A nagy örömünnep...3.

Teremtő Istenünk, a Mindenható Isten azt akarja, hogy minden emberi teremtménye üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Az üdvösség azt jelenti, hogy ha valaki el is szenvedi a testi halált, tudata, szelleme egy különleges létezési formában továbbra is él. Ott, ahol Isten is él, a Mennyek országában, ahol Isten szeretete hat át mindent, ahol Isten igazsága érvényesül, ahol többé nincs bűn és vétek, ahol az üdvözülteket soha véget nem érő biztonság, öröm és leírhatatlan boldogság várja. Amilyet még szem nem látott, fül nem hallott, és az emberi elme el sem tud képzelni, annyi jót és szépet készített Isten az Őt szeretőknek, írja a Biblia. Az üdvözült személy ehhez a folytatólagos életéhez kap egy előzőhöz hasonló, soha meg nem romló, kortalan mennyei testet, így többé nem betegszik meg, többé nem hal meg, azaz új testében az örök életet élhet. Mivel ebbe a létezési formába magával viszi földi tudatát, felismeri majd ott lévő barátait, ismerőseit, rokonait. Újra találkozik, és örökre együtt élhet szeretteivel, családtagjaival, volt szüleivel, gyermekeivel, amennyiben ők is mennyei üdvösségre jutottak.

Mint olvashattuk, Isten mindezt a jót, az Őt szeretőknek készítette. Azok számára, akik életük során felismerték gondoskodó szeretetét, felismerték, hogy erkölcsi alapelvei mindenek felett valók, igazsága egyedülálló és kikezdhetetlen, szándékai és tettei kifogástalanok, kijelentései megbízhatók, mindenhatósága, mindenek felettisége valóságos és cáfolhatatlan. Azoknak adja az üdvösséget, akikben ez az Őiránta való tisztelet és szeretet abban nyilvánul meg, hogy saját életük feletti fennhatóságát elfogadják, kijelentéseiben megbíznak, akaratának mindenkor engedelmesen alávetik magukat. Azoknak adja meg az üdvösséget, akik életük során felismerik, hogy Isten mindenek feletti erkölcsi tisztasággal rendelkező szent Isten, és tudomásul veszik, hogy országába – kijelentése szerint – csak azok juthatnak be, akik vágynak e tisztaságra, és tesznek is érte, hogy bűnök és vétkek nélkül élhessenek. Mivel valamennyi ember – az első emberpár bűnbe esése következtében – örökletesen bűnre való hajlammal, Istentől elfordult bűnösként születik, ami azután élete során gonosz gondolatokban, cselekedetekben kiteljesedve mindenkor felszínre is kerül, egy idő után (felnőtt korában lehetőleg mielőbb) törekednie kell arra, hogy rendezze Istennel való nem létező, vagy éppen romokban heverő kapcsolatát. Nyilvánvalóan abban az esetben, ha be szeretne jutni a mennyei birodalomba, ha üdvösségével el szeretné nyerni az örök életet.

Ehhez először is ki kell engesztelnie Istent. Eddigi, istentelen bűnös életéért az üdvösségre vágyónak váltságot kell adnia. Ezt követően bűnei elismerésével, azok bűnbánattal történő megvallásával, bocsánatkéréssel meg kell alázkodnia a Mennyek Istene előtt, és kérnie kell, hogy bocsássa meg azokat. Ez a megtérés, vagy eredeti értelmezés szerint a megfordulás. Annak a szándéknak a kinyilvánítása tehát Isten felé, hogy valaki szakítani kíván addigi bűnös életével és a továbbiakban másabb, Őneki tetsző életet akar élni. Mennyei Atyánk, látván az Őhozzá megtörten és alázattal közeledni vágyót, és szándékának eltökélt voltát, minden esetben megszánja teremtményét, és megbocsátja, kérésére örökre eltöröli annak bűneit, „tiszta lapot” ad az illetőnek. Ezzel igaznak fogadja el, sőt megerősítvén őt, saját Szentlelkét helyezi belé, hogy segítse őt a további életében, a megszentelődés folyamatában mindaddig, amíg testi halála után bejut majd Őhozzá a Mennyek országába.

Ha figyelmesen elolvastad, az előző bekezdésben az állt, hogy először is ki kell engesztelni Istent, csak azt követően jöhet a megtérés és a további. „Ki kell engesztelni!” Csakhogy milyen váltságdíjat adhat az ember az életéért? Tudsz-e mondani olyan értéket, amennyit egy ember élete ér? Ezt belátva, szerető Istenünk mintegy kétezer évvel ezelőtt, emberi formában elküldte saját Fiát, aki Önmagát, saját életét adta oda a mi bűneinkért – kiengesztelésül. Jézus Krisztus azért jött el a földre, hogy megmentse a bűnös embert. Hogy én örökké élhessek, vagy te örökké élhess majd a Mennyek országában. Ő szenvedett, hogy te örökre boldog lehess. Ha akarsz. Jézus Krisztus (Isten Fia) hagyta, hogy értem és érted, a mi bűneinkért kigúnyolják, különleges kegyetlenséggel megkorbácsolják, leköpjék, és kezébe-lábába vastag vasszögeket verve, levetkőztetve, a gúnyolódók és kíváncsiskodók szeme előtt keresztre feszítsék. Félig agyonverve, fejtől-lábig véresen órákat szenvedett a kereszten, szomjasan, rovarok, legyek és emberek folyamatos támadásának kitéve, igazságtalanul és elhagyatottan. Isten Fia bűn nélkül szenvedett miattunk és adta oda az életét értünk, bűnösökért.

És Jézus él! Isten, elfogadva Fia áldozatát, harmadnapra feltámasztotta Őt a halálból. Magához vette a mennybe, visszaállította Őt eredeti dicsőségébe, sőt az emberek iránt érzett szeretetéből fakadó áldozatvállalásáért Jézus Krisztust mindenek feletti Úrrá tette, a megváltás hatalmas művéért neki adva minden hatalmat mennyen és földön. E hatalom birtokosa előtt hajlik meg most minden térd, mennyen és földön egyaránt. Így az Isten akaratából Ő a mi közvetlen Urunk is, Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. Az Atya (Isten) a háttérbe húzódott, hogy a Fiú (Isten) uralkodhasson. Bár az Atya nagyobb Őnála, amit Istenről írtunk akár a Fiúról is írhattuk volna, hiszen Ő most az élet és halál ura, csak az Úr Jézus Krisztuson keresztül lehet bejutni a Mennyek országába, Ő dönt, hogy ki üdvözülhet és ki nem.

Mivel az engesztelési kötelezettség már nem terhel bennünket, ha el szeretnénk jutni az örök életre, részünkről már „csupán” a bűneinkért való bocsánatkérés van hátra. Miután a bűnbocsánat is az Úr Jézus Krisztusnál van, megigazulni vágyó szándékunkkal Őhozzá kell fordulnunk. Megszólítva Őt, el kell mondanunk, meg kell vallanunk Neki mindazokat a bűneinket, amiről azt gondoljuk, hogy azok miatt szenvedett. Bár az Úr Jézus Krisztus ezeket mind ismeri, de megtérésünkkor tudni akarja, hogy azokat mi is bűnnek tartjuk, elítéljük és további életünkben soha többé nem akarjuk elkövetni. Ha mindezt azzal a hittel tesszük, hogy Ő jelen van ott és akkor, amikor megszólítjuk Őt, és bízunk Őbenne, hogy nem csak hallja amit mondunk, hanem szerető Megváltó Istenünkként meg is bocsátja bűneinket, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy megtértünk, és Isten akarata szerint tértünk meg, elnyerve ezzel az Atya(Isten) és a Fiú(Isten) jóindulatát is. Ha meg szeretnél tehát térni, gondold át eddigi életedet, vedd számba bűneidet, és akár egymagadban is, mielőbb állj az Úr Jézus Krisztus elé, és fennhangon szólítsd meg! (Társ/ak/ jelenlétében te döntöd el, hogy hangosan mondod-e el legfőbb bűneidet.) Légy erős és bátor! Kegyelemből, most döntéseden és szavaidon múlik az örök életed! Mondjad!

Úr Jézus Krisztus! Bár nem látlak, és nem érzem, hogy itt vagy, de hittel mégis elfogadom, hogy hallod, amit mondok. Elismerem Uram, hogy eddig valódi hit nélkül, bűnös életet éltem, hogy…. bűneim miatt kellett szenvedned és a kereszten meghalnod. Szégyellem magam, és megígérem, hogy többé nem követem el ezeket. Egyben kérlek, hogy örökre bocsásd meg valamennyi bűnömet, és vezess a továbbiakban a Te utadon, adj nekem erőt, hogy Hozzád méltóan, a Te tetszésedre, a Te dicsőségedre tudjak élni! Adj nekem örök életet a Mennyek országában! Magasztallak Téged szeretetedért, irgalmadért, és köszönöm Úr Jézus Krisztus, hogy meghallgattál most engem.

Ha ezek után vízalámerítéssel az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében meg is keresztelkedsz, az Úr Jézus Krisztus nevére bűneid bocsánatára, akkor Megváltó Urunk téged is megajándékoz a Szentlélekkel. A vízből kijőve újjászületettként, mennyei állampolgárságot nyertél, és ha további életed során nem tékozlod el ezt az örök életre szóló kiváltságot, akkor mindabban a jóban részesülsz majd a Mennyek országában, amelyről az előzőekben szóltunk.

Ha találkozni akarsz olyan emberekkel, akik ezt szintén valják, keress olyan gyülekezetet, ahol az élő Istent szeretik és tisztelik, imádkoz minden nap olvasd a bibliát, az új szövetséggel kezd, és élj Isten vezetése és akarata szerint. 

Az Úr Jézus áldjon meg és őrizzen meg . Ámen!