Betegek gyógyulása…2.

Ha az orvoslás tudománya az idők folyamán nem fejlődött volna ilyen hatalmas mértékben, már ezt az életkort sem érné el egyetlen ember sem. Az Isten elleni lázadás, az ember, Isten megkérdezése nélküli, egész teremtett világra kiható döntései olyan irányba tolták el és rontották meg életünket és életterünket, környezetünket, hogy mára már az egész teremtett világ sóvárogva kiált a változásért, a helyreállításért, tehát az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléért. (Róm 8, 19) Erkölcsileg, fizikailag és biológiailag is olyannyira elszennyezte a bűn következtében az emberiség önmagát és környezetét, hogy saját bűneitől már szinte csak fulladozik. Egy megszületett gyermek amikorra eléri az iskolás kort, már beszedett csaknem egy „hordónyi” kanalas gyógyszert, amikorra az almafa termése eléri a piaci érettséget, már átesett a huszadik-huszonötödik permetezésen. Felszíni élővizeink többnyire ihatatlanok, a városok levegői asztmát okoznak, a kóros fogyókúrák tizedelik a nőket, a pénzszerzés utáni hajsza tizedeli a férfiakat, tönkreteszi a családokat. A pártoskodások a benne szereplők idegrendszerén játszva aláássák a gazdaságot, a pénzintézetekkel karöltve megannyi gondot és családi tragédiát, betegséget okoznak. És ekkor még nem beszéltünk nukleáris ártalmakról, a kutató laboratóriumokból kiszökött bakteriális és vírusos szennyeződésekről, éghajlatváltozásról…

A leírtakkal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a betegség, a testnek csupán egy viszontválasza, amellyel az őt körülvevő világ felé ad egy olyan jelzést, hogy ebben az élettérben a feltételek számára nem megfelelőek. Ha akkora veszélyt érzékel, amit öngyógyító létére sem tud helyrehozni, hiszen az ezernyi károsító hatás következtében már saját rendszere is csődöt mondott, segítségért kiált, ennek elmaradása esetén pedig a további küzdelem feladására kényszerül, és a benne lakozó szellem visszatér Istenhez, aki adta. (Préd 12, 7)

Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy a test halála részben a Teremtő Isten akaratából következik be, mivel megszabta az emberi élet felső korhatárát, másrészt a test halálát a bűn okozta betegségek előretörése okozza, amit környezetünk és immunrendszerünk tönkretételével saját magunk idéztünk saját magunknak elő. Az életkori korlát átlépésére nincs lehetőségünk, az erre való törekvésünk (szervek klónozása pótlás céljából, „tökéletes” emberek előállítása…) csupán egy újabb lázadás Teremtő Istenünk ellen, ami mögött természetesen Sátán nagyravágyása húzódik meg.

Mint tudjuk legelső őseink bűne, „mint eredendő bűn” Isten akaratából generációról-generációra öröklődik, ehhez hasonlóan megrontott környezetünk és biológiai adottságaink is átörökítődnek. A Teremtő Istennel való megbékélésre ugyan lehetőséget kaptunk a Megváltás segítségével, a test kötelező halálára való rendelkezését viszont Isten soha nem vonta vissza. Mindebből következik, hogy valaki akár hitetlenként, akár hívőként éli le az életét, a test halálával számolnia kell, és sajnos számolnia kell a betegségekkel is, amelyek bekövetkezéséhez esetleg ő aktívan nem is járult hozzá. Ritka, ha valaki anélkül élheti le rövidke életét, hogy valamikor is beteg lett volna, és Ábrahámhoz hasonlóan boldogan, az élettel betelve halhat meg.

Az ember betegségéért tehát alapvetően a bűn által megrontott környezet és a megrontott biológiai állapotunk a felelős. De lehet más is, mégpedig közvetlenül maga Sátán.

„Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá (Jézushoz) vivék a betegeseket és az ördöngősöket; És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé. És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze… És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala.” (Mk 1, 32-34, 39) 

Jézus Krisztus meggyógyította azokat is, akik „ördöngősek”, esetleg ördög által megszállottak voltak, de ilyenek gyógyítására a tanítványoknak is megadta a hatalmat. Mert ezeket is beteg embereknek tartotta. Emlékezzünk csak a gadarai megszállottra, aki amellett, hogy ordítozott, kővel vagdosta magát, és mindenki félt tőle! (Mk 5, 1-20) Emlékezzünk a megszállott fiúra! Róla apja így nyilatkozott: 

„És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.” (Luk 9, 39) 

A görnyedt hátú asszony meggyógyításakor maga Jézus jelenti ki, hogy az asszony betegségét az ördög okozta.

„Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből…” (Luk 13, 16) 

Materialista szemlélettel szinte lehetetlen felismerni az ördöngőseket és a megszállottakat. Léteznek olyanok, akiknek az elméjük betegedett meg, de léteznek olyanok is, akiket valóban az ördög szállt meg. Napjainkban az elmebetegeket zárt intézetekben, zárt osztályokon kezelik, hogy ne kelljen félni tőlük, illetve, hogy ne tudjanak kárt tenni magukban. Viszont ne hidd, hogy valamennyi kezelt egyben megszállott is. Sokakat epilepsziásként kezelnek, de ezeknek csak egy részük a valóban epilepsziás, sok közöttük a megszállott, hiszen e betegséggel álcázza magát az ördög, hogy ne ismerhessék fel jelenlétét. A púposak is lehetnek megszállottak, megkötözöttek, viszont sokan éppen testük legyengülésének áldozatai. És sorolhatnánk… Pillanatnyilag elégedjünk meg azzal, hogy Sátán is tud betegséget okozni, mégpedig közvetlen megszállással. De másként is:

„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, De én imádkoztam érted…” (Luk 22, 31-32) 

Sátán azért kéri ki(!) Istentől az apostolokat, hogy örökre elbuktassa őket. Tudunk más hasonló kikérésről is, mégpedig a Jób történetéből, amikor Sátán kikérte Jóbot, hogy elbuktassa, bizonyítván ezzel Istennek azt, hogy az általa oly nagyrabecsült hű szolgája is csak addig dicsőíti Őt, amíg jól megy a sora. Sátán mindenfajta csapással sújtotta Jóbot, majd végül Isten engedélyével rárontott az egészségére, és számtalan undorítóbbnál-undorítóbb kórral betegítette meg őt. Legkevesebb három végkövetkeztetést szűrhetünk le a történetből. Először is azt, hogy Sátán meg tudja betegíteni az embert. Másodszor azt, hogy Sátán az embert csak úgy betegítheti meg, ha ehhez – például a keresztények esetében is – az Úr Jézus Krisztus hozzájárulását adja. Harmadik tanulság: Isten a történet végén nem csak Jób egészségét állítja helyre kitartásáért, hanem vagyoni helyzetét is, sőt megduplázza Jób gazdagságát.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin