A mennyei állampolgárság...2.

 „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” (Fil 3, 20)

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.” (Fil 3, 20 Új ford.)

Péter apostol többször is említi, hogy hasonlóan a hithősökhöz és prófétákhoz, mi is csupán jövevények és idegenek vagyunk itt a földön. Első levelében a szórványban élő keresztényeket is már jövevényként szólítja meg:

„Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek…” (1 Pét 1, 1)

„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket…” (1 Pét 2, 11)

„… (Isten-)félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét!” (1 Pét 1,17) 

Természetesen nem mindig volt „a mi országunk a mennyekben”, nem mindig voltunk mennyei állampolgárok és nem is születésünk óta vagyunk jövevények és idegenek a földön. 

„De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.” (Ef 2, 4-6)

Múlt időben! „… feltámasztott és… ültetett” Az újjászületésünk pillanatában. Amikor a Szentlélekbe merített be az Úr Jézus Krisztus. Önmaga Lelkébe, Önmagába. Amikor a vízben lemostad a bűneidet és az Úr Jézus Krisztus nevére megkeresztelkedtél, újjászülettél.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (Kor 5, 17) 

Vízkeresztséged után már egy új teremtés jött ki a vízből, egy mennyei állampolgár! 

„… most pedig Isten népe vagytok… kegyelmezettek vagytok.” (1Pét 2, 10) 

„… választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1 Pét 2, 9) 

Ezért vagyunk még itt a földön, e világban. Küldöttként, hírnökül („angyalként”), hogy mennyei állampolgárként hirdessük „… Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el…” De már nem e világhoz tartozunk, mint olvastuk, a mi országunk, a mi hazánk tehát már a mennyben van, mennyei állampolgárok vagyunk. Jézus Krisztus így fogalmazott mindenkori tanítványairól:

„Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.” (Jn 17, 16) 

De miért is mondjuk el most mindezt, és miért azt a bevezető Igeszakaszt tettük tanításunk elejére, amely Saul királlyá választásáról szólt? Mert abban az országban is, ahol jelenleg idegenként, jövevényként élünk, néhány hónapon belül, választásra kerül sor. Itt még rosszabb történik, itt pártok közül kell választani, akik egymással torzsalkodnak, civakodnak a hatalomért, és a győztes párt már a nép megkérdezése nélkül jelöli ki saját soraiból a „királyt”. Azt a királyt, aki valószínűleg – mert hiszen minden földi uralkodó ilyen – „zsarnoki módon fog uralkodni a népen… elveszi majd népe legjobb szőlőültetvényeit, földjeit, állatait, és azokat korrupt módon bizalmi embereinek adja. A terményeikből dézsmát, azaz adót szed, és uralmától szenved, bánkódik majd a nép.” Aki istentelenségéből eredően, istentelen bizalmi embereivel bölcsesség nélkül gonoszabbnál-gonoszabb rendelkezéseket és törvényeket talál majd ki és fogadtat el. Aki csak szavakban lesz az árvák és az özvegyek, a nyomorultak és az elesettek barátja, de tetteiben mindezek idegenek maradnak számára. Mert a szívében és a szívükben sem szeretet, sem öröm, sem békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás nem lehet. Helyette házasságtörés, paráznaság, varázslás, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók töltik be szívüket és cselekedeteiket a galatákhoz írott páli levél szerint, aki e szavakkal jellemzi először a Szentlélekben majd a Szentlélek nélkül járókat. Márpedig a most megválasztásra kerülő(k) az utóbbiak  közé sorolhatók, hiszen amellett, hogy e világhoz tartozók, e világban is kívánnak hatalomhoz jutni, hatalmaskodni, érvényesülni.

Micsoda öröm számunkra és micsoda kegyelem, hogy nekünk ebben a választásban nem kell részt vennünk, mert a mi hazánk, lakóhelyünk, állampolgárságunk  nem e világhoz kötődik. Hiszen ha választanunk kellene is közülük, ugyan kire is tennénk a voksunkat? Figyelmünket fordítsuk inkább Dániel szavaira!

„… Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. És ő… dönt királyokat és tesz királyokat…” (Dán 2, 20-21)

„… a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar.” (Dán 5, 21, Új ford.)

Imádkozzunk azért, hogy az a nép, amely között átmenetileg élünk, ne olyan királyt kapjon a Teremtő Istentől, amilyet megérdemelne, hanem olyat, amilyet Ő szánalmából és kegyelméből e nép számára most a legjobbnak tart!

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin