Isten eleve elrendelése…3.

A vízözön utáni bálványimádás elterjedésének megfékezése, hamisságának leleplezése, és saját egyedüli intenségének kihangsúlyozása céljából választotta ki a Teremtő Isten Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot is, és lépett velük szövetségre. Jákóbot Isten Ézsauval szemben választotta ki, még születésük előtt (Mal 1, 2-3). Kiválasztott személy volt Mózes és Áron, de Isten kiválasztott eszköze volt a zsidó nép Egyiptomból való kivonulását akadályozó fáraó is (2. Móz 9, 16).  Izráel bírái, prófétái és királyai is. (1 Kir 8, 16, 1 Krón 28, 6) Ha eddig soha nem is fogalmazódott meg bennünk, vagy nem is gondoltuk így át, de jó ha tudjuk, hogy maga Jézus Krisztus is egyike volt Isten kiválasztottjainak, mégpedig alapvetően az emberek bűneinek megváltása céljából választotta ki Őt Isten.

„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé…” (Ézs 42, 1)

Szolgálata közben Jézus Krisztus választotta ki, mint láttuk a tizenkét apostolt, majd idővel később (már Úr Jézus Krisztusként) Ő választotta ki Pált, kifejezetten arra a célra, hogy az Úr Jézus Krisztus nevét a népek és királyok, és Izráel fiai elé vigye (Apcsel 9, 15)

Isten választotta ki Izráel népét (5. Móz 4, 37, Zs 105, 6, Ézs 44, 1, Ez 20, 5, Apcsel 13, 17, Róm 11, 2…), de szintén Isten választotta ki például Egyiptomot, Asszíriát, Babilóniát mint népeket arra a célra, hogy megfenyítse velük az éppen adott történelmi korban engedetlen népét. Isten választott vesszeje volt a holokauszt idején Németország, maga Hitler is, ellentétben az USA-val, amely az arab államok gyűrűjében élő kicsiny Izráel egyetlen politikai és katonai támasza napjainkban. (Természetesen, amikor a világ minden népe Izráelre támad majd, akkor ezek közül az USA sem maradhat ki!)

Választott helye Istennek és ezért megkülönböztetett, különleges figyelmet igényel Jeruzsálem (1 Kir 11, 36), de a maga idejében a jeruzsálemi templom is Isten által kiválasztott szent helye volt (1 Kir 8, 44, 2. Krón 7, 12…). Nem szerepel így a Bibliában, de keresztény körökben manapság Jeruzsálemet Isten órájának nevezik. Erre a városra kell figyelnünk, hogy mindenkor tudjuk, hol tart az üdvtörténet, mennyi már az idő Istennél. A Jeruzsálemben történtekből következtethetünk arra, hogy milyen közel van már a vég, mikor zárulhat le végre az e világ szellemi fejedelme által leuralt világkorszak.

Amikor Isten választott népéről olvasunk a Bibliában, nem Egyiptom, Asszíria vagy Babilónia népeire kell alapvetően gondolnunk, noha mint láttuk a történelem egyes korszakaiban Isten választott eszközei voltak, hanem minden esetben a zsidó népre. Így már érthetőbb a „… sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” Ige is, amelyben Jézus Krisztus a kegyelemből hit által üdvösségre jutókat állítja szembe a zsidó néppel, akik közül a példázat szerint (miután Jézus Krisztust elutasítva továbbra is a törvény betartása által akarnak megigazulni) kevesen jutnak majd be az üdvösségbe. „Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.” – folytatódik a történet, tehát a farizeusok megértették, hogy kiket nevezett Jézus Krisztus elhívottaknak és kiket választottaknak. Két kivétel van mindössze erre nézve a Bibliában. Választottaknak nevezi a Biblia azt a 144000 zsidó személyt is, akiket Isten arra választott ki, hogy a végidőkben, a Fenevad (Antikrisztus) uralkodásának idején, mint Isten szolgái nagy erővel hirdessék elsősorban Izráelben, de a világ minden részén az evangéliumot (Jel 7, 3, Mt 24, 14). Ennek ismeretében érthetővé válik az a bibliai kijelentés is, amely arról szól, hogy az utolsó időkben olyan mérvű lesz a hazugság és a megtévesztés a földön, hogy félő, megtévesztik még a választottakat (144000) is (Mt 24, 24). Ezek után teljesen egyértelmű, hogy ugyanezen személyek (144000) miatt rövidülnek meg a nagy nyomorúság végnapjai (Mt 24, 22), továbbá, hogy ők azok a választottak (144000), akik a dicsőséges visszajövetelekor hozzásegítik az Úr Jézus Krisztust (a Bárányt) a végső győzelemhez (Jel 17, 14).

Eddig a bizonyos szolgálatokra és célra történő eleve elrendeléssel kiválasztott személyekkel, népekkel, helyszínekkel foglalkoztunk, most térjünk át azokra a személyekre, akiket szintén eleve elrendeléssel választ ki az emberiségből Isten, de őket kifejezetten kegyelemből, mégpedig az Ővele való örök együttlétre, az üdvösségre. Róluk fentebb azt írtuk, hogy az esetek túlnyomó részében őket nevezi a Biblia elhívottaknak. Nem titok: ők a keresztények.

Tegyünk most egy röpke látogatást az apostoli korszak kezdeti időszakában Antiókhiába!

„És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban… És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztényeknek.” (Apcsel 11, 21-26)

Kereszténynek nevezték egy idő után azt a személyt, aki megtért az Úrhoz (pontosítva most már: az Úr Jézus Krisztushoz), elhatározta, hogy szakít addigi bűnös életével és élete hátra lévő részét Istennek tetsző módon, az Úr Jézus Krisztus parancsolatai szerint éli le, aki az Úr Jézus Krisztusnak megvallotta bűneit, megbánta és az Úr Jézus Krisztus nevére megkeresztelkedve – víz alá merítkezéssel – lemosta azokat. Az ilyen személy Isten ígérete szerint elnyerte bűnei bocsánatát, megigazult és újjászületett, az Úr Jézus Krisztus tanítványa, egyben Krisztus követője, azaz keresztény lett. (Maga a keresztény szó a latin „christianus” szó magyar megfelelője, eredeti jelentése: Krisztus követője.) Az Úr Jézus Krisztus nevére keresztelkedő újjászületéséhez megkapja Isten Lelkét, azaz Isten szellemi erejét, egyúttal valamilyen szolgálattal bízza meg őt az Úr Jézus Krisztus, a Szentlélektől pedig kegyelmi ajándékban részesül. Mindezek mellett megszabadul e világ gonosz szellemi fejedelmének hatalmából, a továbbiakban már nem e világhoz tartozik, része lesz Krisztus Testének, a Gyülekezetnek, elnyeri a mennyei állampolgárságot és ezzel az örök életet is.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin