A nagy örömünnep...2.

Izráel Istene ötvenévenként, a kürtölés esztendejében vagy másként a kürtölés, kürtzengés évében, éppen erre a napra tette – nem véletlenül – a nagy örömünnepet is. Mert örömünnep volt ez, hiszen ezen a napon mindenki visszakapta földjét, birtokát, szabadságát, családok egyesülhettek újra, elvesztett vagy eltékozolt javak juthattak vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Végtére is hasonlatos volt ez az ünnepnap az engesztelés napjához, amikor a nép (bár akkor a bűneikből szabadulva) ugyancsak „tiszta lappal” folytathatta Isten előtti életét. E hasonlóság indíthatta Izráel Istenét arra, hogy e két ünnep, még ha ötvenévenként is, de azonos napra essék.  A hetedik hónap tizedik napjára.

Mint a korábbiakban írtuk már, az ötvenévenkénti örömünnep lényege az volt, hogy Izráel fiai közül e naptól kezdve mindenki helyrehozhatta a saját hibájából, vagy egyéb okok miatt elrontott életét. Ha eddig eladósodott szolgaként vagy akár rabszolgaként élt saját honfitársai között, mert eltékozolta, vagy esetleg önhibáján kívül bármi módon elveszítette öröklött vagy megszerzett javait, e naptól – felszabadultan, és földjeit, birtokait visszakapva – „új életet” kezdhetett, mintegy „tiszta lappal” folytathatta az életét. Az is előfordulhatott, hogy valaki szülei miatt került ilyen nyomorúságos helyzetbe, már ebbe született bele, e naptól ő is „új életet” kezdhetett. Ha már idősebb volt valaki, és úgy tűnik, számára már szinte késő a helyzetében beállt változás, akkor ez családja és fiai számára jelentett feltétlen örömöt és igazi változást, hiszen e naptól ők is „új életet” kezdhettek. Ez az örömünnep nagy áldás lehetett volna Izráel fiainak, ha éltek volna vele. Mint írtuk, sajnos egyetlen alkalommal sem tartották meg ezt az ünnepet.

Ezek az ötvenedik évvel kapcsolatos Igék jutottak eszünkbe, amikor észrevettük, hogy eddig negyvenkilenc tanítást jegyeztünk le, és tettünk fel a weblapunkra, és a mostanival már az ötvenedik tanításnál tartunk. Ez a kerek szám arra is sarkallhatna bennünket, hogy bizonyos összegzést tartsunk, esetleg áttekintsük eddigi munkánkat, netán szóljunk az ezt követő időszakra vonatkozó terveinkről, további elképzeléseinkről. Mi, ezek közül most egyiket sem választottuk.

Miután minden ötvenedik évben, az engesztelés napjára Teremtő Istenünk egy megbocsátással, engeszteléssel egybekötött helyreállító örömünnepet rendelt el, egy újrakezdés, egy „új élet” lehetőségét adta, úgy gondoltuk, hogy ötvenedik tanításunkban nekünk is valami ilyesmivel kell foglalkoznunk. A bűnbocsánattal, az engeszteléssel, a helyreállítással, és egy örömteli „új élet” lehetőségének újszövetségi bemutatásával. Úgy találtuk, hogy mindez nem más, mint éppen maga a megtérés, amelynek megcselekvése – véleményünk szerint – az említettek mindegyikével szoros kapcsolatban áll. Az engeszteléssel, a megbocsátással, az újrakezdéssel, a „tiszta lappal, az „új élettel”… S mivel a megtérés az üdvösség útján az első és kihagyhatatlan, feltétlenül szükséges lépés mindenki számára, ebben az ötvenedik tanításunkban, a továbbiakban a Mennyek országába történő bejutás feltételeivel, lehetőségeivel és a hozzávezető megtéréssel szeretnénk foglalkozni.

A kérdést részben elméleti, részben gyakorlati oldalról is célszerűnek látjuk megközelíteni, két okból. Az egyik: feltételezzük, hogy mindazok, akik tanításainkat olvasva eljutottak az ötvenedikhez, szinte kivétel nélkül már valamennyien megtértek, sőt többségük alámerítkezéssel meg is keresztelkedett, tehát az üdvösségre jutásról és megtérésről szóló elméleti tanítás számukra már különösebbet nem jelent. Érdekes lehet viszont, és az Úr Jézus Krisztus Gyülekezetének (Krisztus Testének) építéséhez segítséget adhat számukra egy olyan írás, amelyik – az elméleten túl gyakorlatias módon is – közvetlenül azokhoz szól, akik felé azzal a céllal szolgálnak, hogy megtérjenek, üdvözüljenek. Szeretnénk a kezükbe adni egy olyan, egyszerű szöveget, amit kinyomtatva, vagy kimásolva egy-egy elbeszélgetést követően segítségnyújtásként, átfogó anyagként, át tudnának adni a még megtérés előtt álló személynek. A másik ok, hogy – saját múltunkra visszatekintve és – visszaemlékezve arra a kezdeti időszakunkra, amikor már egyre több ismerettel rendelkeztünk Istenről és az Úr Jézus Krisztusról, sőt már azt is tudtuk, hogy meg kell térnünk, senki nem beszélt nekünk akkoriban arról, hogy hogyan? Mármint: hogyan kell megtérni? Konkrétan mit kell tennünk vagy mondanunk? És hogy a megtéréssel már rendben van-e az üdvösségünk… Végtére is kik üdvözülhetnek? Ki bocsátja meg a bűneinket, Isten, vagy Jézus? Ha netán a kezünkbe kaphattunk volna egy megtérés előtt állókhoz szóló útmutatót, vagy bármilyen erre vonatkozó tájékoztatót, ez akkor nagy segítség lett volna. Ilyen egyszerű, e témával foglalkozó útmutatót szeretnénk most neked, illetve a megtérés felől érdeklődőknek a te segítségeddel átnyújtani.

Miután írásunk hátralévő része már nem neked szól, tőled az Úr Jézus Krisztus nevében szeretettel elköszönünk, egyben a kegyelem evangéliumának hirdetése érdekében végzett további munkádhoz is az Úr Jézus Krisztus áldását kérjük rád!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin