Isten eleve elrendelése…4.

A gyakran vétkekbe sodródó keresztényeket nevezzük álkeresztényeknek? Nem. Az álkeresztények azok, akik valójában soha nem jutottak hitre, bűneik nincsenek megbocsátva, a kegyelemnek nem részesei, tehát elkárhoznak. Gyakran még ők maguk sem tudják – miután a kegyesség látszatát igyekszenek mindenkor fenntartani – milyen veszélyes úton járnak, sokszor saját magukat is becsapva. Sajnálatos módon ők azok, akik igazán soha nem akarták megismerni Isten akaratát, nem törekedtek a dicsőségre, tisztességre, halhatatlanságra (Róm 2, 7), legfeljebb képmutató módon megjátszották azt.

Természetesen minden fenntartás nélkül elfogadjuk, hogy Istennek szuverén joga, hogy kegyelme által bárkit eleve elrendeléssel kiválasszon az örök életre, és szuverén joga bárkitől megtagadni ezt, mégis felvetődhet a kérdés, hogy akit már születése előtt eleve kizárt –előrelátásából és mindentudásából eredően az örök életből, tehát bizton tudja, hogy az illető majd földi élete végén úgyis a pokolba jut – hogyan engedheti az ilyet egyáltalán megszületni. Végtére is az ilyen személy minden remény nélkül, tudtán és akaratán kívül az örök szenvedésre jön a világra. Összeegyeztethető-e ez a szerető Isten erkölcsiségével? Merjük kimondani, hogy most ezt a kérdést egyáltalán nem testies gondolkodásunk miatt tesszük fel, hanem egyszerűen csak azért, mert hű szolgákként sem értjük, és kitől kérdezzük meg, ha nem az Úr Jézus Krisztustól, Akire rábíztuk az életünket, mert bízunk Őbenne. Kíváncsian várjuk, hogy mit válaszol erre a kérdésünkre Szentlelke által.

Szela (szünet, hallgatás).

„… kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Mt 4, 17)

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” (Apcsel 2, 38)

 „… tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (Apcsel 17, 30)

Az eleve elrendelés szerinti kegyelemből való kiválasztás egy különleges kiválasztás, hisz a Biblia számos Igéje (Isten Igéje) arra szólít fel minket, hogy térjünk meg. Istennek ezt az akaratát bárkinek is meg kellene cselekednie, ha már születése előtt ki lett választva az örök életre? A magyarázat Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott első levelében található:

„Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, (elhívatásotokat Új ford.) atyámfiai, hogy nem sokan hívattak (vannak köztetek) bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemteleneit (alacsonyrendűit) és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1 Kor 1, 26-29) 

Mindenható és bölcs Istenünk eleve elrendelésével kiválasztott még valamikor a világ teremtése előtt (Ef 1, 4) egy olyan emberi kört, emberi csoportot magának – kegyelemből –, amelyről úgy határozott, hogy mindazok a személyek, akik önként, saját felelős döntésükkel hajlandók e csoportba tartozni, azok egy olyan mennyei elhívás részesei lesznek, amelynek következménye az újjászületés lehetősége, az egymással, az Úr Jézus Krisztussal és az Ővele (Atyával) való eggyé válás, tehát az Isten országában, a Szentlélek örömében való örök élet. Akik megtérésükkel vállalják alázatos és lenézett voltukat e folytonosan dicsőségre vágyó világban, azok saját akaratukból és mégis Isten eleve elrendeléséből lettek Isten kiválasztottjai és egyben elhívottjai. Ők valamennyien Krisztus Testének a Gyülekezetnek a tagjai. Ezért írtuk jóval előbb, hogy az elhívottak és a választottak fogalom egyes esetekben, mint most az újjászületett keresztények esetében, egy és ugyanazt fejezi ki.

A fentiekből láthatod, hogy Isten végül is soha senkit nem zárt ki és nem is zár ki eleve elrendeléssel az üdvösségből! A kapu mindenki előtt nyitva áll…

Olvassuk el ezek után Péter első levelének bevezető mondatait!

„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában… elszéledt jövevényeknek, A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre… A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre… A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.” (1 Pét 1, 1-9)

Ha most élne Péter, akár neked és nekünk is írhatta volna…

Utóirat: Ne feledkezzünk meg azokról a tanítványokról, akiket akkor, azon a reggelen nem választott ki magának apostoli szolgálatra Jézus Krisztus! Bízzunk abban, hogy nem volt fölösleges számukra az az idő, amit addig is Jézus Krisztussal töltöttek. Reméljük, hogy Uruk halálát, feltámadását és a Szentlélek kitöltetését követően valamennyien megtértek és hívő keresztényként lépték át ők is az örökkévalóság kapuját.

 Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin