A nyelveken szólás...1.

Keresztény körökben jól ismert ez a címben írott fogalom. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes keresztyének, leginkább újjászületésükkor, amikor az Úr Jézus Krisztustól megkapják a megígért Szentlelket megszólalnak és azt követően tartósan beszélnek egy általuk addig nem ismert idegen nyelven. E nyelv esetenként mások számára ismert nyelv lehet, tehát egy jelenleg is beszélt, többek által használt nyelv, de lehet olyan nyelv is, amely legfeljebb egy távoli földrész valamely népének kevésbé közismert nyelve. Ezeken kívül az is elképzelhető, hogy valaki olyan nyelven szólal meg, amely az emberiség körében egyáltalán nem ismert, sem a régebbi időkben nem volt használatos, sem napjainkban nem az, sehol a földön. Ez a fajta nyelv vagy egy teljesen új nyelv, amit valóban sehol nem beszélnek még a tágabb értelemben vett világban sem, vagy az angyalok nyelve, miként azt Pál apostol írja.

Azzal kezdtük, hogy csak „egyes” keresztények szólalnak meg ilyen nyelveken, tehát mások nem. Közismert az is, hogy leginkább az úgynevezett karizmatikus gyülekezeti tagokra jellemző ez a fajta megnyilvánulás, közöttük viszont ez annyira elterjedt, annyira általánossá lett, hogy szinte már ez különbözteti meg őket a többi keresztény gyülekezettől. Különleges megnyilvánulásuk következtében egyesek akár fel is fuvalkodhatnak, ha pedig ez egy gyülekezet tagjainál tömegszerű, akkor még káros elkülönülésre, más gyülekezetekkel szembeni magasabbrendűségi érzés táplálására is módot adhat, ami bizony tovább bonthatja a már úgyis romokban heverő keresztény egységet.

A fentiek után tekintsük át mit ír a Biblia a nyelveken szólásról! Nem csupán azokat az Igéket vesszük számba, ahol teljesen kézzelfoghatóan, egyértelműen a nyelveken szólásról olvashatunk, hanem mindazokat is, ahol csak következtetni tudunk arra. Mivel az Ószövetségben még csak utalást sem találtunk témánkra, vizsgálatunkat az újszövetségi iratok tanulmányozásával végezzük.

Pál apostol leveléből tudjuk, hogy a nyelveken szólás a Szentlélektől ered, a Szentlélek ajándéka, mégpedig úgynevezett kegyelmi ajándéka. Nem lehet tehát véletlen, hogy aki megkapja ezt az ajándékot, szinte kivétel nélkül akkor részesül ebben az ajándékban, amikor újjászületik, amikor betöltekezik a Szentlélekkel, azaz akkor, amikor elnyerte a kegyelmet. Talán ezért is kegyelmi ajándékként olvashatunk róla.

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek… Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint. Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által. Némelyiknek, csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.” (1 Kor 12, 4, 8-11)

A „nyelvek nemei… nyelvek magyarázása” kifejezések az újfordítású biblia szerint nyelveken szólást és a nyelveken szólás magyarázatát jelentik. Tehát mindkettő a Szentlélek kegyelmi ajándéka. Ezeket az ajándékokat saját belátása szerint osztogatja a Szentlélek „a mint akarja”, vagyis lesz olyan aki megkapja (ezt kapja ajándékként), és lesz olyan aki nem.

Annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, említsük meg, hogy a „nyelvek magyarázata” egy különleges tolmácsolási készséget jelent, amely szintén ajándék, és az a célja, hogy a megajándékozott egy akár angyali nyelven beszélő mondatait is érthetővé tudja tenni mások számára, tehát le tudja fordítani azokat.

Visszatérve az Igeszakaszra megállapíthatjuk, hogy nem mindenki részesül ebben a nyelveken szólás ajándékában, hiszen – újra kihangsúlyozzuk – a Szentlélek osztogatja „a mint akarja”. A „nem” válasz megelőlegezésével Pál apostol fel is veti, hogy vajon mindenki szól-e nyelveken? (1 Kor 12, 30) Szellemi kiskorúságra utal tehát, ha valaki ennek az ajándéknak a birtokában felfuvalkodik, mintha saját erejéből érte volna el azt, holott köztudottan kapta.

„… Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel mintha nem kaptad volna?”(1 Kor 4, 7)

Talán nem szaladunk túl előre a témánkban, ha azt írjuk, hogy ott és akkor ad ilyen ajándékot a Szentlélek, ahol, és amikor úgy véli, hogy ez az ajándék haszonnal kamatoztatható a Gyülekezet, azaz Krisztus Testének építésére. Hiszen minden (Teremtő Istenünktől való) erő, szolgálat és ajándék akár közvetlenül az Atyától, akár az Úr Jézus Krisztustól vagy a Szentlélektől kapjuk, ezért az egyetlen célért adatik, vagyis annak érdekében, hogy minél több ember megmenekülhessen a kárhozattól, minél több ember üdvözülhessen.

A nyelveken szólásról Márk evangéliumában olvashatunk először az Újszövetségben. A már feltámadt Jézus Krisztus néhány szavát örökíti meg alábbi beszámolójában Márk:

„És monda nékik (Jézus Krisztus): Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak…” (Mk 16, 15-17) 

Jézus Krisztus „új nyelveken szólnak” kijelentése az első Pünkösd alkalmával teljesedett be, amikor a tanítványokat azóta soha sem tapasztalt módon, hatalmas erővel töltötte be Jeruzsálemben a Szentlélek. Ők is ezzel a történéssel egyidejűleg szólaltak meg nyelveken.

„És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták… Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen…” (Apcsel 2, 2-9, 11-15) 

„És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…”- olvashattuk. A Pünkösd ünnepére érkezett szórványokban élő zsidók és a jeruzsálemiek, akik közül némelyek ismerték az apostolok egyikét-másikát, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy ezek a Galileából való emberek azokon a nyelveken beszélnek hozzájuk, amelyek az ő szórványban lévő lakóhelyükön használatosak. Értetlenül állnak a jelenség előtt, és hamar részegséggel vádolták őket, mint ha ez bármiféle magyarázattal is szolgálhatott volna a történésekre. Péter apostol Jóel próféta könyvének segítségével bizonyította számukra, hogy  itt nem részegségről, hanem egy prófécia beteljesedéséről van szó, méghozzá a Szentlélek kitöltetéséről. Péter ezzel kapcsolatos fejtegetését, mivel nem tartozik szorosan a témánkhoz, most mellőzzük. Amiről viszont föltétlenül szólni kell az annak a ténynek a rögzítése, hogy az apostolok valamennyien ismert, bizonyos földrajzi térségekben közismert nyelveken szólaltak meg, hiszen a valódi meglepetést ez okozta a hallgatóságnak. És képzeljük el az apostolokat, hogy sajátmagukat milyen meglepetés érhette, hiszen ők eddig nem ismerték ezeket a nyelveket, talán egyetlen szót sem tudtak és értettek ezeken az idegen nyelveken. Csodálkozással tekinthettek egymásra is. Sok idejük viszont aligha maradt az álmélkodásra, mivel „szolgálatban” voltak. Hiszen ajándékukat is erre a célra kapták, kimondottan annak érdekében, hogy a kegyelem evangéliuma hirdetésével alapítsák meg és építsék a Gyülekezetet, azaz Krisztus Testét. A Szentlélek a legjobb helyen, a legjobb időpontban és a legmegfelelőbb személyeknek adta ezt az ajándékot. A Bibliában néhány sorral később már olvashatunk is az eredményről:

„A kik azért örömest vevék az ő (Péter apostol) beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.”(Apcsel 2, 41) 

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin