Hogyan döntsünk?...1.

Ezékiel próféta könyvéből szeretnénk most idézni. Könyvének utolsó oldalain írtak közül azt a részt elevenítenénk fel, amikor a próféta a Szentlélek vezetésével az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele utáni új Izráel területi határait, és az új ország Izráel törzsei (nemzetségei) közötti igazságos felosztását tárja elénk. Tudnunk kell, hogy az új Izráel gyakorlatilag a mai Izráel területén helyezkedik majd el, csak – mint a háborúból győztesen kikerülő ország az ellenségeitől elfoglalt területekkel megnövekedve – észak, dél és kelet felé lényegesen kiterjedtebb lesz. Végülis Izráel ekkor jut hozzá az ősatyáknak Isten által több ezer évvel korábban megígért területekhez. Jeruzsálem a helyén marad, és ez a város lesz továbbra is az ország fővárosa. Az Ezeréves Birodalom idején itt áll majd – egy különlegesen szent területen – az az új templom is, amelyet mindvégig az Úr dicsősége tölt be (Ez 44, 4), ahol színről-színre találkozhat és étkezhet Izráel mindenkori fejedelme az Úr Jézus Krisztussal, Isten Fiával, a Királyoknak Királyával és az Uraknak Urával (Ez 44, 3).

„És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzse szerint… És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül. És ez legyen a föld határa: észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve… ez az északi oldal. És a keleti oldalon… És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután… És a nyugoti oldal: a nagy-tenger… És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt… És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 47, 13-15, 17-23) 

Tovább olvasva Ezékiel próféta könyvét, abban részletes leírást kapunk arról, hogy az egyes törzsek, az országon belül mely területeket birtokolhatják majd. Az északi határon a Földközi-(nagy-) tengertől a keleti határig Dán törzse kap területet, tőle délre ugyanígy a tengertől a keleti határig Áser törzse, tőle délre ugyancsak a tengertől a keleti határig Naftáli törzse… és így tovább. Végül az ország legdélebbi része Gádnak jut, természetesen e törzs területe is a tengertől egészen az ország keleti határáig húzódik. Látható, hogy az ország felosztása sávosan történik, egyenlő széles sávok jutnak minden törzsnek. Területeik mégsem egyenlőek, mivel az ország kelet-nyugati irányban nem azonos szélességű mindvégig. Miután az egyes törzsek létszáma (népessége) sem azonos, így lehetőség adódott arra, hogy a nagyobb létszámú törzs a nagyobb, míg a kisebb létszámú a kisebb területet kapja annak érdekében, hogy a felosztás mindenképpen igazságos legyen. Nem részleteztük, de megemlítjük, hogy Júda törzse mellett helyezkedik el (üdvtörténeti jelentőségére is tekintettel) az a – már említett – különlegesen szent terület, ahol gyakran tartózkodik majd az Úr Jézus Krisztus, mint az Ezeréves Birodalom legfőbb uralkodója, Messiás Királya.

Ezékiel próféta tehát leírta, mintegy térképen megadta az új ország határait, és egyben rögzítette, ellentmondást nem tűrően kijelölte, kész tényként adta elénk az ország felosztását. Miért fogalmaztuk meg ezt ilyen különleges hangsúllyal? Nem tudjuk, megfigyelted-e, hogy ez a fölöttébb igazságos országfelosztás hogyan történik majd? Hogyan kell történnie? „És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt…”, tehát Ezékiel a felosztást, – megdöbbentő módon – már a sorsvetés végeredményeként adta meg könyvében. Ez azt jelenti, hogy előre tudja, előre tudta, hogy amikor sorsvetéssel „kisorsolják” az egyes törzsek területét, akkor az úgy lesz, és olyan igazságos lesz, ahogyan az a könyvében már előre ki lett jelentve, több mint két és félezer évvel ezelőtt. Hogyan lehetséges ez, hogy még ki sincs sorsolva, és már megvan a végeredmény?

Ne feledkezzünk meg arról, hogy Ezékiel Isten embere, próféta volt. Mi is azt írtuk, hogy a „Szentlélek vezetésével” írt, annak a Szentléleknek a vezetésével, aki az eljövendő dolgokat is kijelenti (Jn 16, 13). Tehát semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy minden úgy lesz, ahogy az a mennyben már a korábbiakban meghatározásra került, vagyis ahogy a próféta lejegyezte. Isten még a sorsvetés felett is Isten, még a sorsvetés felett is Úr. A felosztásról szóló téma e szavakkal zárul Ezékiel próféta könyvében:

„Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 48, 29) 

Aki figyelmesen olvasta a Biblia előző könyveit is, emlékezhet reá, hogy Izráel törzsei között már nem ez az első sorsvetéssel történő földosztás.

„És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, a melyet sors által vesztek birtokotokba (Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel… Új ford.), a mely felől parancsot ada az Úr, hogy adjam azt kilencz törzsnek, és fél törzsnek… Két törzs és egy fél törzs megkapta az ő örökségét a Jordánon túl, Jérikhó ellenében napkelet felől. Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: Ezek azoknak a férfiaknak nevei, a kik örökségül fogják néktek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia. És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségül való elosztására.” (4. Móz 34, 13, 15-18) 

Így emlékezik meg erről az eseményről Ászáf az egyik tanító költeményében:

„És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.” (78. Zs 55)

Pál apostol egy szombati zsinagógai összejövetelen a pizidiai Antiókiában így beszélt erről:

„Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által… És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.” (Apcsel 13, 17, 19)

Hasonló módon sorsoltatta ki Isten a megöregedett Józsuével Izráel fiainak azokat a földeket is, amelyeket még a bevonulás (honfoglalás) óta nem sikerült elfoglalniuk az őslakosságtól. Az Úr így biztatta Józsuét:

„… magam űzöm ki őket Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.” (Józs 13, 6) 

Számos egyéb helyen is találkozhatunk a Bibliában a sorsvetéssel, sorsolással. Ezt a módszert – Isten jóváhagyásával, vagy amint az utóbbi Igében megtapasztalhattuk, esetenként kifejezetten az Ő parancsára – gyakran alkalmazták Izráelben, és nem kizárólag földterületek felosztására, hanem más olyan esetekre is, amikor egyéb módon nem tudtak Izráel fiai egymás között igazságot tenni, vagy dönteni, vagy egyszerűen azt látták jónak, ha bizonyos dolgokban a döntést Istenüknek engedik át.

Folytatás holnap

isten áldása legyen az áhítatok olvasóin