Jézus, a mártír. Ja NEM.

Nagyszombat: a nap, amikor kezdem sejteni, hogy a feltámadása nélkül még Jézus halála is értelmetlen lett volna. Jézus nem volt mártír. A mártírok nem szoktak feltámadni. A mártírok attól mártírok, hogy meghalnak és halottak maradnak. Jézus viszont feltámadt, szóval életben van, következésképpen ő nem lehet mártír.

Senki nem azért követi Jézust, mert meghalt. Azért követjük, mert meghalt és FELTÁMADT. Ezt Pál apostol is így gondolta, és így fogalmazta meg keresztény testvéreinek: “Ha Krisztus nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek!” 1 Kor 15,17,  Hoppá. Semmit? Semmit! Semmit?! Semmit!!! Ha Jézus nem támadt fel, akkor nem érdemes hinni benne! Nade Pál uram, hogy lehet ilyet mondani?

Nem a megfeszített Krisztust szeretjük? Ott van minden templomunkban. Ott van a nyakunkban, ezüstbe, aranyba öntjük. Átérezzük a fájdalmát, ahogy a szegek és a töviskorona és a lándzsa…

Mégis mire ez a felhajtás? Nem hal meg minden ember? Nem ez a sorsunk? Miért nem lehet ebbe beletörődni? Miért kellett egy kétezer éve élt zsidó asztalosnak visszajönnie a halálból ahhoz, hogy értelme legyen az életemnek a harmadik évezredben?

Hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk még egyszer a kereszthez. Mert ha nem értjük, miért olyan fontos az, hogy Jézus feltámadt, akkor valójában nem is értjük, mi történt nagypénteken.

Két embert feszítettek keresztre Jézussal egy napon. Mire őt megfeszítették, a két lator már függött. Viszont mikor későre járt, a szomszédai lábát eltörték, hogy gyorsabban haljanak meg, de Jézusét már nem kellett, mert ő már halott volt. Azért, hogy biztosra menjenek, átszúrták a halott Jézus szívét. Nem kétséges. Jézus egyszerűen túl gyorsan halt meg. Vajon miért?

Talán mert gyenge volt, mert túlságosan kifáradt? Igen, megkorbácsolták. Igen, felcipelt egy vaskos fadarabot a hegyre. De ez nem volt egyedi dolog. Sokszor meg is kapjuk. Nem Jézus volt ám az egyetlen, akit keresztre feszítettek! És tényleg. A kereszt borzalmasabb, mint bármi, amit átéltem életemben. Brutális kivégzési forma, ki tudja, talán a legbrutálisabb a történelem során. De Jézus semmiképp sem volt egyedüli eset.

Sőt, az igazság az, hogy ha leragadunk a kivégzési formánál, ha leragadunk a rómaiak brutalitásánál… Sosem fogjuk megérteni, mi történt a kereszten.

Jézust nem ekkor akarták először kivégezni, de korábban minden merénylet meghiúsult ellene. Meg akarták kövezni egyszer, ő kisétált a tömegből, és egy haja szála se görbült. Ravasz kérdésekkel bombázták, hogy letartóztathassák vagy felhergeljék a tömeget ellene. Végül már hajlandóak voltak törvényt is szegni, csakhogy eltegyék láb alól az éjszaka leple alatt, de akkor meg nem találták sehol. Nem is akarták az ünnepek (a zsidó páska) alatt megpróbálni, nehogy balhé legyen a rómaiakkal. Csakhogy nem volt más lehetőség. Jézus ekkor engedte magát elfogatni, kvázi ő maga küldte le Júdást: most tedd meg! Egyetlen ujjal sem érhettek hozzá, amíg ő maga nem adott engedélyt rá.

De akármilyen brutális is volt, Jézus kivégzése csak színjáték volt. Átérezhetjük a keresztút fájdalmát, de nem abban van a megváltásunk. Vajon nagyobb lehet-e a tanítvány a mesterénél? Vajon vért izzadhat-e a világ teremtője és megváltója a keresztrefeszítése miatt, ha később követőinek ezrei mentek dalolva a keresztre? Jézus nem mártír volt, hanem megváltó. Nem meghalni jött, hanem megváltani. A keresztnek meg kellett történnie és pontosan úgy, ahogy történt, hogy beteljesedjen az összes ószövetségi írás a megváltóról. De mindez csak a jel, hogy felismerhessük, mi történik.

Jézus a kereszten nem sokat beszélt. Érthető. Miközben épp kínzó lassúsággal fullad meg az ember, nem sok kedve van beszélni. Néhány dolgot azonban mondott, és az egyik ez volt: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27,46 Hogy micsodaaa?? Nem ő volt Isten Fia? Mégis miért hagyta volna el őt az Atyja élete legmélyebb pontján? Miféle Isten az ilyen? Mi van?! Mi folyik itt? Mindig is tudtam, hogy tele van a Biblia ellentmondásokkal!

Ácsi, ácsi… A hitünk éppen ezekben a látszólagos ellentmondásokban rejlik. Valójában nem is ellentmondás, csak addig az, amíg meg nem értjük. És ha pont ezeket söpörjük véka alá, pont a hitünk lényege veszik oda. Szóval pont ez a lényeg.

Jézus ugyanis nem azért halt meg, mert a rómaiak keresztre feszítették. A rómaiak tényleg keresztre feszítették, ez történelmi tény. És meghalt, ez is történelmi tény. De azért az elég fura lenne, ha Istent megölhetné az ember, nem? Kiszolgáltatta magát embereknek, de azt, aki az életet teremtette, az élet forrása maga, azért azt nem lehet csak úgy megölni, hacsak nem ő maga adja oda az életét. Nem véletlenül nem tudtak ártani neki korábban. Ember egyszerűen képtelen erre.

Valójában az történt, hogy Isten, az Atya másképp látta a kereszten függő fiát, mint bármikor előtte vagy utána! Ugyanis már nem a fiát látta a kereszten, hanem a világ összes hibáját. Mindent, amit az emberiség elvétett. Minden igazságtalanságot, amit ember valaha elkövetett. Jézus magára vállalta, az Atya rátette ezt, és ő vált minden szennyé, amit Isten ki nem állhat. Elfordult tehát tőle, és Jézus ezt az elhagyatottságot élte át, amikor magányában felkiáltott. Majd az Atya összezúzta és kivégezte a saját, egyetlen, elsőszülött fiát. Minden bosszúját és haragját kitöltötte rajta. És Jézus meghalt.

Ez volt hát nagypéntek.

De a tanítványoknak a nagyszombat volt a legszörnyűbb. Ugyanis Jézus halálával minden álmuk szertefoszlott Uruk királyságáról. Amíg Jézus még élt, még lélegzett, addig még volt halvány reményük arra, hogy Isten megmenti. Mégiscsak az ő fia. De Jézus utolsó lélegzetével ez a remény füstté vált. Gyorsan eltemették egy közeli ideiglenes sírba, mert lassan lement a nap, amivel kezdetét vette a szombat, amikor a kisujjukat se mozdíthatták meg. Az életüket féltve bezárkóztak vagy menekültek.

Szóval… Miért nem ér semmit a hitünk, ha Jézus nem támadt fel? Mert az azt jelentené, hogy Jézus áldozata nem volt elég. Azt jelentené, hogy Isten ugyan rázúdította a haragját és megölte őt, de még mindig maradt abból haragból, még mindig nem vagyunk megmentve. Így egy cseppet sem lennénk előrébb. Ha Jézus nem támadt fel, akkor hiábavaló volt a halála.

Az örömhír attól örömhír, hogy harmadnapra Jézus bizony feltámadt. Ezt ünnepeljük vasárnap, ezt ünnepeljük holnap. És amúgy mivel ő azóta is él, ezt tulajdonképpen kétezer éve ünnepeljük. Bizony Jézus halála elég volt az egész emberiség minden bűnének eltörléséhez. Érted is elég volt, értem is elég volt, az anyósodért is elég volt, a rosszcsont tesódért is elég volt, még a portás bácsiért, a fordászodért, a kallerért is elég volt! Mindenkinek minden bűnére elég volt. Isten megtalálta a módját, hogy kibékítse önmagával az emberiséget. És ezt meg is valósította Jézus Krisztus személyében.

FELTÁMADT! Él! Ez a legjobb hír a világon!

https://vegtelen.blog/