Betegek gyógyulása…1.

Az evangéliumokat tanulmányozva lépten-nyomon találkozunk bennük Jézus Krisztus gyógyító tevékenységével. Földi szolgálata idején Urunk szinte megszámlálhatatlan beteget gyógyított meg. Ha mindezt szánalomból tette is, volt olyan eset, hogy már Ő kérte „volt betegeit”, hogy ne mondják el gyógyulásukat, hiszen attól tartott, hogy valódi küldetése előbb-utóbb eltörpül Izráel fiai szemében, és Őt csak orvosként, netán csodadoktorként tartják majd számon. Hogy félelme nem volt alaptalan, lapozzunk bele Márk evangéliumába!

„… átkelve, eljutának (Jézus és tanítványai) a Genezáret földére, és kikötének. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van. És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.” (Mk 6, 53-56) 

Ez mindössze egyetlen Igeszakasz csupán. E mellett ismertek azok a leírások, amikor leprásokat, vakokat gyógyított meg, de csonkák-bonkák meggyógyításáról is számos helyen beszámol a Biblia. Halottakat támasztott fel, sőt még a megszállottakból is kiűzte az ördögöket. Olvassunk még bele Máté evangéliumába is!

„És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” (Mt 9, 35-36)

„És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget… Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván… menjetek… Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10, 1, 5-8)

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus bár meghalt és eltemették, feltámadt és ma is él. Földi tartózkodásához mérhető hatalma és lehetősége megsokszorozódott, sőt minden hatalom Őneki adatott most mennyen és földön is, jellemében változás nem állt be, és továbbra is Ő az Isten Fia. Mivel azt is tudjuk, hogy az újjászületett keresztények képezik az Ő Gyülekezetét, egyúttal ez a Gyülekezet az Ő Teste, akkor joggal kérdezhetjük: miért betegek esetenként a keresztények, miért betegek esetenként tartósan a keresztények még abban az esetben is, ha Őhozzá fordulnak gyógyulásuk érdekében, mint olyan személyhez, akiben korlátlanul megbíznak, és akinek módja és lehetősége is lenne őket meggyógyítani? Kiegészülhet kérdésünk azzal is, hogy bár köztudottan csupán a tizenkét tanítványt hatalmazta fel közvetlenül Jézus Krisztus a gyógyításra, a Márk 16, 18 szerint viszont az apostoli kor után élő keresztények is rendelkeznek a gyógyítás ajándékával: miért betegek a keresztények? Miért nem gyógyítja meg őket azonnal vagy esetenként akár a későbbiek során az Úr Jézus Krisztus, vagy hogyan lehetséges az, hogy nem tudják egymást meggyógyítani?

Mielőtt megkísérelnénk a helyes válaszokat megadni, szóljunk előtte magáról az emberek sorsát megnehezítő betegségekről, azok eredetéről és okairól!

Közkeletű mondás, hogy még minden keresztény meghalt, és ha nem egy természetes megöregedést, vagy egy balesetet követően, akkor valamilyen betegségben halt meg. Érthető is ez, ha a Teremtő Isten, emberre vonatkozó rendjét alaposabban átgondoljuk. Az ember bár test, lélek és szellem, a test a mulandó anyagi világhoz tartozik már a teremtés eredeti elképzelése szerint is. Az ember lett az a lény, aki kapocs a fizikai látható világ és a szellemi láthatatlan világ között, hogy uralkodhasson a földön (nem egymáson!). Feladata végzéséhez kiváló elmebeli képességein túl a Teremtő Istentől egy csodálatos testet is kapott, amely bár mulandó, de az induláskor még maga a Teremtő Isten is azt mondta róla (egyúttal az egész emberről), hogy „igen jó”. (1 Móz 1, 31) Ádám nem küzdött spanyol náthával, de ismeretlen volt számára az ilyen-olyan virágporok okozta allergia is. Arról sem olvasunk, hogy tüskébe lépve elfertőződött a sebe, vagy isiász gyötörte volna. Az emberiség egy olyan hatalmas életenergiával, immunrendszerrel és öngyógyító testtel lett elindítva, hogy az első emberek ötszáz-hatszáz évig éltek, de egyesek életkora megközelítette az ezer évet is.

A bűnbeesést követően Isten azt tapasztalta, hogy az ember nem csupán jóra fordítja adottságait, hanem Teremtőjével szembeni engedetlenségre, lázadásra, egymás feletti hatalmaskodásra, erőszakoskodásra is. Nem kis szerepe volt ebben Sátánnak, aki szellemi birodalom létrehozásával szállt szembe Istennel, igyekezvén megrontani annak teremtő munkáját. Így léphetett be az emberek életébe a bálványimádás, de nyilván ennek köszönhető a sámánizmus, az alkohol „felfedezése”, primitív formában a dohányzás, a drogok megjelenése, stb. Ezek mind-mind nemcsak az ember elméjére, hanem testére is káros hatással voltak. Nóé idejében a Teremtő Isten éppen a bűnök életkortól függő kiteljesedésének megakadályozása érdekében, korlátozást vezetett be az ember által elérhető életkorra vonatkozóan. Előbb százhúsz évben (1 Móz 6, 5), majd egy újabb beavatkozással hetven-nyolcvan évben szabta meg azt az időtartamot (Zsolt 90, 10), amit az ember szelleme testben élhet meg a földön.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin