A keresztyén egység…4.

Amikor tehát Jézusról, mint egy tiszta erkölcsű jó emberről beszélnek, vagy mint vallásalapítót emlegetik, esetleg valós tartalmi háttér nélkül „a Krisztus”-nak mondják, újjászületett keresztényként soha ne feledd, hogy te az életedet köszönheted neki. Számodra Ő az Isten Fia, számodra Ő a te Megváltó Istened Aki önmagát áldozta fel érted. Megkorbácsolták, leköpték, többszörösen megszégyenítették, Ő szószerint megfulladt a keresztfán, érted, miattad és helyetted, hogy te kiszabadulhass a halál fogságából és egykori bűnös létedre is örökké élhess, felhőtlen boldogságban. Gondolj bele, hogy Jézus Krisztus akkor is értünk és érted imádkozott a Gecsemáné kertben, amikor vért izzadva csaknem halálra gyötörte Őt Sátán, hogy fizikailag alkalmatlanná tegye Őt önként vállalt küldetésének végrehajtására! Jézus Krisztus, aki mindvégig szelíd volt és alázatos, csupán ez egyszer lépett fel saját akaratával az Atya felé. Akkor is értünk:

„Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet…” (Jn 17, 24) 

Ha az Atya, a Fiú és a Szentlélek mindent megtett és folyamatosan megtesz értünk annak érdekében, hogy egyek lehessünk Ővelük és hittestvéreinkkel, hogyan lehetséges az, hogy manapság a keresztény testvérek között mégis soha eddig nem tapasztalt mérvű széthúzás van, sőt a köztük kialakuló „megnemértés” esetenként képes már-már akár gyűlöletté is fajulni, és hogyan lehetséges, hogy valódi létjogosultságot kaphatott mára az a kérdés is: ha az Emberfia eljön, vajon talál-e még hitet a földön? (Luk 18, 8)

Annyi féle keresztény felekezet van, annyiféle tanítás terjed, hogy már szinte követhetetlen. Egy-egy bibliai kijelentésnek számos, egymással ellentétes magyarázata ismeretes. Olyan káoszt látunk ezen a területen, hogy néha sírni lenne kedvünk. Az egyik felekezet nem ismeri el a vízkeresztséget, a másik csak feltételekkel, ezek nyelveken szólnak, amazok tagadják ezt, van ahol csak a vezetők Úrvacsorázhatnak, van ahol a kenyérből ostya lett, és a borból csak az előljáró kortyinthat. Némelyek még a hitből való megigazulást sem fogadják el, további pótlékokra is igényt tartanak. Egyes elöljáróknak különféle címek járnak ki, kézcsókok és leborulások, miközben az apostolok mindezektől eleve elzárkóztak. A hívők összevesznek a tantételeken, az apostoli rendeléseket törvényeskedésnek tartják, intelmeiket elfogadni eszük ágában sincs. És sorolhatnánk tovább! Hogyan lehetséges ez? Hát nem ugyanaz a Szentlélek mindenütt és mindenkiben? Hát nem ugyanaz a Szentlélek ma is, aki a múltban élt akár Ábrahámban, Dávidban, Ézsaiásban, Jézus Krisztusban, vagy akár Péterben és Pálban, de akár a legegyszerűbb jeruzsálemi első keresztényekben? Miért van az, hogy esetenként a keresztény szót idézőjelbe kényszerülünk tenni?

A keresztény szellemi egység megromlásának három alapvető okát látjuk. Az elsőről egyik példabeszédében szólt Jézus Krisztus:

„… Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt…” (Mt 13, 24-28) 

Jézus Krisztus itt Sátán munkájáról beszélt, aki hamis tanítók kiküldésével okoz összevisszaságot, és kelt tartós zavart az emberi lelkekben. A másik ok nagy része szintén Sátán számlájára írható, aki világrendszere káoszát az emberekre terheli, megnehezítve azok mindennapi életét. Elméjüket rabul ejtve egyesek meg sem értik az Igét, aki pedig megértette, azt igyekszik attól eltántorítani nyomorgatással, üldöztetéssel, megélhetési gondokkal, esetenként a gazdagság csábításával. (Mt 13, 3-22, a magvetőről szóló példázat.) A harmadik ok saját magunkban keresendő. Egyetlen szóval fejezhető ki: engedetlenség. Engedetlenség Isten írott és élő igéjével szemben, engedetlenség a Szentlélek vezetésével szemben.

Vizsgáld meg, hogy van-e felelősséged az egység megromlásában! Ha igen, tégy meg mindent, hogy élhess, és örömet okozhass annak az Úr Jézus Krisztusnak, Aki még az utolsó óráiban is érted könyörgött, hogy te is odakerülhess, ahol most Ő van.

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin