Szuperpozícionált Isten...

Néha kissé furcsán néznek rám, amikor kiderül, hogy hiszek Istenben. Ez  ugyanis látszólag ellentmond annak, amilyennek tartanak. Amióta az eszemet tudom, azóta rajongok ugyanis a matematikáért, és semmit sem fogadok el igaznak anélkül, hogy megvizsgálnám vagy megérteném. Kitartó vitapartner vagyok, és csakis észérvekkel lehet meggyőzni. Ami nem logikus, nem bizonyított, azt nem fogadom be a világképembe. Ezt sokan tudják rólam, még ha nem is fogalmazzák meg így, hiszen én sem így szoktam bemutatkozni. Csakhogy ez alapján élem a mindennapjaimat, bárkivel beszélgetek, ehhez tartom magam.

Látszólag tehát racionális ember vagyok. Ezért lehet olyan döbbenetes, hogy mégis hiszek Istenben, ráadásul nem akármilyen Istenben, hanem a teremtő Atyában, aki hús-vér emberré lett Jézus Krisztus személyében, akiről az a meggyőződésem, hogy 2000 évvel ezelőtt élt és meghalt, hogy megmentse az egész világot, feltámadt, bizonyítva ezzel, hogy meg is mentette a világot, majd elküldte a saját Szellemét a követőinek és azóta is velük van minden nap. Mindennek a tetejébe még egy csomó minden mást is valóságosnak tartok, amiről általánosan elterjedt nézet, hogy képtelenség: csodás gyógyulásokat, jeleket, próféciákat. Hogyan állíthatom ezek után azt, hogy logikusan gondolkodom?

A hit és a tudomány nem összeegyeztethető. Ezt sulykolták belém is. Persze, vannak a csodabogarak – mint most már ezek szerint én is? -, akik bár otthonosan mozognak a tudomány világában, mégis hisznek. De hát a kivétel erősíti a szabályt. Toleranciából elfogadjuk őket, elvégre a légynek sem ártanak, de azért egy kicsit bogarasnak tartjuk őket. Könnyű azoknak a hitével nem törődni, akiket nem tartunk magunknál okosabbnak, mert hát mi már eljutottunk arra a következtetésre, hogy Isten nem létezik. Akik nálunk butábbak – vagy legalábbis annak tartjuk őket – azok, nos, ők így jártak, majd előbb-utóbb úgyis rájönnek, vagy hülyén halnak meg, ez van. Na de ha valaki olyan hisz, akire felnézünk, az már egészen más tészta…

Azt én sem vitatom, hogy Isten léte nem bizonyítható. Ez teljesen természetes, hogy így van, sőt a Biblia meg is magyarázza, hogy miért, bár sovány vigaszt nyújt, mert azt állítja, hogy igazából ezt magunknak köszönhetjük.  Valahogy úgy illusztrálnám, hogy Isten kicsit olyan, mint az a híres macska Schrödinger gondolatkísérletében. Erwin Schrödinger osztrák fizikus egy gondolatkísérlettel kívánta illusztrálni a kvantumfizika egyik állításának abszurditását. A gondolatkísérlet eredeti változata Einsteintől származik egyébként, aki így fogalmazta meg:

Tegyünk egy macskát egy bunkerbe egy olyan robbanószer társaságában, ami a következő egy órában vagy felrobban, vagy nem, 50-50 százalék valószínűséggel. Zárjuk be a bunker ajtaját. Egy óra múlva a macska vagy életben van vagy nincs. A kvantumfizika törvényei szerint bizonyos értelemben ebben a pillanatban a macska igazából életben is van, meg nem is, és mindaddig ebben a szuperpozíciónak titulált állapotban marad, amíg ki nem nyitjuk a bunker ajtaját és be nem nézünk rajta, amikor is a valóság összeomlik a két lehetséges kimenetel egyikébe 50-50 százalék valószínűséggel.

Itt egy cuki macskás videó az egészről (van magyar felirat is):

Akármilyen abszurdnak hangzik ez a macska esetében, szerintem Istennel valahogy mind így vagyunk. Gondosan bezártuk egy dobozba rögtön öntudatra ébredésünk után, avagy tulajdonképpeni önálló életünk elején, és ezek után csodálkozunk azon, hogy nem látjuk. Pedig mindaddig, amíg a végére nem járunk, addig Isten vagy létezik, vagy nem. Tulajdonképpen létezik is, meg nem is. Amíg nem nyitjuk ki a dobozt, és nem nézünk bele, addig igazából nem is annyira meglepő, hogy nem tudjuk, létezik-e vagy sem.

A Biblia szerint volt idő, amikor Isten a földön járt-kelt, sétálgatott az emberek között és beszélgetett velük. Csakhogy az emberek fellázadtak ellene, aminek az lett többek között az egyik következménye, hogy Istent többé nem láthatták. Akár elfogadjuk a Biblia magyarázatát, akár nem, úgy gondolom, hogy a mai világban tényleg az az általános tapasztalat, hogy Isten nem látható. Márpedig, ha valami nem látható, nem tapasztalható meg, akkor annak a létezését nem lehet bizonyítani. Amíg nem tudjuk kinyitni Schrödinger bunkerjét, hogy megnézzük, Isten létezik-e vagy sem, addig az is lehet, hogy létezik, meg az is, hogy nem, esetleg létezik is, meg nem is.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan nyitható ki az ajtó? Erre a kérdésre a válasz Jézus Krisztus. Ő a megoldás arra, hogy bezárult a bunker ajtaja. Az ő személyében hosszú évezredek után Isten sétált újra a Földön az emberek között. Újra lehetett vele beszélgetni, újra meg lehetett ismerni. Az a bizonyos kereszt pedig az ajtó kulcsa, amit örökre elfordított a zárban és azóta is folyamatosan kopogtat az ajtón, nekünk már csak ki kell nyitni, hogy meglássuk az igazságot.

Na jó, de mit jelent az, hogy Jézus kopogtat, és hogyan nyithatjuk ki az ajtót? Nagyon egyszerű, járjunk utána azoknak az istenélményeknek, amiket hallunk. Valaki azt állítja, hogy megérintette Isten? Beszéljünk vele, mit is ért ez alatt, ne hagyjuk annyiban. Valaki azt állítja, hogy látott csodát? Oké… de kérdezzük meg, hol volt ez, mikor történt, mit is látott, ha lehet, menjünk el megnézni a saját szemünkkel is. Valaki azt állítja, hogy személyes kapcsolata van Istennel? Nézzük meg, hogyan él, hiteles-e számunkra, és ha igen, faggassuk, kövessük, tegyünk meg mindent, hogy megértsük. Olvassuk el a Bibliát, ne elégedjünk meg a gyerekmese verzióval, amit x évtizede sem figyelmesen hallgattunk. Legyünk nyitottak, de gondolkozzunk kritikusan, vagyis legyünk bölcsek és értelmesek, keressük Istent kitartóan, és kétségkívül találni is fogunk választ a kérdéseinkre.

Szerző: eszterczotter. 

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin