A Biblia szerinti itéletek...4.

A negyedik ítélet, amelyről szólni szeretnénk:

-         a hívő cselekedeteinek megítélése.

Az újjászületett hívők újjászületés óta elkövetett cselekedeteit az Úr Jézus Krisztus ítéli majd meg. Tehát itt már nem a bűnök megítéléséről van szó, mivel a hívők bűnei már Jézus Krisztus kereszthalálával megváltásra kerültek és megtéréskor bocsánatot nyertek, azokról sehol és soha többé („soha örökké”) nem történik megemlékezés. Azok a bűnök örökre eltöröltettek, nincsenek meg, emlékeztető feljegyzés sincs róluk. Bár tudjuk, hogy hit által üdvözülünk, de cselekedetek nélkül a hitünk éppen csak arra elegendő, hogy megmeneküljünk a kárhozattól. A Biblia szerint a hívő minden cselekedetének terítékre kell tehát kerülnie, mert cselekedeteink mutatják meg, tükrözik vissza, teszik értékelhetővé valódi hitünket.

„… Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé… Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.” (Róm 14, 10, 12)

„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2. Kor 5, 10) 

A hívők újjászületés óta elkövetett cselekedeteinek megítélésére a mennyben, az elragadtatást követően kerül sor. Az Úr Jézus Krisztus ítélőszéke előtt nem kollektív ítélkezés történik majd, hanem mindegyikünknek egyen-egyenként kell az Úr Jézus előtt megállnia és a szemébe néznie. Emlékszünk még, hogyan írta le, milyennek látta a mennyben János apostol az Úr Jézus Krisztust?

„… láték… hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása… és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében… És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen…” (Jel 1, 12-18) 

Ő tehát az általunk oly sokat emlegetett Úr Jézus Krisztus! Nem akármilyen találkozás lesz ám! Hogyan fogad majd bennünket? „Ne félj…”

A hívőnek tulajdonképpen már nincs mitől félnie Krisztus ítélőszéke előtt. Bűnei már megítéltettek a kereszten, önmagát pedig már megítélte, amikor rádöbbent arra, hogy romlottsága miatt valóban szüksége volt a megváltásra, illetve megszentelődése folyamán képes volt arra, hogy további „jobbulása” érdekében, a benne élő Szentlélekkel együttműködve állandóan megítélje sajátmagát. Nincs mitől félnie, mert ő már megítéltetett az elragadtatáskor, személyét hite és szeretetre méltó egyénisége, lelkivilága miatt annyira vonzónak találta az Úr Jézus Krisztus, hogy az ő társaságában akar élni az örökkévalóságban, szeretné, ha kedves teremtménye mindig az Ő környezetében lehetne. És nincs mitől félnie, mert élete során most áll először olyan személy előtt, Aki annyira szerette őt, hogy képes volt az életét is odaadnia őérte. És egyáltalán nem kell félnie a most következő ítélettől, hiszen tudnia kell, hogy azért kerül most sor erre az Úr Jézus Krisztussal való személyes találkozásra, hogy:  „… hogy kiki megjutalmaztassék…”. Az itt meghozott ítélet már semmilyen elmarasztalást nem tartalmaz. Itt már csak jutalmazás létezik! Ki nagyobb jutalomban, ki kevesebb jutalomban részesül, nyilvánvalóan annak mértéke szerint – miután itt a hívő cselekedeteinek megítéléséről van szó – „… a miket e testben cselekedett…”. Valószínű, hogy a rossz cselekedetek említésre sem kerülnek, viszont azokért nem jár jutalom. Egyben teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy: az ítélet minden szempontból igazságos lesz, egyetlen jó cselekedetünk sem marad említés nélkül, hiszen „odafent” mindent tudtak rólunk. Emlékezzünk vissza Jézus Krisztus szavaira, amikor arról szólt földi tartózkodása során, hogy nekünk még a hajunk szálai is nyilván vannak tartva (Mt 10, 30)!

Azt írtuk, hogy a cselekedeteink feletti ítélet minden szempontból igazságos lesz. Kiegészítenénk most még ezt azzal, hogy mi magunk is így érezzük majd. Hiszen belátjuk, hogy nagyobb a jutalma annak, aki mártírként veszítette el a földi életét annak ellenére, hogy fel lett neki ajánlva a további szabad élet, ha megtagadja, vagy káromolja Megváltó Istenét, és belátjuk, hogy aki hívő élete során több jót cselekedett, az méltán részesül nagyobb jutalomban. Annyira örülünk majd az igazságos ítéletnek, hogy eszünkbe sem jut a földi életünkben kihagyott helyzetek miatt bánkódni, utólag semmiért nem vádoljuk vagy kárhoztatjuk majd magunkat, nem keseredünk meg, nem szomorkodunk, hiszen ott már csak az öröm lesz ismert és nem a bánat. Ott már ismeretlen lesz számunkra minden olyan, ami e világban a test cselekedeteiként volt ismert, mint irigység, önzés, harag, pártoskodás, széthúzás és hasonlók.

Miféle jutalmakról lehet szó? A Biblia ezekről (előzetesen) nem tájékoztat bennünket, a jutalom formájáról csupán sejtéseink, következtetéseink lehetnek. Úgy gondoljuk, hogy a mennyben lévők elsősorban a jutalomként kapott fényességükben térnek el egymástól, ez hűen tükrözi majd dicsőségüket is, egyben jelenthet bizonyos rangsort is közöttük. Ennek alapján tölthetnek be bizonyos posztokat a mennyben. Úgy képzeljük, hogy minél nagyobb dicsőségre jutott el valaki, ottani életében annál közelebb kerülhet először az Úr Jézus Krisztushoz, majd az Atyához.

Cselekedeteink megítélésekor elképzelhető, hogy néhány meglepetésben is lesz részünk. Elképzelhető, hogy az Úr Jézus Krisztus többre értékeli majd azt, ha valakit, legyen az hívő vagy hitetlen, ebben a rohanó világunkban türelmesen végighallgattunk, vagy egy segítséget kérő idegenből jött kamionost kedvesen útbaigazítottunk. Esetleg egy élelmiszerüzletben segítettünk egy idős vásárlónak megnézni, hogy hány százalék cukrot, vagy milyen E-jelű adalékot tartalmaz egy kezében lévő, polcról levett áruféleség, mint azt a jó cselekedetünket, amikor százezer Forintot adtunk fel egy karizmatikus szervezet bankszámlájára. Tudnunk kell, hogy a beszédünk és némely esetben még a hallgatásunk is cselekedetnek minősül, és cselekedetként kerül ítéletre. Néhány Igével világítsuk meg, milyen hitbeli cselekedeteket is vár el tőlünk az Úr Jézus Krisztus, illetve milyennek is szeretné látni követőit!

„Isten országa… igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm… a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek… Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.” (Róm 14, 17-19)

„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel… Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás… vessétek el magatoktól… (a) haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen… Öltözzétek föl… (a) könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak… Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele… és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” (1 Kor 3, 1-2, 5, 8-9, 12-16) 

Jakab apostoltól tudjuk, hogy:

„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1, 27) 

Pál apostol több levelében (2. Thessz, Gal) is felszólított bennünket arra, hogy soha meg ne restüljünk, soha meg ne fáradjunk a jó cselekvésében, és úgy ír ezekről, hogy ha ezekben nem lankadunk el, akkor „… a maga idejében aratunk…” majd. (Gal 6, 9) De mi történik azokkal, akik cselekedetei mennyiségben és minőségben is csekélyek maradtak? Azt írtuk a korábbiakban, hogy az ilyen hit éppen csak arra elegendő, hogy a hívő megmeneküljön a kárhozattól. Így írt az ilyenekről Pál:

„… Ő maga… megmenekül… de úgy, mint aki tűzön ment át.” (1 Kor 3, 15 Új ford.) 

Gondolatmenetünket az Úr Jézus Krisztus szavaival zárjuk:

„És ímé hamar eljövök; és velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek, a cselekedete szerint.” (Jel 22, 12 Új ford.)

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin