Test, lélek, szellem...1.

Olvassuk el együtt Péter apostol első leveléből azt az érdekes összehasonlítást, amelyben az apostol Noé bárkáját – nem kis meglepetésünkre – a keresztelkedéshez hasonlítja! 

„… Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.” (1 Pét 3, 20-21 Új ford.) 

Eddigi szokásunkhoz hűek maradva, soronként-szavanként tekintsük át miről is van itt szó! Az elemzéssel több rejtett összefüggésre bukkanhatunk. Először is kiolvashatjuk az Igéből, hogy Péter kifejezetten a megmenekülés eszközeként tárta elénk Noé bárkáját, és erre utalva állította a bárkát párhuzamba a keresztséggel, amikor ezt írta: „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség…” Azt is írta: „… Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor.”, mintegy sugallva ezzel – ha már a bárka képmása a keresztség –, Isten most is türelmesen várakozik, mégpedig arra, hogy az emberek megkeresztelkedjenek. Tényként állította elénk az apostol, hogy abban a bizonyos bárkában „kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg”, tehát nem mindenki. Vajon nem arra kívánta-e terelni a figyelmünket, hogy a keresztség is egy olyan dolog, amellyel kevesen menekülnek majd meg? Vagy ha a bárka Istennek különleges kegyelméből mentette meg azt a nyolc személyt, lehetséges, hogy a keresztség is Isten kegyelméből való megmenekülési lehetőség? Határozott kijelentése viszont, hogy a keresztség, keresztelkedés (merthogy vízbe merítkezéssel történik) „nem a test szennyének lemosása”, hanem – meglepő módon az Istenhez való könyörgésnek egy különleges formája – „könyörgés Istenhez”. Méghozzá egy olyan könyörgés, amikor „jó lelkiismeretért” könyörgünk, amikor azt kérjük Istentől, hogy adjon nekünk olyan lelkiismeretet, amelyet mi a saját elhatározásunkkal és saját erőnkkel soha nem tudnánk kimunkálni önmagunkban. A jó lelkiismeretre viszont szükségünk van. (Ezt később bizonyítani fogjuk.) Az apostol a Szent Szellem tanításával egyértelműen kijelenti, hogy ez a jó lelkiismeretért való könyörgés „a feltámadt Jézus Krisztus által” (segítségével, személyének bevonásával) történhet csupán. Az Úr Jézus Krisztus nélkül a keresztségünk, tehát a könyörgésünk semmis, Isten Fia megkerülésével olyan lelkiismeretre szert tennünk, ami Isten számára is elfogadható, – teljes mértékben kizárt, vagyis lehetetlen.

Mindezek ismeretében szeretnénk egy átfogó, Igékkel alátámasztott egyértelmű tanítást adni a keresztségről, annak gyakorlati megvalósulásáról, a megkeresztelkedésről. Méghozzá a vízbe való bemerítéssel (a vízbe való alámerítéssel) történő megkeresztelkedésről, mint az egyetlen olyan keresztelkedési gyakorlatról, amely szellemi látásunk szerint az egyedül biblikusnak mondható keresztelkedési mód. Tanításunkban kitérünk majd természetesen a kiskorú gyermekek (csecsemők) megkeresztelésével kapcsolatos kérdéskörre is. Miután úgy gondoltuk, hogy mindezt egyetlen tanításba összesűríteni nem kívánatos, a témát két részre bontottuk, úgymint egy elméleti és egy gyakorlati részre. Az elméleti részt  „Test, lélek, szellem” címmel adjuk közre, a gyakorlatiasabb részt pedig „Keresztelkedés: bemerítkezéssel” címmel. A két tanítás tehát egymással szoros kapcsolatban áll, egymásra épül, viszont úgy került lejegyzésre, hogy mint tanítás, külön-külön is megállja helyét, önmagában is érdekes, és külön-külön is számtalan, eddig talán kevésbé ismert, vagy összefüggéseiben soha nem vizsgált értékes információhoz juttatja az olvasót. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindkét tanításban – hagyományainktól eltérően, alkalmazkodva a Biblia eredeti görög szövegéhez – a Teremtő Isten harmadik személyét minden esetben Szent Szellemnek írjuk majd, éppen annak érdekében, hogy világosan meg tudjuk különböztetni a lélekkel kapcsolatos (lelki) dolgokat, a szellemmel kapcsolatos (szellemi) dolgoktól.

Ha már a bevezető Igénkben Péter apostol leveléből idézve azt olvastuk, hogy „… a keresztség… (nem más, mint) könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért”, szükséges, hogy elsődlegesen azt tisztázzuk, tulajdonképpen mi is az a lelkiismeret. Hogyan lehet valakinek jó, vagy kevésbé jó lelkiismerete? Eleve mit jelent ez a szó, hogy lelkiismeret? Bizonyára nem jutnánk közelebb a megértéshez, ha egyszerűen leírnánk, hogy a lelkiismeret a szellemünk (és nem a lelkünk!) egyik funkciója, mert akkor a kérdés csak odébb gördül, és akkor azt kellene először tisztázni, hogy mi a szellem, mármint az ember szelleme. Mert egyáltalán van szelleme az embernek? Nem csupán az újjászületett keresztyéneknek van szelleme, akikben a Szent Szellem él? Ugye belátható, hogy legjobb az alapoknál kezdeni (természetesen nem mindenki igénye ez), és először tisztázni, hogy az ember – már a teremtés kezdete óta – valóban test, lélek és szellem? Valóban ebben a hármas egységben teremtetett?

Az embert Isten (Elohim) teremtette, illetve alkotta meg, még pontosabban az „Istenek” alkották meg, miután az Istennek fordított héber (Elohim) szónak egyes szám helyett csakis többes száma van. Ennek következménye, hogy az 1 Móz 1, 26-ban már többes számban hangzott el az ember teremtésére irányuló felhívás: teremtsünk embert! (Alkossunk embert! Új ford.) (Tehát, ellentétben az e világ gonosz szellemi ura tévelyítő akaratának engedelmeskedő tudósok tanításával, az ember nem kifejlődött, hanem teremtetett.) Sőt Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette, amely képmás legfőképpen abban a tényben mutatkozik meg, hogy az ember, Istenhez hasonlatosan személyes, értelmes és erkölcsi lény. Bár tudjuk, hogy Isten végtelen, az ember pedig véges, az ember mégis rendelkezik a személyiség olyan tulajdonságaival, amelyek képmásként hasonlítanak az Isten személyiségéhez. Ilyen a gondolkozás, a mérlegelés, a döntési készség, az akarat, az érzés, hogy csak néhányat említsünk. Az 1 Thessz 5, 23 szerint pedig az ember is hármasság, test, lélek és szellem egysége, bár ez is csak egy hasonlóság, éppen ezért soha nem tévesztendő össze az Isten, Atya-Fiú-Szent Szellem hármasságával, mivel az Isten, az Ő hármasságában is kizárólag szellem (Jn 4, 24), nem pedig test-lélek-szellem hármassága.

Az ember hármasságának megértéséhez elengedhetetlen három görög szónak a megismerése, hiszen a Biblia újszövetségi könyvei ezen a nyelven kerültek lejegyzésre, és elég gyakran kell ehhez a nyelvhez fordulnunk, amikor a Bibliában nem értünk valamit.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin