Angyalok üzenetei…3.

Megtörtént az elragadtatás. A Gyülekezet üzenetét, íme egy újabb üzenet követi majd, egy előzőtől is eltérő „más angyal” kezd újabb dolgokat hirdetni.

Mint ismeretes, az elragadtatás után ittmaradtak között lesznek olyanok, akiket az angyalok, még azelőtt elpecsételnek, kiválasztanak Isten szolgálatára, mielőtt Isten, földet sújtó ítéletei megkezdődnének. (Jel 7, 1-8) Az elpecsételtek, kiválasztottak (144 000) valamennyien a zsidó nép közül valók lesznek. Tekintve, hogy Jákób (Izrael) fiainak száma tizenkettő volt, így az angyalok minden törzsből azonos számban pecsételnek el. Kiválasztásukkal Istennek kettős célja van. Miután a Gyülekezetet már hazahívta, immár saját népéből választ magának egy újabb szolgáló papságot, egy meghatározott létszámú szolgálói kört, egyúttal Izráel fiaiból egy magot képez, egy minden szempontból feddhetetlen és sérthetetlen, túlélő maradékot hoz létre.

Ez az új szolgáló papság amellett, hogy elpecsételt küldöttként folytatólagosan hirdeti majd, az „örökkévaló evangélium”-ot, hirdeti az „Isten országának evangéliumát”, vagyis az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelével együtt járó Békebirodalom létrejöttének közelségét és bizonyságát, hatalmas hangon és erővel kiáltja bele a világba: „Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város!” Ez a második „angyali” üzenet! (Figyelem! Itt már nincs szó arról, hogy ez a hírnök „repül”!)

Mit jelent az újabb üzenet, és miért fontos ez, kikhez szól? Mielőtt rátérnénk a válaszra, tekintsük át röviden a Babilonnal kapcsolatos bibliai ismereteinket!

A „Babilon” nevet a próféciák, köztük a Jelenések könyve is tágabb értelemben használja, tehát nem csupán egy ókori birodalom megnevezéseként vagy annak fővárosaként. Ismereteink szerint Babilon, mint város, Bábel helyén, de legalábbis szellemi örökében épült, ott, ahol Isten összezavarta a nyelveket, mert az addig egymást megértő emberiség, Isten elleni lázadásával furcsa álmokat kezdett szövögetni. A nyelvek összezavarását követően viszont Bábel (Babilon) a Bibliában a zűrzavar, a bálványimádás és az Isten elleni lázadás szimbóluma lett. Ebben a minősítésében tűnik fel a Jelenések könyvében is, ahol a végidők Babilonját két formában is láthatjuk: politikai Babilonként (Jel 17, 8-17) és egyházi Babilonként (Jel 17, 1-7, 18, 18, 1-24). Amíg a politikai Babilon a Fenevad (Antikrisztus) egyesült birodalma, a hitetlen világuralom végső alakja, addig az egyházi Babilon az egész elbukott (elragadtatás után itt maradt) „kereszténység”, illetve ha ma még nem is látszik tisztán, de elképzelhető, hogy a világ valamennyi vallásának ökumenikus (egyesült) egyháza. Amikor a 144 000 elpecsételt megkezdi munkáját, azonnal lerántja a leplet Babilonról, és leleplezi annak álnokságát, felhívja embertársai figyelmét Babilon valódi lényére, ami tehát nem más, mint egy totális Isten elleni lázadás, bálványimádás és zűrzavar, megtévesztés, félrevezetés, amely önmagában is halálos ítélet alanya, követői csak Isten és a Bárány haragjára számíthatnak. Ez egy Sátán vezérelte bukott rendszer, úgy politikai, mint egyházi (hit) szempontból is. Mit hirdet tehát a 144 000? „Leomlott, leomlott (bukásra ítéltetett) Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.”

Az Igeszakasz így folytatódik: „És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

Íme, Isten újabb hírnökei is hallatják már hangjukat! A 144 000 leleplező tevékenysége és az evangélium hirdetése nyomán egyre több zsidó ember döbben rá sorsának valódi helyzetére, és fogadja el Megváltó Urának az Úr Jézus Krisztust. (Eljött a kései eső ideje Izráelnek.) De nem csak a zsidók „ébredése” történik meg ekkor, hanem a pogány népekből is mind többen és többen választják a Krisztusban való életet annak ellenére, hogy ezért a Fenevad részéről halálos üldöztetés vár rájuk. Ezek a nagy nyomorúságban élő keresztények a végső idők utolsó hírnökei (angyalai). Számukra íródott a Jelenések könyve, és az abban írottakat nem csak megértették, hanem tevőlegesen meg is cselekedték.

„És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” János apostol egy égből jövő kijelentéssel zárta sorait. Ezt a kijelentést is tanulmányozzák majd az akkor élők, és nagy erőforrás lesz ez is számukra.

Egy görög szónak több jelentése is létezik. Amikor ezt a részt tanulmányoztuk a Bibliában, észrevettük, hogy a „boldog” szó, „szerencsés”-nek is fordítható. Eddig ezt az utóbbi szót nem igazán kedveltük, és soha nem is mertük alkalmazni a hit területén, annyira lejáratódott, megkopott az utóbbi időkben az ezernyi szerencsejáték miatt, és szinte egybeforrt egy kitalált bálvány istennővel. Viszont azt is el kell ismernünk, hogy néhány olyan Igét, amiben a fordítás szerint a „boldog” szó fordult elő, nehezen tudtunk értelmezni. Soha nem értettük, hogyan mondhatnak bennünket boldognak, miközben üldözést szenvedünk Jézus Krisztusért, miért mondja Jézus Krisztus boldognak Pétert, amikor kijelentést kapott arról, hogy Jézus a Krisztus? És hogyan értelmezhetjük ezt az utóbbi Igét is, amely azt állítja: „Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva”? Mitől boldogok ők, és ha boldogok, mert az Úrban halnak meg, akkor az előttük élőkről miért nem írták soha, hogy boldogok? És hogy-hogy „mostantól fogva”? Ugye, mennyivel könnyebb a megértés, ha így mondjuk (és teljes joggal): Tartsátok szerencsének, hogy azok közé tartozhattok, akiket üldöznek, micsoda kiváltság! Vagy: Nagy szerencséd van Péter, hogy éppen neked jelentették ki… És végül a vizsgált Jelenések könyve-béli Ige: Kimaradtatok az elragadtatásból, mert nem kellettetek, de micsoda szerencsétek van, hogy túlélhettétek a nagy nyomorúság égi csapásait, és még az utolsó pillanatban megmenekülhettek, mert az Úrban halhattok meg. „Kifejezetten szerencsésnek mondhatják magukat a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva.” Szinte az utolsó pillanatban! Képzeld el, ha már másnap, vagy abban az órában jön vissza az Úr Jézus Krisztus! Már fel is támadtak. Még el sem temették őket…

Ugye, nem bántad meg, hogy ha csak egy röpke időre is, de belenéztünk veled együtt a Jelenések könyvébe?

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin