A nyelveken szólás...2.

Nem írja a Biblia, csupán feltételezzük, hogy az azon a napon és azokban a napokban megkeresztelkedettek valamennyien megkapták a Szentlélek „nyelveken szólás” kegyelmi ajándékát. Milyen alapon állítjuk ezt? Részben azért, mert úgy tűnik, valamennyien eleget tettek Isten akaratának. A keresztről való beszéd, Jézus Krisztus helyettesítő áldozatáról és feltámadásáról szóló érvelés bűnbánatra indította őket, bűneik megvallásával és az Úr Jézus Krisztus nevére való megkeresztelkedésükkel elnyerték a bűnbocsánatot, valamennyiüket betöltötte a Szentlélek, újjászülettek, üdvösségre jutottak. Az Apcsel 2, 47-szerint:

„… Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (Apcsel 2,47)

Üdvbizonyosságuk, újjászületésük, a Szentlélek vételének egyetlen biztos jele pedig csak az lehetett, hogy megszólaltak valamilyen addig számukra ismeretlen nyelven. Másrészt azért állítottuk azt, hogy valamennyien nyelveken szóltak, mivel ebben az időben tipikusan ez volt az a kegyelmi ajándék, amely előmozdíthatta az evangélium terjedését, hiszen mint olvastuk, messze vidékekről is jöttek zsidó emberek (Pünkösdkor szokás szerint többszázezren), akik Jeruzsálemből eltávozva ezzel az ajándékukkal távoli vidékek lakóit is elérhették, és nyelvi akadályok nélkül hirdethették részükre Isten Igéjét.

Maguk az apostolok is abból tájékozódtak az újjászületésről és a Szentlélek vételéről, hogy amikor prédikálták valakinek a kegyelem evangéliumát már közben, vagy utána a keresztelkedéskor ilyen idegen nyelveken szólaltak meg az emberek. Amikor ezt meghallották, tudták, hogy az Úr jézus Krisztus szellemileg újabb valakit emelt magához, valaki megint üdvösségre jutott szolgálatuk által az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.

„Mikor még szólá Péter (a pogány Kornéliusz házában) ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is? És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében…” (Apcsel 10, 44-48)

Olvassuk el ezt a sort még egyszer: „Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent.” „Mert hallják vala…”

„Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek. És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezthallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.” (Apcsel 19, 1-6) 

Ne feledkezzünk meg Fülöp apostol Samáriában végzett munkájáról sem, hiszen volt egy időszak, amikor ő ott hirdette az evangéliumot. A következő Igeszakaszban ugyan nincs szó közvetlenül arról, hogy nyelveken szólaltak meg újjászületésükkor az emberek, de jó okunk van arra, hogy feltételezzük azt.

„Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost; Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket: Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket.” (Apcsel 8, 14-17) 

Feltűnhetett, hogy az utóbbi két helyen kézrátétellel adatott a Szentlélek. Így olvashattuk: „És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken…” „Akkor kezeiket reájuk veték, és vőnek Szent Lelket” és szólnak vala nyelveken… Erről sem a pünkösdi, sem a Kornéliusz házában történt eseményeknél nem olvastunk, ezért nem állíthatjuk, hogy a nyelveken szólás ajándékának vételéhez elengedhetetlenül szükséges a kézrátétel. Ez utóbbi esetekben a kézrátételnek inkább áldásközvetítő szerepe lehetett.

Ezek ismeretében elevenítsük fel a korábbiakból azt a kijelentésünket, hogy nem mindenki részesül ebben a nyelveken szólás ajándékában, hiszen – mint kihangsúlyoztuk – a Szentlélek osztogatja „a mint akarja”. A kezdeti időszakban, mint tapasztalhattuk kivétel nélkül mindenki hozzájutott ehhez az ajándékhoz, hiszen nagy szükség volt erre. Az idő múlásával (és jegyezzük meg, viszonylag hamar) arányaiban csökkent azoknak a száma, akik kegyelmi ajándékként a szóban forgó ajándékot kapták, a hangsúly más, immáron újabb szükségleteket kielégítő további ajándékok irányába tolódott el. (Bölcsesség, ismeret, hit, gyógyítások, isteni erők, prófétálás, lelkek megkülönböztetése, vezetés, irgalmasság gyakorlása, és a nyelveken szólás magyarázata.)

Miután az egyes helyi gyülekezetekben Pál apostol éppen a nyelveken szólás körül tapasztalt némi rendetlenséget, már viszonylag korán igyekezett arra, hogy útbaigazítást adjon arra nézve, hogy ezt az ajándékot hogyan használják a gyülekezetekben. A korinthusiakhoz írt első levelében a tanácsain kívül a nyelveken szólással kapcsolatos ismeretek átadására és pontosítására is törekszik.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin