A mennyei állampolgárság...1.

A Krisztus előtti 1050. évben Izráel fiai fölött már hosszú-hosszú ideje a köztiszteletben álló idős Sámuel, Isten prófétája bíráskodott, aki öregségére hivatkozva éppen arra készült, hogy prófétai megbízatását átadja valamelyik fiának. Akik ismerték fiait, azok ellenezték ezt az elképzelését. Az egyik napon saját népéből követek érkeztek hozzá.

„És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás. Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök… Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért. És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi… és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak… velök… készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek… És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt…” (1 Sám 8, 5-7, 9-22)

A Szentírásból tudjuk, hogy Sámuel néhány napon belül eleget tett népe kívánságának és felkente a Benjámin törzséből való Sault Izráel első királyává. Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének bár nem tetszett, hogy Izráel fiai földi királyt akarnak maguk fölé, de engedett népe akaratának. Szomorúan vette tudomásul, hogy választott és szeretett népe a továbbiakban már nem kíván az Ő közvetlen uralma alatt élni, olyan akar lenni, mint a körülötte élő többi, hitetlen nép. Ha engedett is Isten a népakaratnak, azért megüzente Sámuel prófétával, hogy új királyuktól, bárki is legyen az, sok jót ne reméljenek. Amíg Ő mindenkor szeretettel bánt népével, jövendő királyuk mindenben inkább a saját hasznát keresi majd, – mert hiszen minden földi uralkodó ilyen –, és zsarnoki módon fog uralkodni a népen. A fiak és a leányok többé nem lesznek szabadok, mindenben a királyt kell, hogy szolgálják. Isten előre megmondta, hogy királyuk elveszi majd népe legjobb földjeit, szőlőültetvényeit, állatait, és azokat korrupt módon bizalmi embereinek adja. A terményeikből dézsmát, azaz adót szed, és uralmától szenved, bánkódik majd a nép. Izráel fiai hajthatatlanok maradtak, az intelmek ellenére is úgy gondolták, hogy jó döntést hoznak, jobb, ha a Teremtő Isten helyett egy maguk közül való vezeti a továbbiakban őket. Így lett első királyuk a benjámini Saul.

Rövid időre tegyük most félre olvasott történetünket és tekintsük át röviden, hogy mit ír a korábban élt hithősökről és a később élt prófétákról a Biblia!

„Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.” (Zsid 11, 13-16) 

A Biblia szerinti hithősök és próféták, mint olvashattuk, valamennyien „idegenek és vándorok” voltak a földön, és nem csupán az Írás állítja ezt őróluk, hanem maguk is így érezték, így tettek vallást róla. Nem leltek a földön otthonra, „jobb után” vágyódtak, „tudniillik mennyei után”. Hitben remélték és tudták, hogy előbb-utóbb elnyerik azt, hiszen ők „odavalósiak”, a földön csak azért tartózkodnak, mert itt kell elvégezniük a reájuk bízott munkát, itt van a szolgálati helyük. Átmenetileg.

Ezek után nagyon érdekes, amit az igaz keresztényekről ír a Biblia, tehát rólunk, újjászületett keresztényekről valódi hazánk, lakóhelyünk vonatkozásában:

Folytatás holnap

Isten gazdag áldása legyen az áhítatok olvasóin