A keresztyén egység…3.

 „… az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél…” (Jn 17, 26) 

Mit tanított Jézus Krisztus, hogy mi az alapja a hívők közötti egységnek? A szeretet.

„A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben… Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.” (Jn 15, 9-10, 12) 

Miután a szeretet a Lélek gyümölcse (Gal 5, 22), és egy újjászületett személyben benne lakik a Szentlélek, az újjászületett hívő gazdagon teremheti ezt a szeretet gyümölcsöt. Egyáltalán nem lehet nehéz számára, hogy szeresse hittestvéreit, azaz szeretet-közösségben, egységben éljen velük. Tovább erősítheti az egymás közötti egységet, és tovább könnyítheti egymás megértését és elfogadását, hogy a szeretet mellett a Lélek hatására egyéb lelki gyümölcsök is jelentkeznek a hívő életében: öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Valamennyi a Lélek gyümölcse. Akiben tehát az Isten Lelke lakik, aki egyben Krisztus Lelke is, megtermi mindezeket a gyümölcsöket, feltéve, ha engedelmeskedik azoknak a szelíd belső indíttatásoknak, amelyeket a hívő életében a Szentlélek kezdeményez.

Meghallgatásra került tehát Jézus Krisztusnak az Atyához szóló könyörgése, hiszen mindenkor megkapta és megkapja ma is minden újjászületett hívő Isten ajándékát, a Szentlelket, hogy isteni természet részese lehessen, hogy tudjon szeretni, hittársaival szeretet-közösségben élni. Megkapták a Pünkösdkor Jeruzsálemben megtért első keresztyének is. „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala…” – nem győzzük ismételni.

A Szentlélek befogadójának nem jelenthet nagy nehézséget az Atyával és az Úr Jézus Krisztussal eggyé lenni, hiszen a benne lakó ajándék, éppen ebben tud segíteni neki. (Hogyan írtuk korábban?) Hogy egységben és teljes odaadással szeressék Istenüket és Urukat, hogy ez a kapcsolatuk hasonlatos lehessen az Atya-Fiú kapcsolathoz, amelyet Jézus így jellemzett annak idején, hogy: „Én és az Atya egy vagyunk.”

Miért tartotta annyira fontosnak az Úr Jézus Krisztus az Atyával és az önmagával, illetve a hívőknek egymással való egységben élését? Mert jól tudta, hogy tanítványai egy számukra ellenséges világban, egy számukra ellenséges szellemi világrendszerben élik majd le további hívő életüket. Egy olyan gonosz, Istennel ellenséges világrendszerben kell magasztalniuk, dicsőíteniük a Teremtő Istent, és harcolniuk a bűn ellen, amely világ számára ők elpusztítandó ellenségnek számítanak. Bizony elpusztítandó ellenséggé válnak, mihelyt elkötelezik magukat arra, hogy megváltó Uruknak fogadják el az Úr Jézus Krisztust, és belé vetik bizalmukat. Ettől a perctől már nem e világból valók, már nem e Sátán-uralta világrendszer alárendeltjei, hanem ők már mennyei állampolgárok. Így olvashatunk erről a főpapi imában:

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.”(Jn 17, 15-16)

Jól tudta azt is az Úr Jézus Krisztus, hogy ebben az ellenséges világban csak összekapaszkodva, egymást támogatva és segítve, egymásért imádkozva és egymást szeretve, széthúzás nélkül egymást elviselve és megértve tudnak csak fennmaradni hívei. Ezért könyörgött az eggyé lételükhöz oly fontos, nélkülözhetetlen és hathatós segítségért. Azt is tudta, hogy nem elegendő csupán ha egymással összekapaszkodnak, feltétlenül szükséges, hogy az Atyával és személyesen Ővele is egyek legyenek a hívők, hiszen csak Őbenne elrejtve élhetik túl az ellenség pusztító szándékú támadásait, e világ fejedelmének és zsarnokának, a hazugság atyjának ármánykodásait, aki Péter szavaival élve:

„… mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen (kit nyeljen el Új ford.).” (1 Pét 5, 8) 

Fontos, hogy a hívő egy legyen az Úr Jézus Krisztussal, hiszen csak Őbenne képes egészségesen fejlődni, a Lélek gyümölcseit teremni, az atyai házba bejutni. Nélküle semmit nem tudunk elérni, Nélküle még keresztények sem tudunk maradni ebben az ellenséges környezetben. Ha nem vagyunk Ővele egyek, nem élünk Őbenne és Ő a saját Lelke által nem él bennünk, elveszettek vagyunk. Nem csak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.

„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.” (Jn 15, 4-6) 

Folytatás holnap

Isten áldja meg az áhítat olvasóit