Angyalok üzenetei…1.

A Jelenések könyve, bár közvetlenül Jézus Krisztus olyan kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie (Jel 1, 1), -  mégis egy kifejezetten nehezen érthető olvasmány, egy nehezen értelmezhető kinyilatkoztatás. Luther nem is volt hajlandó foglalkozni ezzel a könyvvel, egyszerűen kijelentette, hogy ő nem érti ezt a könyvet. El kell ismernünk, hogy számunkra is erőnket meghaladó, értelmünket megalázó hatalmas kihívás a Jelenések könyve. Az egyes szimbólumok-rejtette történéseket és dolgokat mi sem értjük, viszont a kinyilatkoztatott összefüggések homályában már sikerült apróbb réseket találnunk, és megérteni azokat. Ez annak tudható be, hogy az idők előrehaladtával növekszenek az ismeretek (Dán 12, 4). Nem állítjuk tehát azt, hogy képességeink meghaladják Luther képességeit, hanem úgy gondoljuk, a végidőkhöz közeledve mind több olyan ismeret áll rendelkezésünkre, amely elősegíti a könyv megértését. Isten, Dániel prófétával le is pecsételtette könyvét, mivel tudta, hogy az abban írottak kizárólag a végidőkben élők számára lesz érdekes és érthető. Úgy gondoljuk, hogy a Jelenések könyve, bár nem kellett lepecsételnie János apostolnak, aki a kinyilatkoztatást lejegyezte, ilyen szempontból hasonlatos a Dániel könyvéhez. Nem az első keresztények, de még csak nem is a középkorban élt keresztények számára íródott. Ha meg is értették volna a benne írottakat, a kinyilatkoztatással úgysem tudtak volna mit kezdeni. Talán nem is a ma élő keresztényeknek íródott, hanem azok számára, akik az elragadtatás után élnek a földön. A könyvnek azok a részei, amelyek ma számunkra feltörhetetlenek, számukra a napnál is világosabbak lesznek, hiszen sok olyan új, és már tényszerű ismeret lesz a birtokukban, amely a mi korunkban még legfeljebb a találgatás szintjén jelenhetett meg. Ha az akkor élők ismereteiket összevetik majd a könyvben leírtakkal, nagyszerű vezetést kapnak életvitelükhöz, hittel kapcsolatos döntéseikhez, helytállásukhoz.

E bevezető után szeretnénk a Jelenések könyve egy olyan Igeszakaszával foglalkozni, ami számunkra már kevésbé tűnik rejtélyesnek, egyúttal úgy találtuk, hogy ennek a rövidke Igeszakasznak az elemzése számtalan hasznos, további ismeret átadására is lehetőséget nyújt.

Olvassuk el a 14. rész 6-13-ig tartó verseit!

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak (törzsnek), és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (jel 14, 6-13) 

Azt olvastuk az Igeszakasz elején, tehát azt írta János apostol, aki a kinyilatkoztatásnak nem csupán passzív szemlélője volt, hanem annak bizony aktív résztvevője is, hogy: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom…”

„Szent” képeken, templomi freskókon, falfestményeken, de még a világhírű festőművészek alkotta egyéb képein is, az angyalokat úgy ábrázolják, hogy azok akár meztelen fenekű, lányosarcú, szőke hajfürtökkel rendelkező aprócska kisgyermekek, vagy hatalmas erejű izmos férfiak, abban valamennyien azonosak, hogy két darab, a madárvilágból jól ismert, tollas szárnyat viselnek. Tehát tudnak repülni. Mivel ebben az Igeszakaszban úgy tűnik három „repülő angyal” is szerepel, már az elején szeretnénk tisztázni, hogy mi is a valódi jelentése az „angyal” szónak. Az „angyal” szó eredeti (görög) jelentése: hírnök, hírvivő, küldött. Amikor az ókori Görögország maratoni győztes csatájából megérkezett az Athénban várakozó királyhoz egy hírt hozó katona, egy hírnök, és olvasnánk a róla szóló feljegyzés középkori magyar fordítását, abban azt találnánk, hogy egy „angyal” hozta meg a csata kimenetelével kapcsolatos hírt. Amikor János lejegyezte a Jelenések könyvét, és szólt az örök evangéliumot hordozó hírnökről, hírvivőről, küldöttről, egyetlen lehetőségként ő is a görög „aggelosz” szót használta, amit a bibliafordítók „angyal”-nak fordítanak. (Természetesen léteznek valódi angyalok is!) Most fogadjuk el, hogy ebben az Igeszakaszban olyan hírvivőkről, hírnökökről és küldöttekről van szó, akik emberek, és egyszer majd hírnöki feladatot látnak el, hírnökként szolgálnak majd. Reményeink szerint az Igében írt első hírvivő (angyal), éppen mi vagyunk, a Gyülekezet. Az Ige abban az időszakban tárja itt elénk a Gyülekezetet, amikor az az elragadtatáskor éppen felemeltetik a földről, és „a kinél vala az örökkévaló evangyéliom…” Alátámasztja ezt az is, hogy János apostol egy „más angyalt” látott, tehát egy másfajta hírnököt, egy eddigiektől minden vonatkozásában eltérő más hírnököt, a Gyülekezetet. Nem tudjuk, csak gondoljuk, hogy amennyiben „Gyülekezet”-et írt volna, a korai keresztények még nagyobb üldöztetéseknek lettek volna kitéve, hiszen ekkoriban az egész Római Birodalomban már tűzzel-vassal irtották az Új tanok hirdetőit. Oroszlánok elé vetették őket, így vesztette életét Pál apostol is, de mindennaposak voltak a keresztre feszítések, és Rómában a keresztények fáklyaként való elégetése, ünnepi lakomák alkalmával.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin