Bibliaolvasás, jegyzeteléssel I...1.

Sokan sokféleképpen olvassák a Bibliát. A „kezdők” gyakran tűzik ki célul, hogy egy adott időre, vagy idő alatt – az elejétől kezdve a végéig – „kiolvassák” az egész Bibliát, emiatt kiszámolják, hogy naponta hány oldalt kell elolvasniuk annak érdekében, hogy az általuk kitűzött határidőre a könyv végére érjenek. Mások határidő nélkül – a hitben és ismeretben jártasabb hívőtársaik tanácsára – a Biblia olvasását az Újszövetséggel kezdik, elolvassák az evangéliumokat, Az apostolok cselekedetei-vel folytatják, majd az egyes gyülekezetekhez, illetve személyekhez írt leveleket olvassák el, közben-közben az Ószövetség könyveit is olvasgatják. A gond jobbára nem is a sorrendiséggel, vagy az elhatározással van, és többnyire nem is a mennyiségi normák betartásával, hanem általában a leírt szöveg megértésével.

A Bibliát nem lehet sem történelem, sem valamiféle szépirodalmi könyvként olvasni, mivel ez a könyv egy különleges könyv. Pál apostol Timóteushoz írt levelében ezt olvashatjuk:

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2. Tim 3, 16) 

Ez a könyv tehát nem egy akármilyen könyv, ez nem csupán egy könyv a sok közül, ez a könyv magától „Istentől ihletett”, a benne foglaltak hasznosak „a tanításra, a feddésre, a megjobbításra” az Isten igazságrendszerében, jogrendszerében, szent akaratában való „nevelésre”, abból a célból, „hogy tökéletes legyen az Isten embere”, hogy mindenféle „jó cselekedetre felkészített” legyen. Hogy a jó cselekedeteivel megfelelő módon képviselni tudja ebben a gonosz erők által uralt szellemvilágban a másik világot, a szereteten alapuló isten országát mindaddig, amíg küldetése be nem fejeződik itt a földön, amíg testben él.

Ahhoz, hogy valaki – még ha töredékesen is, de – megismerhesse és megérthesse Istennek az említett célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges kijelentéseit, és ami mindennél fontosabb, hogy az abban foglaltakat állhatatosan meg is cselekedhesse, nem elegendő a Bibliát egyszerűen csak „kiolvasni”. A Bibliát tanulmányozni kell, odafigyelve olvasni, imádkozással olvasni, közben kérni kell az Úr Jézus Krisztust, hogy Szentlelke által nyissa meg az értelmünket, mutasson rá a megfelelő összefüggésekre, tanítson bennünket, segítsen megérteni a leírtakat. Számtalan esetben tapasztaltunk meg hosszú hivő életünk során ilyen „felülről jövő” segítséget!

Még gondolatban sem átvéve a Szentlélek szerepét, csupán emberi módon és emberi eszközökkel szeretnénk most – segítő szándékkal, segítségképpen – könnyíteni azok helyzetén, akik a Biblia tanulmányozására szánják idejük egy részét. Szeretnénk bemutatni egy olyan végtelenül egyszerű (még csak nem is új és nem is általunk kitalált) módszert, egy olyan általunk is hasznosnak tartott megértési és szöveg-feldolgozási technikát, amely eddigi tapasztalataink szerint már valóban sokak számára nyújtott könnyebbséget. A „módszer” mindössze annyi, hogy tollal (ceruzával) és papírral (egy erre a célra elkülönített füzettel) ülünk le az Írások tanulmányozásához, azaz olvasás közben jegyzetelünk.

Hogyan történjék ez a gyakorlatban? Válasszuk ki például az evangéliumokat, és próbáljuk meg azokat egy előre meghatározott cél (vagy célok) szerint „feldolgozni”! Célirányosan kijegyzetelni. Mit jelent az, hogy adott cél szerint, vagy célirányosan?

Ha szeretnénk például összefüggéseiben megismerni a földön munkálkodó Jézus Krisztus és a mennyei Atya közötti viszonyt, akkor úgy olvassuk el szépen sorban és figyelmesen az evangéliumokat, hogy közben írjuk ki a füzetünkbe mindazokat az Igéket, amelyek ezzel kapcsolatosak. Nagy léptekkel haladhatunk előre, mert ki lehet hagyni nyilván mindazokat a részeket, amelyek nem az adott témakörrel kapcsolatosak. A munka befejeztével elolvasva, esetleg egy kicsit még rendszerezve is a kiírt Igéket, egy olyan csodálatosan összefüggő képet kapunk kettőjük bensőséges szeretet-kapcsolatáról, amelyhez soha nem jutottunk volna hozzá, ha csak egyszerűen, ilyen határozott cél megjelölése nélkül olvastuk volna a Bibliát. Hiszen most mindazokat a részeket, amelyek nem illeszkedtek az adott témához, tudatosan átlapoztuk, így ezek nem vonták el, nem terelték el, nem tudták megosztani a figyelmünket, mint más esetben amikor folyamatában olvastunk el mindent, – jegyzetelés nélkül.

Ugyanígy, akár csak egyetlen evangéliumból is kigyűjthetjük például Jézus Krisztus csodálatos gyógyításait. (Szerintünk ezt a munkát nem is lehet abbahagyni, érdemes átnézni a többi evangéliumot is hozzá!) Számtalan összefüggést veszünk majd észre, amikor a jegyzetelés befejezését követően elolvassuk az általunk kigyűjtött – Urunk gyógyító tevékenységével kapcsolatos – valamennyi Igét. Gyűjteményünkből összefüggéseiben megérthetjük, mi indította Jézus Krisztust arra, hogy meggyógyítsa a betegeket, (ezáltal is jobban megismerhetjük Őt), de rálátásunk lesz olyan dolgokra is, hogy vajon mindenkor kézrátétellel gyógyított-e, minden esetben igényelte-e a beteg fizikai jelenlétét, betegek-e egyáltalán a megszállottak?… Hogyan közeledtek hozzá a különféle betegségekben szenvedők, előfordult-e olyan eset, amikor Jézus Krisztus megtagadta volna valakitől a gyógyítást?…

Az ilyen kijegyzetelések arra is alkalmasak, hogy olvasás közben ne lankadjon el a figyelmünk, ne kalandozzanak el a gondolataink, egyben segítséget ad még az olvasott szöveg memorizálásához is, hiszen nem elég, hogy elolvassuk az Igét, utána még papírra is vetjük. Ennek a módszernek az alkalmazásával az egyes Igéket önmagukban és összefüggéseikben is jobban megérthetjük, sőt átfogó ismeretekre is szert teszünk, és amellett, hogy az ismereteink az idő elteltével véleménnyé, állásponttá formálódnak, ismereteink egyre inkább hatással lesznek cselekedeteinkre is.

Ha az Igék megértéséről, mint a hívő életében elengedhetetlen dologról szóltunk, nem hallgathatjuk el, hogy nem annyira az evangéliumok, hanem inkább az apostolok által írt úgynevezett tanítói levelek a nehézkesebbek. Mindaddig, amíg nem vesszük elő a jegyzetfüzetünket! Ezeknek a leveleknek a „feldolgozásához” is érdemes tehát íróeszközzel és papírral hozzálátni, célirányosan hozzáfogni. Jegyzeteket készíthetünk olvasás közben például arról, hogy alapvetően kihez (kikhez) íródott az éppen tanulmányozott levél, milyen főbb témákról ír benne az apostol, és miért tartotta azokat fontosnak a Szentlélek. Gyűjtsük ki, hogy a levél egyes részeiben milyen új tantételekkel, kijelentésekkel találkozunk! Gyűjtsük ki milyen új ismereteket közöl a levél az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről!… Még egyszerű, vonalas rajzvázlatokat is készíthetünk bizonyos időkre vonatkozó prófétikus kijelentésekről, például a beteljesülésre váró események sorrendjéről…

Az apostoli levelekkel való „megbirkózást” könnyítheti, ha esetenként az egyes Igéket saját szavainkkal jegyzeteljük ki, és ha egy-egy – apostol által leírt hosszabb – mondatot több saját mondatra bontva jegyezzük le. Ezek azért is hasznos, megfontolásra és alkalmazásra feltétlenül érdemes módszerek, mert addig biztosan nem írunk ki semmit a saját szavainkkal, amíg nem értettük, hogy pontosan mit is olvastunk, illetve addig úgysem megyünk tovább a szövegben, amíg ki nem jegyzeteltük. Az egyszerűbb mondatszerkezetek, a tőmondatok, pedig mindenkor a mondanivaló átláthatóságot könnyítik meg. Ugye, közben nem felejtettük el megkérni az Úr Jézus Krisztust, hogy az olvasott Igék megértése érdekében jöjjön a segítségünkre az Ő – Szentlelke által? Szeretnénk megismételni, hogy mi, hosszú hivő életünk során számtalan esetben tapasztaltunk meg ilyen megfelelő pillanatban érkező, „felülről jövő” segítséget! (Annak érdekében viszont, hogy egyeseknek nehogy csalódást okozzunk, leírjuk, hogy ezekre a kérésekre azért soha nem automatikusan, tehát nem minden esetben érkezett meg a kért segítség. Ilyenkor úgy rendeztük le ezt magunkban, hogy arra gondoltunk, vagy alázatban akar bennünket még a továbbiakban is tartani az Úr Jézus Krisztus, tehát, hogy fel ne fuvalkodjunk a sok tudástól, vagy azoknak a kijelentéseknek a megértésére még nincs szükségünk, talán nem is tartoznak reánk, esetleg még a ma élő hívőkre sem. Feltehetően ilyenek a Jelenések könyve egyes részei is.) 

Mintaképpen Jakab apostol levelét választottuk ki azzal az egyszerű céllal, hogy a gyakorlatban is bemutassunk egy ilyen célirányos kijegyzetelést. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy az apostol levele milyen tantételeket, kijelentéseket tartalmaz, tehát az apostol által mire tanít bennünket a Szentlélek, milyen lehetőségeket tár fel az Úr Jézus Krisztus Lelke az Úrban bízók számára. Mit vár el tőlük, milyen intelmeket közöl feléjük, mivel vigasztalja, vagy buzdítja az övéit?

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin