Jeruzsálem falai...1.

Több mint két és félezer évvel ezelőtt, csaknem háromezer esztendeje, Salamon király uralkodását követően Izrael kettészakadt. A tíz törzsből álló északi országrész örökölte az Izráel nevet, míg a mindössze két törzsből álló déli országrész a továbbiakban Júda néven vált ismertté. Miután az északi országrészben, tehát Izráelben az ország kettészakadása óta folyamatosan istentelen királyok ültek a trónon, és lakói is bálványimádatban éltek, hamarosan – Isten fenyítéseként – fogságba kerültek. Leigázták őket az asszírok. A zsidó lakosság nagy részét elhurcolták, földjeiket az Asszír Birodalom területéről származó idegen népekkel telepítették be. Figyelmeztető intelem lehetett volna ez Júda vezetőinek és lakóinak is, akik viszont nem vonták le a megfelelő következtetéseket, így mintegy másfél évszázaddal később – hasonló bűneik miatt – Isten őket is megbüntette. Izráelhez hasonlóan Júda is fogságba került, mégpedig az akkori legnagyobb birodalom, a káldeusok lakta Babilóniai Birodalom fogságába. A káldeusok nem csupán megszállták, és katonailag leigázták Júda földjét, de elpusztították a fővárosukat, Jeruzsálemet is. Miután kifosztották, és földig rombolták a zsidók legszentebb helyét a Jeruzsálemi Templomot, magukkal vitték annak kincseit, mind emellett – az asszírokhoz hasonlóan – a megszállt területekről ők is elhurcolták a zsidó lakosság egy részét. A próféták szerint hetvenévnyi távollét várt az elhurcoltakra. Hetvenévnyi babilóniai fogság.

Szeretnénk most néhány mondatot idézni egy korábbi írásunkból:

„Az elhurcoltak, nem kis mértékben a velük lévő próféták hatására felismerték, hogy azért kerültek fogságba, mert elfordultak Istenüktől, semmibe vették az Ővele kötött szövetséget. Mivel azt is tudták, hogy további sorsuk és a hazájukba történő esetleges visszatérésük is Istenük kezében van, mind többen kezdték segítségül hívni az Úr nevét. A természetes honvágyon túl egy idő után kimondhatatlan vágyat éreztek arra, hogy újra láthassák Jeruzsálemet, helyreállíthassák, újjáépíthessék templomukat, ahol ismét áldozatokat mutathatnának be Istenüknek. Terveik között szerepelt az is, hogy az áldozatok bemutatásához szükséges legfontosabb dolgok után, helyreállítják majd magát a várost is.

A büntetésként kiszabott évek elteltével Isten kegyelméből hazaindulhattak a zsidók. Ez nem egyszerre történt, egymástól távoli időpontokban, több csoportban, más-más vezetővel keltek útra és érkeztek haza. Nem is jött mindenki. Akik a hetven év alatt már a káldeusok földjén születtek, azok nem mindannyian érezték hazájuknak Izrael (Júda) földjét, ők nem akartak onnan eljönni.  Mások, tekintve, hogy közben nagy változások történtek Babilonban (legyőzte őket a méd-perzsa birodalom) szintén nem akarták elhagyni új otthonukat, hiszen a zsidók helyzete nagyot változott, már nem rabokként tartották őket nyilván, hanem egynek csupán azon népek közül, amely a hatalmas birodalom területén élt. Így az elhurcoltak és azok leszármazottai közül csak egy kisebbség tért vissza Júda földjére.

A hazatértek az otthon maradottakkal együtt, azonnal hozzáláttak a helyreállítási munkákhoz. Jeruzsálemben először az Isten oltárát építették fel, a templom romjainál a régi helyén, ezen máris égőáldozatokat mutattak be Istenüknek (Ezsd 3, 2-3). Majd lerakták a templom alapkövét (Ezsd 3, 10). Sokan örvendeztek és ujjongtak, mások, akik még látták a régi templomot hangosan sírtak. (Ezsd 3, 12) És eljött annak is az ideje, hogy elkészült a templom, és felszentelhették azt (Ezsd 6, 15-16).”

Nehémiás (azt jelenti Isten vigasztalása) őseit még Nabukodonozor hurcolta el Júdából. Ő már a Babilont leigázó Perzsa Birodalom területén született, és mint az egyik ott élő nép gyermeke hűen szolgálta a birodalmat. A Bibliából tudjuk, hogy idővel Nehémiás Artaxerxes perzsa király egyik bizalmasa, pohárnoka lett, aki őt – ismerve megbízhatóságát és származását – Júda (akkor perzsa tartomány) királyi helytartójává is kinevezte. Nehémiás úgy lett Júda királyi helytartója, hogy addigi élete során csak hallomásból ismerte népe történelmét, földjét sohasem látta, addig személyesen ott még soha nem járt. Jeruzsálemről, annak szomorú sorsáról is csak az elbeszélésekből értesült, ismerte a salamoni templom történetét, hallott annak pusztulásáról is. Azt is tudta, hogy időközben ezt a templomot a hetvenéves fogságból hazatértek (megszabadultak) az otthonmaradtakkal összefogva újjáépítették.

Egy alkalommal, amikor a Júda tartományból érkezett néhány férfitól újfent értesült arról, hogy a lerombolt városba visszatért zsidó testvérei továbbra is védtelenül, kiszolgáltatottan és nyomorúságos körülmények között, erős kőfalak és zárható kapuk nélkül élnek, váratlanul nagy keserűség tört rá. Így olvashatunk erről a Szentírásban:

 „… és tudakozódtam tőlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felől és Jeruzsálem felől. És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg! Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt.” (Neh 1, 2-4)

 „… s bőjtölék és imádkozám a mennynek Istene előtt.” Alig telt el néhány nap, a király észrevette Nehémiás gyötrődését, és kifaggatta hű pohárnokát és bizalmasát bánata okáról.

 „Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága… Akkor mondék a királynak… Hogy ne volna (Új ford.) szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?! És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez. És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!… És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” (Neh 2, 2-5, 8) 

„Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez…” „És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” Isten hatalmából és a király jóindulatából eredően Nehémiás tehát lehetőséget kapott arra, hogy ősei földjére menjen, és Jeruzsálem helyreállításával foglalkozhasson. A királytól fegyveres kíséretet, ajánlóleveleket, és sok más segítséget is kapott. Sok zsidó ember is útnak indult vele, akik úgy döntöttek, hogy ott akarják leélni a további életüket, ahol valaha elődeik éltek. A Szent Földön.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin