Isten eleve elrendelése…2.

Nyilvánvaló, hogy az emberi értelem nehezen tud megbarátkozni azzal, hogy Isten néha úgy dönt, ahogy akar, nem beszéli meg velünk előre elhatározásait, nincs demokratikus szavazás, nincs indoklás, nem lehetséges Őt egy reggeli TV vitaműsorba behívni, és feltenni Neki kényes kérdéseket. Sajnos előfordul, hogy Istennek az egyes személyek sorsával kapcsolatos elhatározásait, hatalomból történő eleve elrendeléseit – kellő ismeretek híján – még esetenként a keresztények is ki nem mondott értetlenséggel fogadják, ezek után aligha csodálkozhatunk azon, ha Isten egyes döntéseit a kívülállók gyakran jogszerűtlennek, sőt egyenesen felháborítónak tartják. Mert kicsoda „ez az” Isten? Számukra külön ingerlő lehetne – ha egyáltalán olvasnák, – hogy erről a kérdéskörről mit ír a Biblia.

„Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?” (Róm 9, 20-21) 

Mi, újjászületett keresztények tudjuk, hogy ha nem is tartalmaz a Biblia konkrét és minden részletre kiterjedő leírást Istenről, lényéről és tulajdonságairól bőven ismerhetünk annyit, hogy hitre jutásunk után már – a Lélek szerinti gondolkodással – válogatás nélkül elfogadhassuk valamennyi döntését. Bízva abban, hogy minden határozatának, ítéletének és cselekedetének alapja a szeretet, amelyhez társul még mindenek feletti szentsége, bölcsessége, előrelátása, megbízhatósága, és akkor még csak a legjellemzőbb tulajdonságait emeltük ki. Ha meggondoljuk, hogy személye egyben örökkévaló, mindenütt jelenlévő, sőt Ő a meghatározó igazság egyedüli megalkotója és fenntartója is, akkor egyre kézenfekvőbb, hogy nem érdemtelenül birtokolja a mindenhatóságot, tehát – megismételjük – legalább nekünk, újjászületett keresztényeknek úgy kell fogadnunk Isten hatalomból meghozott eleve elrendeléseit, ellentmondást nem tűrő döntéseit és kiválasztási rendjét, mint Akinek ehhez megkérdőjelezhetetlen jogosultsága van. És minden döntésével egyet kell értenünk, azokat szívünkben is mindenkor jónak, helyesnek és fölöttébb igazságosnak kell tartanunk. Akkor is, ha például minket kiválasztott az üdvösségre, és szeretett anyánkat, apánkat, feleségünket, férjünket vagy esetleg gyermekünket nem. Hát mekkora dráma ez is!  

Pedig minket kiválasztott az üdvösségre Isten, mégpedig már a világ teremtése előtt (Ef 1, 4), így természetesen még az előtt, hogy anyától-apától megszülettünk volna. És ezzel a hatalommal választotta ki az Úr Jézus Krisztus is saját apostolának a zsidó farizeus fiát, Pált (Apcsel 9, 15), aki addig kegyetlenül üldözte az első keresztyéneket. Ezzel a hatalommal választotta ki tizenkét tanítványát is, mint olvashattuk. Később így jellemezte kapcsolatuk alapját (Jn 15, 19):

„… én választottalak ki magamnak titeket e világból, (azért gyűlöl titeket a világ).”

Jézus Krisztus akár így is kifejezhette volna magát, hogy: Én különítettelek el titeket magamnak a többiektől. Vagy így, hogy: Én hívtalak ki titeket közülük, vagy szólítottalak ki titeket e világ fejedelmének hatalma alól. Vagy én bíztalak meg titeket… ezzel és ezzel a feladattal. Esetleg, elhívtalak titeket erre és erre a tevékenységre. Véleményünk szerint bármelyik nyelvtani formula helytállt volna. Alkalmazkodva viszont a Biblia nyelvhasználatához, hogy jól megérthessük az abban írottakat, a továbbiakban törekszünk a „választottak” és az „elhívottak” kifejezéseket a helyén kezelni, tehát egyértelműen rámutatni arra, hogy a Biblia szerint kik a választottak és kik az elhívottak Isten eleve elrendeléssel történő kiválasztási rendje szerint. Tapasztalhatjuk majd, hogy esetenként e két fogalom határozottan más jelentéstartalommal kifejezetten elválik egymástól, más esetben viszont – és ez is természetes lesz – egy és ugyanazt fejezi ki. Hogy érzékeljük e két fogalom elkülönülését, idézzünk fel (egyelőre elemzés nélkül) a Bibliából két ismert Igét! Az elsőt a Jelenések könyvéből, mégpedig az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével kapcsolatos Igék közül: (Az Igéket kivételesen az Új fordítású Bibliából idézzük.)

„… a Bárány… uraknak Ura és királyoknak Királya és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek.” (Jel 17, 14) 

A második idézett Ige a királyi menyegzőről szóló példázat végén található:

„Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22, 14)

Már a fentiekből is kikövetkeztethető, de a jobb megértés kedvéért összefoglaljuk, hogy Isten esetenként az eleve elrendelés (idegen szóval a predesztináció) eszközéhez nyúl, amely által személyeket, népeket választ ki önmaga számára bizonyos célból, bizonyos szolgálatokra. Ugyanígy kiválaszthat egy földrajzi helyszínt vagy épületet is önmaga számára. És Isten eleve elrendeléssel választja ki emberi teremtményei egy részét is, kifejezetten kegyelemből, az Ővele való örök együttlétre, vagyis az üdvösségre. Az esetek túlnyomó részében őket nevezi a Biblia elhívottaknak. Tehát az eleve elrendeléssel történő kiválasztás történhet egy adott célra vagy szolgálatra, illetve történhet az üdvösségre – kegyelemből. Foglalkozzunk először a nem kegyelemből, hanem az isteni szolgálatokra, célokra történt kiválasztottakkal, kiválasztásokkal!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin