A hit erejével...2.

Volt idő, amikor Dávidnak is várakoznia kellett az Úrra, nem is egy alkalommal. Elevenítsük fel először királlyá választását!

„Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk, Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett. Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek (szövetséget kötött velük Új ford.) Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett. Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.” (2. Sámuel 5, 1-5) 

Ma úgy mondanánk, hogy közakaratból, közfelkiáltással választották Dávidot Izráel királyává. Szándékuk indítéka kettős pilléren nyugodott: „Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet… fejedelem leszel Izráel felett.” Sámuel első könyvében többek között ezt olvashatjuk Dávidról:

„És elméne Dávid mindenüvé, a hová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé őt, és kedves lőn az egész nép előtt, és a Saul szolgái előtt is. És a mint hazafelé jövének, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben tánczoljanak, dobokkal, vígassággal és tomborákkal. És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1 Sám 18, 5-7)

A királyválasztók ismerték tehát Isten akaratát, és ismerték Dávid népszerűségét, vezetői képességeit, szervező-és irányítókészségét, Izráel iránti szeretetét, felelősségérzetét és nem utolsó sorban az ütközetek során tanúsított bátorságát, a közvetlen harcokban megmutatkozó erejét és ügyességét. Emlékezhettek a félelmetes erejű Góliát legyőzésére, de mindazokra a győzelmekre is, amelyeket seregével a filiszteusok elleni korábbi háborúk idején aratott.

Ezek után nézzük meg, hogy Izráelnek e nagy királya, ez a rettenthetetlen harcos az egyik alkalommal hogyan kényszerült várakozásra, hogyan bízta életét és hadisikerét szinte gyermeki hittel, teljes bizalommal Isten kijelentésére!

„Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe… Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat… Dávid… megveré… őket… Azután ismét feljövének a Filiszteusok… Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: 

Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját (lépések neszét Új ford.) fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe mennél (a gézeri útig Új ford.).” (2. Sám 5, 17-20, és 22-25) 

Amikor második alkalommal is támadtak a filiszteusok, Isten azt mondta Dávidnak: „… Ne menj most reájok… mikor a szederfák tetején indulásnak zaját (lépések neszét Új ford.) fogod hallani, akkor indulj meg…” Ismerve Dávidnak Istenébe vetett bizalmát biztosan állíthatjuk, hogy anélkül soha nem ment csatába, hogy győzelmi esélyeiről meg ne kérdezte volna Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, hogy ne imádkozott volna, hogy győzelméhez ne kérte volna Isten segítségét. Meg is kapta mindenkor a támogatást. És ennyi elég volt számára. Tudta, hogy a többi már harcosain és őrajta múlik. Mint gyakorlott, erős, bátor katona és hadvezér, taktikai tanácsot soha nem kért. Soha nem kérdezte meg Istent, hogyan forgassa a kardot, vigyen e pajzsot a csatába, hány harcossal vívjon meg egy ütközetet, milyen erőket hagyjon tartalékban, hogyan szervezze meg az esetleges utóvédharcokat, de különösen arra nem volt igénye, hogy bárki tanácsot adjon számára, csapataival honnan és mikor támadjon. Hiszen éppen ezekben volt ő kiváló, ezekben való jártassága tette őt harcosai szemében naggyá!  És egyszer csak azt hallja, hogy: Várj, ne így támadj! A szederfákkal átellenben támadj, a hátuk mögül! Jelt adok, hogy mikor… Ha majd meghallod a lépteim neszét a szederfák teteje felől…

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin