Mire szól a mi elhívásunk?...2.

 „Hiszen szól az Isten… de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek… Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.” (Jób 33, 14-15, és 29-30)

Visszatérve még egy gondolat erejéig az Isten értékrendjének nagyszerűségéhez megállapítható, hogy sikerült egy olyan kiválasztási formát találnia, amelyben minden korlátozás nélkül megmaradhatott az ember saját sorsa alakításával kapcsolatos saját döntési szabadsága és felelőssége, ugyanakkor érvényesül benne a mindenek feletti isteni akarat is. Végül is csak azok üdvözülnek, akiket Isten erre kiválasztott. Akik saját döntésük következtében ezzel a kegyelmi kiválasztással kerülnek be (már életük során) Isten országába, őket nevezi a Biblia elhívottaknak, ritkábban választottaknak.

Szánjunk még néhány mondatot arra, hogy felelevenítsük ismeretünket az Isten által megadott és kinyilatkoztatott, üdvösség feltételeként meghatározott emberi értékrendről! Isten, annak érdekében, hogy Őelőtte senki se dicsekedhessék, kérkedhessék vagy henceghessék úgy döntött, hogy nem azokat engedi üdvösségre jutni, akik ebben a gonosz uralta világrendszerben akarnak érvényesülni, meggazdagodni, jól élni, hatalomra jutni, tehát nem az előkelőeket, a világ szemében sikereseket, hanem inkább a szelídeket, az alázatos szívűeket engedi üdvösségre jutni, a lenézetteket, a semmiket, sőt az e világ szemében bolondnak bélyegzetteket, akik hajlandók elfogadni Istennek a keresztről szóló beszédét, vagy elhinni az újjászületés és az örök élet tanát azáltal, hogy alámerítkeznek, egy tóba, folyóba, netán egy fürdőkád vizébe. Ezeket választotta ki az Isten az üdvösségre. Ők az Isten értékrendje szerinti elhívottak. Ezt az értékrendet képviselik az újjászületett igaz keresztények. Ők azok, akik úgy döntöttek, hogy inkább ilyenek akarnak lenni, inkább akarnak Istennek, mint az embereknek tetszeni, csak hogy örökre az Istennel és az Úr Jézus Krisztussal „legyenek”. Egyen egyenként belőlük áll össze a Krisztus Teste, ők a Gyülekezet tagjai, az üdvözülők serege.

Ezek után nézzük, mire szól a mi elhívásunk! Szinte azonnal a nyelvünkön a válasz, hogy az üdvösségre. Kis gondolkodás után támad egy olyan gondolatunk is, talán már bánjuk, hogy nem ezt mondtuk elsőként: az evangélium hirdetésére lettünk elhíva. És, hogy továbbadjuk mindazt a szeretetet, amelyben részesülünk… És…

Hidd el, hogy ennél sokkal gazdagabb a mi elhívásunk célja! Most felsoroljuk mindazokat, amelyekről a Biblia ír, illetve ezek közül azokat, amelyekre ráleltünk, hogy örvendezhess, elgondolkodhass azok felett, esetleg feladatot kapj, békességre juthass azokból, még inkább megismerd belőlük mennyei Atyánk bölcsességét és életedre vonatkozó szeretet-akaratát.

A kiválasztásnak és az elhívásnak máris nagyszerű összefoglalóját olvashatjuk az efézusiakhoz írott páli levél legelején. Terjedelmi korlátok miatt sajnos csak kivonatosan áll módunkban idézni még ebből a rövidke Igeszakaszból is.

„Áldott legyen az Isten… a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek… Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, Kegyelme dicsőségének magasztalására… Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak… eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik, Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének…” (Ef 1, 3-6, 9-12)

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1 Pét 2, 9)

„… szentségre hívott el minket az Isten.” (Thessz 4, 7) 

„A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre.” (1 Pét 1, 2)

„A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban…” (1 Pét 5, 10)

„Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (Kor 1, 9)

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette.” (Fil 1, 29)

„Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”(1 Tim 6, 12)

 „… arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1 Pét 3, 9)

„… ti szabadságra hivattatok atyámfiai…” (Gal 5, 13)

„És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok…” (Kol 3, 15)

Fentiekből címszavakban foglaljuk össze, hogy mire is hívattunk tehát el! Hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Őelőtte, hogy fiaiként fogadhasson el bennünket, magasztaljuk e gonosz világrendszerben az Ő kegyelmét és dicsőségét, hogy egyek lehessünk Fiával és Vele. Hogy hirdessük Istenünk hatalmas dolgait, hirdessük megváltó kegyelmét, hogy szentként elkülönüljünk ettől a gonosz világrendszertől. Engedelmességre és az Úr Jézus Krisztus vérével való meghintésre, a megigazulásra, az újjászületésre és a megszentelődésre lettünk elhívva, illetve kiválasztva. Isten az örök életre, továbbá az Úr Jézus Krisztussal való közösségre, és az Úr Jézus Krisztusban való örök dicsőségre is elhívott bennünket. Egyúttal a szenvedésre is, hiszen ellenséges táborban kell megélnünk elhívásunkat. Az 1 Pét 3, 9 szerint azért hívattunk el, hogy áldást örököljünk, amit újabb fordítások szerint inkább úgy kell olvasnunk, hogy azért hívattunk el, hogy áldást örökítsünk (tovább). Kézrátétellel, szóban, vagy egyéb úton áldást adhassunk át másoknak, megáldhassunk másokat. De áldás továbbadását jelentheti a mások iránti szeretetünk kimutatása is. Mindezek mellett akaratunk korlátozás nélküli szabad gyakorlására, a törvény tételes parancsolataitól való szabadságra lettünk elhívva, és nem utolsó sorban az Istennel való békességre, és a Vele való megbékéltetés szolgálatára szól elhívásunk.

Mert elfogadtuk az Ő értékrendjét.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin