Isten: szeretet…2.

 

Természetesen a Biblia nemcsak ennél az Igehelynél mutat rá az emberi jóság erényeire, hanem más esetekben is, kifejezetten felszólítva bennünket arra, hogy (Istentől kapott) szeretetünk gyakorlásában mi magunk is legyünk jóságosak.

„Legyetek pedig egymáshoz jóságosak…” (Ef 4, 32) 

„… tegyetek jót… és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt is.” (Luk 6, 35 Új ford.)

Ebben az utóbbi Igében Jézus Krisztus, Isten jóságát állítja elénk példának. A Magasságos (Isten), ahogyan Jézus Krisztus említi, az Ővele szemben hálátlanul és gonoszul viselkedőknek is – éppen jóságából eredően – ad esőt, egészséget, gyermekáldást, de még megtérési, újjászületési lehetőséget is. „… tegyetek jót” – olvashattuk. (Ne feledjük el a korábbiakban írottakat, az ember csak akkor tud jó lenni, jót tenni, ha „ismeri” az Istent, közösségben van Ővele, azaz újjászületése után!) A Példabeszédek könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy az ember jóságát mindenkor Isten áldása kíséri.

„A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.” (Péld 22, 9 Új ford.) 

Az előzőekben olvashattunk már a jóságos szeretetről: „Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel…” (69. Zsolt 16 Új ford.), a Zakariás könyvéből pedig arról értesülhetünk, hogy létezik jóságos vigasztalás is.

„… Seregek URa! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Juda városain, hiszen már hetven éve tart haragod? Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt…” (Zak 1, 12-13 Új ford.)
 

Miután a „jóságos szavakkal” kifejezést a Károly-féle fordítás: „nyájas szavakkal” adja vissza, és mint láthattuk most: a jóságos szó egyúttal vigasztaló szó is, újra érdemes átgondolnunk a „jóságos” valódi jelentését! Az előzőekből már tudjuk, hogy a „jóságos” jelenthet kegyelmest, kegyest is, most ehhez sorolhatjuk a nyájast és a vigasztalót is. Láthatjuk tehát, hogy az Isten szerinti tökéletes szeretet amellett, hogy türelmes, kegyelmes, kegyes, még nyájas is, és vigasztaló is, egyszóval jóságos. (Természetesen sorolhatnánk tovább a Pál apostol levelében írtak szerint.) Érdemes szólni magáról a nyájas szóról, mivel ez a szó napjainkban már ritkán használatos és talán a jelentése is megfakult egy kicsit. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint aki nyájas, az barátságos, kedves, szíves (nem szívtelen), vonzó, kellemes. Tehát Isten is: barátságos, kedves, szíves, vonzó, kellemes egyéniség. Az pedig, hogy Isten szeretetből fakadó jósága vigasztalást is tud nyújtani, különösebb magyarázatot nem igényel, ha tudjuk, hogy a vigasztaló személy mindenkor egy olyan valaki, aki más bánatán, szomorúságán igyekszik könnyíteni, az ilyet megvigasztalni, pártfogásába venni. A Jn 14, 15-ből megtudhatjuk, hogy maga Jézus Krisztus is a mi megvigasztalásunkra jött, lehetővé téve, hogy a bűnös ember is bejusson a mennyek országába, ha meghallja, megérti és megcselekszi az Isten akaratát. A Szentlélek ugyanebben fáradozik, azért nevezte Őt Jézus Krisztus már eleve Vigasztalónak, János evangéliumának 14-15-16. részében… Isten szeretetének, jóságának része tehát a vigasztalás is. (Az Új fordítású Bibliában a Vigasztaló Szentlelket következetesen Pártfogónak fordították.)

Lám, mennyi mindent sikerült máris megtudtunk a jóságról, Isten szeretetének a jóságáról, és ezáltal magáról Istenről, szerető Atyánkról is! Vajon találunk-e mindezek mellé még olyan tulajdonságot, amely az Ő jóságának része, és amelyről eddig még nem szóltunk? Hát megfeledkezhetünk-e a jóságából fakadó gondviseléséről? Emlékezzünk vissza, hogy Jézus Krisztus milyen magasztosan beszélt ittlétekor a mennyei Atya szeretetteljes gondviseléséről!

„… Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek… Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?… Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?… Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.” (Mt 6, 25-26,és 28-32) 

A Zsoltárok könyvében olvashatjuk:

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (55. Zsolt 23)

/”Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1 Pét 5, 7)/

„Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk…” (68. Zsolt 20) 

Tudjuk, hogyan gondoskodott Isten a pusztai vándorlás során népéről, hogyan gondoskodott a számukra megígért föld elfoglalásáról, Illésről és a többi prófétáról, a Babilonból való hazatérésről és sorolhatnánk. Jóságos gondviselésének része, ahogyan még a nyomorúságban lévő árvákról és az özvegyekről is gondoskodik. Isten jósága tehát gondoskodó jóság is.

„Árváknak atyja, özvegyek védője (támasza) az Isten…” (68. Zsolt 6 Új ford.)

Újra kérdezzük: Vajon találunk-e mindezek mellé még további olyan tulajdonságot, amely az Isten jóságának része? Jakab apostol levelében ezt találtuk megírva: (Jn 14, 16)

„… igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jak 5, 11) 

A következő Igéket az Ószövetség könyveiből írtuk ki:

„… az Úr… könyörületes minden teremtményéhez.” (145. Zsolt 9)

„És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten…” (2. Móz 34, 6)

„Könyörülő és irgalmas az Úr.” (103. Zsolt 8) „… a mi Istenünk irgalmas.” (116. Zsolt 5)

„… irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek…” (5. Móz 10) 

A mi Istenünk tehát irgalmas Isten. Pál apostol miért nem említette az irgalmat a szeretet megnyilvánulási formái közé? Mert az irgalmasság szintén a jóság része. Ha valakinek a szeretete jóságos, akkor annak a szeretete (ha az tökéletes szeretet) egyben irgalmas is. Azonnal érthetővé válik ez, ha megvilágítjuk az irgalmas szó jelentését. Aki irgalmas, az gyengéden, figyelmesen együttérző, az bele tudja élni magát a másik elesett, ellehetetlenült, kiszolgáltatott helyzetébe. Akiben van irgalom, abban van szánalom, és a másik helyzetének megjobbítására irányuló könyörületesség is. Emlékszünk még az irgalmas samaritánus történetére? Ez a samaritánus, amikor az úton a rablók által kifosztott és véresre vert, magatehetetlenül fekvő embert meglátta, szánalomra, együttérzésre, könyörületességre indult iránta, és máris cselekedett, máris segített rajta. Mert ez a samaritánus egy irgalmas samaritánus volt (Luk 10, 30-35). Láthatjuk, hogy az irgalom és a könyörületesség édestestvérek, és mindkettő a jóságosságnak, a jóságnak a része. Isten azért irgalmas és könyörületes, mert jóságos. És azért jóságos, mert Ő a tökéletes szeretet. A szeretet irgalmas voltáról beszélt Jézus Krisztus is, és ismét az Atyát hozta fel jó példának, amikor így szólt:

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Luk 6, 36)

Ugyanerről beszélt Jézus Krisztus, amikor egy régebben élt próféta szavait idézte szabadon:

„… tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” (Mt 9, 13) 

Jézus itt az irgalmasságra akarta felhívni a figyelmet. Hóseás próféta ugyanis ezt mondta:

„Mert szeretetet kívánok… és nem égőáldozatokat.” (Hós 6, 6)

 

Folytatás holnap

 

Isten gazdag áldása legyen az áhítatok olvasóin