A hamis tanítókról...2.

"Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, (amikor az egészséges tanítást nem viselik el, Új ford.) hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök, És az igazságtól elfordítják az ő fülöket…” (2 Tim 4, 3-4) 

Pál apostol, felismerve, hogy a kereszténységre előbb-utóbb rászabadulnak a hitetlenek soraiból az ördög tanítói szolgálatába keveredett, ördög által felbérelt hamis tanítók, sőt a visszafordult keresztények soraiból is jönnek majd a „hitető lelkek” által leuralt hamis tanítók, és ezek a legveszedelmesebbek, akik immáron újra az ördögéi, ezért elutazása előtt Milétoszban így figyelmeztette társait:

„Én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.”(Apcsel 20, 29-30) 

Pál szerint ezek egész házakat lesznek képesek feldúlni, és nyereségvágyból, „rút nyereség okáért” tanítanak majd olyan dolgokat, amilyeneket nem kellene. (Tit 1, 11)

„… ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba… Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak… ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek előtt…” (2. Tim 3, 6-9)

A kolossébeli tanítványokat is féltette és figyelmeztette Pál apostol:

„… valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel.” (Kol 2, 4) 

 Péter apostol szintén felismerte, hogy máris megjelentek (már az apostoli korszak legelején!) a hamis tanítók, és az idők során sokan fogják követni őket. Hatalmas ostorozásukról olvashatunk Péter második levelében:

„… köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni… És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek… gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek. A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei. A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek… Ezek víztelen kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái… Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava… visszatért… a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.” (2 Pét 2, 1-2, 3, 13-15, és 17-22) 

Az Igeszakasz utolsó mondataiból világosan kitűnik, hogy a hit útjáról visszafordult, gyakran sok ismerettel rendelkező „keresztények”-ből lett hamis tanítókról szól a dörgedelem, akik visszafordulásuk következtében már a „hitető lelkek” foglyai, tanításaikat már a gonosz démonok inspirálják. Mint olvashattuk „… az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.” Számukra a kárhozat, „… a sötétség homálya van fenntartva örökre.” Ezek mindent megkérdőjelező csúfolódók, gúnyolódók is lesznek egyben (2. Pét 3, 3-4).

Ebben az ügyben János apostol sem maradhatott szótlan.

„Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt… Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna…” (1 Ján 2, 18-19) 

Ez a szó, hogy „antikrisztus” a Bibliában csak János irataiban fordul elő. Szószerinti fordításban azt jelenti, hogy Krisztus-ellenes, Ellenkrisztus, de jelentheti az Úr Jézus Krisztus valamelyik ellenségét, vagy olyasvalakit, aki Krisztus nevét és jogait birtokolja, nyilván jogellenesen. Már Jézus Krisztus is óvott a hamis krisztusoktól és a hamis prófétáktól (Mt 24, 24). Ő, ezek minden mértéket meghaladó megjelenését és kiteljesedését a Fenevadnak, a szentek elragadtatását követő hétéves uralkodásának idejére tette.

János apostol már némi támpontot is adott a hamis tanítók felismerésére.

„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok. Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.” (1 Ján 4, 1-6)

János apostol soraiból azt olvashatjuk ki, hogy a hamis prófétákban, hamis tanítókban a „tévelygés lelke” hat. Mi eddig ezt Pál szóhasználatával, utólag is elfogadhatóan „hitető lélek”-nek írtuk, hiszen úgy gondoljuk, hogy tartalmában sem tér el egymástól különösebben a két szó. Amelyik hitet, az tévelyít is, és fordítva: amelyik hazugsággal tévelyít, az bizony hitet (hiteget, áltat), félrevezet.

János azt is írta, hogy ezek a lelkek e világ fejedelmétől (Sátántól) és nem az Istentől vannak, ezért nem is hallgatnak reánk „… a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk.” Úgy is mondhatnánk, hogy aki nem hallgat ránk, abban nyilvánvaló, hogy nem a Szentlélek lakik, hanem a hitetés, vagy a tévelyítés ördögi gonosz lelke. Jól jegyezzük meg! Arról ismerjük fel a hamis tanítót, hogy hiába érvelünk neki a Bibliai Igékkel, nem hallgat ránk, félresöpör bennünket. Egy idő után kerüli a velünk való találkozást, szóba sem akar állni velünk, nem ad választ leveleinkre… Bár János apostol – az Igeszakasz első mondatából következtetve – a hamis prófétákról, tanítókról ír, úgy gondoljuk, hogy sorait és következtetéseinket a hitetlenekre is vonatkoztathatjuk.

Folytatás holnap 

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin