Angyalok üzenetei…2.

Talán magával viszi a Gyülekezet a mennybe az „örökkévaló evangélium”-ot, vagy milyen más egyéb célból van „nála”? Hogyan olvastuk? „… a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak (törzsnek), és nyelvnek és népnek…” Hogyan kell ezt értenünk?

A Gyülekezet akkor ragadtatik el, amikor a földön elvégezte a munkáját. Viszont még elragadtatásával is szolgálja Istenét, hiszen a világ szeme előtt történik majd minden, a sírok megnyílásától, a „halottak” feltámadásáig, a szempillantásnyi idő alatti átváltozástól a felemelkedésig. A Teremtő Isten nagyságát, a Teremtő Isten erejét és dicsőségét hirdeti még akkor is a Gyülekezet, magával azzal a ténnyel, hogy elragadtatott, hogy ez a „lehetetlenség”, ez a prófécia egyszerűen megtörténhetett! Elragadtatásával mit mond, mint hírnök? Mit üzen mindenkinek a Gyülekezet leges-legutolsó megnyilvánulásaként? „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” Képzeld el, hogy a nappali szobánk „fő”-falára mi ezt az Igét írtuk ki abból a célból, hogy aki elragadtatásunk után belép a lakásunkba bármilyen célból, hagy lássa utolsó üzenetünket. Ha már egyszer itt maradt, tudja meg, hogy mi lett volna a dolga, mit hanyagolt el, vagy mit tegyen, legalább ezután,… hátha… „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget…”

Az Igeszakaszban írottak szerint ez az „örökkévaló evangélium”. Tévedünk, ha azt állítjuk, hogy mi eddig nem így ismertük az evangéliumot? Hogy-hogy ez az „örökkévaló evangélium”? Nem a bűnbocsánat lehetősége, illetve a megváltás maga az evangélium? Már az elején írtuk, hogy „ennek az Igeszakasznak az elemzése számtalan hasznos, további ismeret átadására is lehetőséget nyújt.” Íme! Lássuk tehát, miféle evangéliumot is hirdet távozásával a Gyülekezet?

Az „evangélium” szó azt jelenti: örömüzenet, jó hír. Az „evangélium” szó éppen jelentéstartalmából eredően, az isteni kijelentés különböző szempontjait is tartalmazza. Ezért ebben a formában is olvashatunk róla: „Isten evangéliuma” (Róm 1, 1). Ez azt fejezi ki, hogy az örömüzenet, a jó hír Isten szeretetéből ered. Máshol ezt így találjuk: „A boldog Isten dicsőségének evangéliuma” (1 Tim 1, 11), amely kifejezés mögött az húzódik meg, hogy Aki a dicsőségben van, sok „fiat” vezérel magához a dicsőségbe (Zsid 2, 10). De ugyanerről az örömüzenetről egy másik helyen azt írja a Biblia, hogy ez: „Krisztus evangéliuma” (2. Kor 10, 14). Ez is érthető, hiszen Jézus Krisztus áldozata tette ezt az örömüzenetet lehetővé, és miután az örömüzenet alapja a hit általi megváltás, a hit „tárgya” viszont Ő maga, így teljes joggal nevezheti ezt az örömüzenetet a Biblia Krisztus evangéliumának is. A 2. Kor 4, 4-ben ugyanerről „Krisztus dicsőséges evangéliuma”-ként olvashatunk. Helytálló az evangéliumot „Isten kegyelmének evangéliuma”-ként is jegyezni (Apcsel 20, 24), mert mindazokat megmenti, akik megtérésükkel részesei Isten kegyelmi eleve elrendelésének. Pál óva intett bennünket az „Isten kegyelmének evangéliuma” elferdítésétől, annak bármilyen megtévesztő alakjától, amely tagadja azt, hogy egyedül a kegyelem elegendő arra, hogy megmentsen, megtartson, és tökéletessé tegyen bennünket (2. Kor 11, 4). A világ valamennyi hamis vallásának pedig éppen ez a sátáni megtévesztés az alapja. Ezek a vallások kivétel nélkül tagadják, hogy az üdvösség alapja az isteni kegyelem. E „más evangélium” tanítói Isten rettenetes átka alatt állnak (Gal 1, 9). A szóban forgó evangélium az „üdvösségetek evangéliuma”, írta az efézusbelieknek Pál apostol (Ef 1, 13), majd ugyanebben a levélben az örömüzenetet „békesség evangéliuma”-ként említette (Ef 6, 15). Ezt úgy kell érteni, hogy a jó hír tartalma az, hogy az Úr Jézus Krisztus váltsága által békesség jöhet létre Isten és bűnös között, egyben az evangélium befogadása egy belső békességet is ad az ember lelkének.

Az örömüzenet egy másik kinyilatkoztatási formája az „Isten országának evangéliuma” (Mt 4, 23), vagyis az az örömüzenet, hogy Isten felállítja majd a földön az Úr Jézus Krisztusnak, Dávid Fiának királyságát, a dávidi szövetség beteljesítéseként. E királyságot már az Ószövetségi próféták is előre látták, de ezt az evangéliumot fogják hirdetni majd a nagy nyomorúság idejében élő keresztények is (Mt 24, 14), szembe haladva ezzel a Fenevad (Antikrisztus) arra vonatkozó ideológiájával, miszerint az ő birodalma az egyedüli megtestesült tökéletesség és az egyetlen lehetséges végkifejlet.

Visszatérve a Gyülekezet végső üzenetére, láthatjuk, hogy az „örökkévaló evangélium”-ot úgy írja le a Jelenések könyve, mint a hitetlen gonoszok feletti ítélethirdetést a nagy nyomorúság eljövetelekor. Örömüzenetként hat majd a szenvedő keresztyének számára, viszont ítélet alapjául szolgál mindenki másnak. Mindenki, aki akkor a földön lakik szembesülni kényszerül ezzel az evangéliummal. Mivel ez az evangélium alapjaiban már az ember teremtése óta fennáll, tehát ismert lehetett bárki előtt, a Gyülekezet „csupán” annyit fűz hozzá, azzal aktualizálja ezt az „örökkévaló evangélium”-ot, hogy „… eljött az ő ítéletének órája”, mármint a Teremtő Isten ítéletének órája.

Ideje visszatérnünk az eredeti Igeszakasz olvasásának folytatására! János apostol látomása így folytatódik: „És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.”

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin