A 119. Zsoltár: imádság…2.

A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Minden parancsolatod igaz. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod. Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. A te határozataidból leszek értelmes. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk, mert minden parancsolatod igaz. A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld. Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. Jó nékem, hogy megaláztál azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; te erősítetted meg a földet és áll az.

Gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. Gyönyörködöm a te rendeléseidben, a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. A te törvényed nékem gyönyörűségem, a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem. Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Menedékem és paizsom vagy te, áldott vagy te, Uram!”

Hálaadások:

„Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. A te igédben van az én reménységem. Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam beszédedet. Menedékem és paizsom vagy te!”

Megvallások:

„Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek, gyönyörködöm a te rendeléseidben. Jövevény vagyok e földön. Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. Megőriztem a te bizonyságaidat! A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz. A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! Ímé, kivánkozom a te határozataid után; hiszen bizodalmam van a te igédben! Megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. Tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. A királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. Gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. Felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről. A te beszéded megelevenít engem. Nem hajlottam el a te törvényedtől. Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. Sietek, és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. A te törvényedről el nem feledkezem. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. Hiszek a te parancsolataidnak. Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. Teljes szívből megtartom a te parancsolataidat. A te törvényedben gyönyörködöm. Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. Igazságosan aláztál meg engem. A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem, a te igédben van az én reménységem. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak. A te törvényedben gyönyörködöm, a te határozataidról gondolkodom. Tied vagyok, a te határozataidat keresem. Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat. Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. A te határozataidtól el nem tévelyedtem. A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig. Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. Szeretem a te bizonyságaidat. Méltányosságot és igazságot cselekedtem. Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam. A te határozataidat szeretem. Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. A te határozataidat választottam! A te törvényed nékem gyönyörűségem.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

A 119. Zsoltár: imádság...1.

Kifejezetten, mindenki által ismert rész a Bibliában, amikor Jézus Krisztushoz fordul egyik tanítványa és kéri Őt, hogy tanítsa meg őket, hogyan kell imádkozni.

„És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.”(Luk 11, 1) 

Ha most leírnánk, hogy Jézus Krisztus hogyan tanította őket, akkor azt mondanád, jó, jó ezt már ismerjük… Nincs valami új?

Mi úgy tartjuk, hogy nagyon sok ima van a Biblia ószövetségi könyveiben, különösen a Zsoltárok könyvében, ezért úgy döntöttünk, kiválasztunk ezek közül egy olyan zsoltárt, ami önmagában is egy gyönyörűséges ima, és e zsoltár segítségül hívásával imád felépítéséhez és szókincséhez egy olyan bőséges tárházat tesszünk lehetőségként eléd, amelynek segítségével, megfelelő alázattal, egyben nagy örömmel fordulhatsz mennyei Atyádhoz, és Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz. Az általunk választott zsoltár, a 119. Zsoltár.

Mielőtt ennek szövegét szinte sorról sorra megnyitnánk előtted, elmondjuk, hogy mi szinte elemeire bontottuk ezt a zsoltárt, hogy még érdekesebb, tanulságosabb, követhetőbb, utólagos „újra szerkesztésével” céljainkra, tehát tanításra alkalmasabb legyen. Természetesen az újra szerkesztésünkkel sem a zsoltár lendülete, sem annak mondanivalója, ihletettsége, de még szókincse sem sérült. Előre szólunk, hogy az egyes szavak leírásánál is ragaszkodtunk a Bibliához, tehát követtük a fordítás helyesírását is. Lássuk mit tettünk valójában!

Először is a zsoltár szövegét öt csoportba válogattuk, azaz az egyes sorokat, mondatokat, gondolatokat megpróbáltuk a következő címszavak egyikéhez sorolni, illeszteni. Ezek a címszavak a következők: magasztalások (dicsőítések, dicséretek), hálaadások, megvallások, ígéretek és személyes kérések. Néhány esetben egy-egy Igét, annak tartalmi mondanivalóját figyelembe véve, kettő vagy néha még több címszó alá is besoroltunk, viszont az ismétlések elkerülése érdekében néhányat az ékesebben megfogalmazottak javára elhagytunk a zsoltárból. Az öt kategória szerinti csoportosítás mellett azért döntöttünk, mert alapvetően egy imának is ezekről kell szólnia, és ebben a sorrendben. Nyilván egy buszon, villamoson, favágás, vagy mosogatás közben, esetleg hirtelen támadt szükség esetén elmondott ima eltérhet és el is tér ilyen formaságoktól, de mi most egy 119. Zsoltár léptékeinek megfelelő „nagy ima” szerkezeti felépítéséről szóltunk.

A magasztalások (dicsőítések, dicséretek) kategórián belül, tovább rendszereztük a zsoltár szövegét, Isten beszédének, Igéinek, bizonyságainak, ítéleteinek magasztalására írott gondolatok szerint, illetve külön csoportosítottuk és szintén sorrendbe szedtük az Isten határozatainak, törvényeinek és igazságának magasztalására írott verseket, majd a cselekedetei dicsőítésével foglalkozókat gyűjtöttük össze, végül ebbe a csokorba helyeztük el mindazokat a magasztalással kapcsolatos  részeket, amelyek arról szólnak, hogy a zsoltár írója – Isten magasztalásakor külön is – miben gyönyörködik. Néha egy Igét kénytelenek voltunk több felé tördelni, így az egyes mondatokon belüli vesszők, mondatvégi pontok gyakran nem a zsoltárban elfoglalt eredeti helyükön szerepelnek. Inkább az összeolvashatóságot helyeztük előtérbe. Minden további részletezés nélkül, „feldolgozás” során mindvégig ugyanezt az elvet követtük. Nézzük ezek után, hogy a zsoltár szerint milyen lehetőségeink vannak Istenünk magasztalására, a hálaadásra, hitünk megvallására, ígéreteink és kéréseink előterjesztésére!

Magasztalások (dicsőítések, dicséretek):

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az, az én számnak! A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket, felettébb tiszta a te beszéded. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. Nyelvem a te beszédedről énekel, bizodalmam van a te igédben! A te igédben van az én reménységem, te igédnek summája igazság. Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim Csodálatosak a te bizonyságaid. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.

A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, a te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. Várom a te ítéleteidet!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

Az ember klónozása…3.

A napokban találtunk egy témánkba illeszkedő, fejtegetésünk megerősítésére is szolgáló írást az Interneten, szerzője csak annyit árult el magáról, hogy „a szerző teológus”. Írásának címe: Klónozni akarják Jézust. A továbbiakban ebből a cikkből közlünk részleteket.

„Kaliforniában az elmúlt időben különös kezdeményezés történt… A The Second Coming Project (A Második Eljövetel Project) nonprofit szervezet nem kevesebbet tűzött ki célul magának, mint Jézus Krisztusnak a klónozását…

Ennek megvalósítását úgy képzelik el, hogy az egyház által megőrzött relikviák egyikéből, például a torinói halotti lepelből egy romlatlan sejtet nyernének, majd abból – a skóciai Roslin Intézetben kifejlesztett klónozási technológia felhasználásával – DNS-t vonnának ki… Tételezzük fel, hogy sikerrel járhatna egy ilyen eljárás (amely egyelőre még kétséges). Ezzel a dolgunk nem lett könnyebb… Lehet-e tudniillik egy ember szellemét klónozás által reprodukálni? A klónozott Jézus, tekinthető-e ugyanannak a személynek, mint aki kétezer évvel ezelőtt járt a földön, vagy egy másik ember, afféle ikertestvére lenne csak?…

Amíg az európai filozófia és az abból kinőtt pszichológia az embert általában test és lélek dualizmusában (kettősségében) gondolja el, addig a Biblia szerint az ember alapvetően három fő részből áll: szellem, lélek és test. A Szentírás szerint azonban az ember szelleme – a mai közfelfogással ellentétben – nem azonos az értelmi képességgel, az intellektussal, hanem az Isten természetével azonos alkotórészünket jelenti. A Biblia álláspontja az, hogy az ember szelleme nincs elválaszthatatlanul hozzárendelve a testéhez, és a test reprodukálásával nem adható át, hanem egyedi része az embernek, amely Istennek van alárendelve, és maga Isten helyezi be az ember testébe… A Biblia szemlélete szerint tehát az ember szelleme egyedi… semmilyen módon nem reprodukálható. Egy elhunyt személy esetében a halál pillanatában elhagyja a testet (Préd 12, 9), tehát halottból nem klónozható, de élő személy klónozása esetén sem vihető át az új egyedbe, mivel egyedi és mivel nem a test anyagi „állományához” (tehát nem a génekhez) kötődik. Ehhez a szemlélethez képest Jézus klónozásának a szándéka mélyen materialista, testközpontú felfogásra utal… A klónozott ember tehát a legtöbb teológus szerint szükségképpen szellem nélküli ember lenne…

A klónozott Jézus eszerint egy „másik Jézus”, egy szellem nélküli… Isten akaratán kívül keletkezett személy lenne, aki nem azonos Jézussal… leginkább a bibliai Antikrisztus… Ez természetesen csupán egy végletekig kiélezett feltételezés, de arra talán alkalmas, hogy megmutassa, milyen távol áll a Bibliától a klónozók „Jézusa”.

Hogy a The Second Coming Project… Jézusa nem azonos a Bibliáéval, ezt más is mutatja. Az ő „Jézusukkal” az a legnagyobb probléma, hogy meghalt, de nem támadt fel a halálból, ezért aztán klónozás által kénytelenek reprodukálni. Ők tehát nem hisznek Jézus testben történt feltámadásában… Ezzel szemben az Újszövetség legalapvetőbb kijelentése éppen az, hogy Jézus Krisztus testben feltámadt a halálból, majd felment a Mennybe, ahol most is él… Amikor pedig majd sor kerül a második eljövetelére, a keresztény hit szerint ugyanaz a személy, ugyanabban a testben, az a Jézus Krisztus fog visszajönni, aki egy időre elhagyta a Földet, és átmenetileg a Mennyben tartózkodik. Zakariás próféta és János Jelenéseinek könyve szerint Jézus a második eljövetelekor hordozni fogja magán az azonosító jeleket, a szögek ütötte sebhelyeket is, amelyek minden kétséget eloszlatnak majd kilétével kapcsolatban… (Zak 12, 10).

Jézus pontosan arra figyelmeztette tanítványait, hogy ha valaki „azokban a napokban” azt mondja majd nekik: „Itt van a Krisztus a szobában”, vagy azt: „Ott van a Krisztus a pusztában”, ne higgyék el, és ne kövessék, mert az ő visszajövetele az egész Földön összetéveszthetetlenül megtapasztalható, mindenki számára egyértelmű, egyedülálló esemény lesz: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24, 27)”

Mint láthatod félelmetes dolgok vannak készülőben. Ezekből is érzékelheted, hogy az emberiség ideje a végidők felé tart. Egyre inkább karnyújtásnyi közelségbe kerül az elragadtatásunk időpontja, hiszen ha Sátán ennyire sürgetőnek tartja, hogy a bűn emberét „előállíttassa”, akkor nekünk bizony már készen kell állnunk, hiszen a vonatkozó kijelentések szerint ezt a bűn emberét, tehát az Antikrisztust mi már nem látjuk meg. Mikor ő uralkodóként, a Világállam királyaként lép fel a történelem színpadára, mi már nem e Földön élünk, hiszen az Antikrisztus csak azután lép nyíltan színre, miután mi, a Gyülekezet már félretolattunk az útból, azaz megtörtént az elragadtatás. (2. Thessz 2, 7-8)

Belegondolni is rossz, milyen időket kell majd azoknak átélniük, akik akkor élnek itt a Földön. Képzeld el, milyen zavarodottság és megosztottság lesz ezen a földön az után, hogy ez a klónozott Jézus kerül hatalomra! Sokan valóban úgy tartják majd, hogy ő a valódi Jézus és hódolattal veszik körül. (Hiszen maga a Biblia írja, hogy ez az Úr Jézus Krisztus visszajövetelekor hatalmon lévő uralkodót többek között éppen az jellemzi, hogy volt, nincs és előjön. /Jel 17, 8/) Mások állítani fogják, hogy márpedig nem ő az igazi, mert az igazi feltámadt, és ez nem az. Hogy klón, az valószínűleg nem lesz titok, de hogy jellemében, feddhetetlenségében, szellemében is valóban az egykor élt személy-e, arról már megoszlanak majd a vélemények. Ellenzőit cselekedeteivel, csodáival igyekszik meggyőzni Sátán. Ez a klónozott Jézus eleinte béke jobbot nyújt mindenkinek, elhozza a (hamis!) békét Izráelnek is. Felépítteti a jeruzsálemi templomot (Isten templomát) és valódi istenként ül be a templomba (hiszen „isten fia”), illetve imádtatja magát. (2. Thessz 2, 4)

Úgy gondoljuk, a nagy nyomorúság időszaka történései jól követhetőek a Bibliában, tehát itt nem részletezzük most. Lássuk, hogyan végződik, melyik az az esemény, amelyik végképp véget vet a nagy nyomorúságnak és Sátán tündöklésének azáltal, hogy leleplezi e világ fejedelmének galád szándékait és megtévesztő tetteit!

„Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.”(Mt 24, 27)

Nem olyan régen a TV egyik reggeli műsorában egy klónozás kutatásával foglalkozó magyar orvosprofesszornak tették fel azt a kérdést, hogy előfordulhat-e az az abszurd eset, amikor egyszercsak szembetalálkozunk „önmagunkkal” az utcán? Határozott igennel válaszolt a riporter kérdésére.

Képzeld el azt a helyzetet, amikor az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelekor szembetalálkozik az Ővele szemre megtévesztésig azonos kinézetű Antikrisztussal! A egyikük az Isten Fia, a másikuk az ördög fia. És ott lesz mindkettőnek a tábora is! Az Úr Jézus Krisztus és mi mindent értünk majd, de képzeld el a klónozott Jézus híveit. A félelem és a döbbenet, az értetlenség és a rászedettség érzése pörölyként csap majd rájuk. Szemük láttára pusztítja el az Úr Jézus Krisztus saját „istenüket” (2. Thessz 2, 8b-12), és jobb sorsra ők sem számíthatnak. Ekkor pecsételődik meg Sátán sorsa is. (Jel 20, 1-3)

Hogy minden pontosan így történik-e azt teljes biztonsággal nem állíthatjuk. De jelenlegi ismereteink, a napi események és a figyelemmel kísért folyamatok ma leginkább ezt valószínűsítik. Hogy időközben teremtő Istenünk melyik ponton és milyen mértékben avatkozik be Sátán ármánykodásaiba, előre nem tudhatjuk. Amit viszont teljes bizonyossággal tudhatunk és kijelenthetünk az így szól: „Maran atha.” (A mi Urunk jön.) (1 Kor 16, 22)

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

Az ember klónozása…2.

Az ilyen birodalom gyakorlati irányításához szükség van még egy olyan „közülük való” vezetőre is, aki hasonlóan Sátán többi „teremtményéhez” szintén szellem nélküli, viszont ha ő ad neki a saját szelleméből, akkor az már egy igazi, számára is mindenben megfelelő ördögi lény lehet, aki képes akár egy ilyen istentelen sátáni mentalitású Világállam vezetésére is. Ezt, a Sátán szellemével hatalomra jutó világuralkodót (klónnépességel, vagy – valószínűleg – anélkül) nevezi a Biblia Fenevadnak, vagy másként: Antikrisztusnak. A Sátán tehát a magasan fejlett emberi tudományt és technikát is a saját szolgálatába állítja, hogy keresztülhúzza Isten valamennyi tervét. Határtalan aljasságában még tovább megy, hogy tervei szerint Istent végképp elnémítsa, az az elképzelése, hogy Antikrisztusként gyakorlatilag saját magát ülteti a trónra – Isten Fia-ként. Hogy hogyan? „Kiklónoztatja” a hozzá hű, vele cimboráló tudósokkal Isten Fiát, mármint Jézus hasonmását, és a saját szelleméből ad neki. Így mostmár az Antikrisztus pontosan olyan kinézetű lesz, mint az egykori Názáreti Jézus (Isten Fia), lelkét azonban Sátán fogja vezérelni sátáni szelleme által. Sátán hazugsága szerint ez az új uralkodó nem csupán olyan kinézetű lesz, mint az egykori Názáreti Jézus, hanem teljes valójában is maga a Názáreti Jézus lesz, azaz ténylegesen Isten Fia lesz. Miből lehet klónozni Jézust? Például a torinói halotti leplen található vérből (vérfoltból), hámsejt darabkából, vagy hajszáltöredékből! A Torinóban ereklyeként őrzött lepel egy nagy méretű vászonlepedő, amelyre fektették, és amellyel betakarták Jézus Krisztus holttestét temetésekor.

Visszatérve a klónozás gyakorlati megvalósításához, ez úgy történik, hogy egy női petesejt magjának eltávolítása után, annak helyébe teszik be a klónozandó élő, vagy halott személyből kinyert DNS-t, majd bizonyos további eljárások és idő után, ezt az egészet egy női méhbe ültetik be, és a „béranya” kihordva e terhességet, megszüli a klónt. Ha Jézus esetében egy szűz leánnyal oldják meg a magzat kihordását, még a szűzként való fogantatást is bizonyítva, egyre hitelesebbé tehető a világ előtt Jézus klónjának „származása”. (Egyszerűen förtelmes, még a gondolat is!)

Pedig az istentelen tudósok, Jézus Krisztus klónozását (tudtukon kívül tehát sátáni célokra) lelkiismeret-furdalás nélkül megcselekszik majd, sőt még büszkén is vállalják tettüket abbéli meggyőződésükből, hogy fölöttébb nemes tettet hajtanak végre, hiszen egy erkölcsileg feddhetetlen, igazságos, és Jézus Krisztus személyében az Isten által is várhatóan nagy tetszéssel fogadott személyt, egy „jó embert” keltenek életre. Csakhogy arról az alapvető igazságról megfeledkeznek, hogy az a Jézus Krisztus, Aki egykoron azon a Torinóban mindmáig megőrzött halotti lepedőn feküdt: harmadnapra feltámadt, felment a mennybe, és ma is él! Arról már nem is szólva, hogy jelenleg az Övé minden hatalom (és jog) a mennyben is és a földön is. Ők, akik szűklátókörű materialista szemléletükkel Jézus Krisztus klónozását végzik majd, nem is tudják, hogy ezzel az eljárással csupán egy valaha élt zsidó férfi testi hasonmását hívják életre, Isten Szentlelke nélkül, egy olyan lélekkel, amelyet ha sikerül is a klónozással a bűnre való hajlam nélkül reprodukálni, a belé oltott sátáni szellem azonnal kegyetlen és gonosz, hazug és ámító zsarnoki lélekké formál. Merthogy a klónok mindenkor csak testi hasonmásak, mint írtuk, lelküket környezetük formálja, vagy esetleg saját szelleméből való átadással – maga Sátán.

Tekintve, hogy a világ folyamataiból Sátán azt látja, hogy kevés ideje van tervei maradéktalan végrehajtására, így ahelyett, hogy gőzerővel a szellemnélküli klónok tömegméretű előállításán fáradozna, kénytelen most soron kívül az uralkodó király (Antikrisztus) „előállítását” előrevenni, figyelmét annak létrehozására koncentrálni.

Ha azt gondolod, hogy most csupán egy fantáziadús sci-fivel traktálunk, akkor tévedsz! Napjaink történéseit hozzuk eléd, hogy felhívjuk a figyelmedet azokra a dolgokra, amik körülötted zajlanak. Feltétlenül olvasd tovább írásunkat!

Davosban, ebben a svájci kisvárosban két-három héttel ezelőtt ismét összegyűltek a gazdaságilag legfejlettebb országok elsőszámú vezetői, hogy újra megvitassák a globális problémákat. Ezeken a tanácskozásokon kellene meghozni többek között a fejletlenebb országok és térségek gazdasági felzárkóztatásával kapcsolatos döntéseket, megvizsgálni a szegényebb országok részére nyújtandó támogatások újabb lehetőségeit, vagy határozni különféle pénzügyi hitelkonstrukciókról. Összefoglalva, ezek a tanácskozások lennének hivatottak arra, hogy megoldást keressenek és találjanak a világ egyes népei között létrejött gazdasági egyenlőtlenségek felszámolására.

Hát éppen ez az, amire úgy tűnik, hogy az eltérő érdekek miatt legfeljebb mindenkor csak tervek születnek majd, de valódi, érdemi intézkedések soha. Pedig amíg a gazdagabb országokat a pazarlás jellemzi, addig sok más helyen az éhhalállal küzdenek egyre eredménytelenebbül az emberek. Talán nem járunk messze az igazságtól ha azt állítjuk, hogy egy-egy gazdagabb országban lényegesen többet költenek az emberek mindenféle felesleges dologra, mint amennyi egy szegény ország teljes nemzeti jövedelme. Jelenleg tehát ezen a területen igen nagy igazságtalanság uralkodik a földön.

A davosi tanácskozás ideje alatt a városban folyamatosan tüntetés zajlott. A tüntetők éppen a fentemlített problémák megoldására sürgették a résztvevőket. A TV-ben láttuk, hogy egy riporter megszólított egy fiatal férfitüntetőt, és azt kérdezte tőle: Lát-e ebből az igazságtalanságból kivezető utat? A tüntető szószerint a következő választ adta a riporternek: „Kellene már egy olyan király, aki az egész földön uralkodik! Egy jó király! Egy jó ember!”

Aligha hisszük, hogy ez a fiatalember az Antikrisztusra gondolt, a sátáni Fenevadra. Ő egy olyan hiteles királyra, világuralkodóra vágyódik, aki elképzelése szerint egyformán fontosnak tartana minden embert, minden országot, akit személyisége és cselekedetei miatt szerethetne mindenki, aki valóban egy jó király lenne! „Egy jó ember.” Nézve ezt az egész földön eluralkodott káoszt, ami nem csak a pénzügyi, gazdasági területen tapasztalható, időszerű vágynak tartjuk a fiatalember által többek nevében megfogalmazott és kimondott gondolatot. Legalább is a világ részéről. A világ valóban vár valakire, aki végre rendet teremt, aki mindent megold, akire érdemes hallgatni, akit érdemes követni. A világ éhezik egy karizmatikus, elismert, jó vezetőre. Sátán felállította csapdáját…

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

A klónozott Dolly, de már embert is klónoztak!

Az ember klónozása…1.

Spilberg és rendezőtársai egyre-másra készítik azokat a kalandfilmjeiket, amelyek főszereplői olyan történelmi idők előtt élt állati élőlények, mint például a dinoszauruszok, vagy a jégkorszakban élt mammutok. A látogatottsági mutatók arra engednek következtetni, hogy a filmeket osztatlan érdeklődés kíséri, különösen a fiatalok körében. Ezek az esztétikusnak egyáltalán nem mondható állatok minden valószínűség szerint valóban éltek, földünk lakói voltak, hiszen a tudósok már számtalan csontmaradványukat, sőt komplett csontvázukat is megtalálták. Nagy szenzáció volt a legutóbb megtalált lelet, amely annyival volt több az eddigieknél, hogy nem csupán csontokból állt, hanem izomszöveteket is tartalmazott, ugyanis a kutatók egy jégbefagyott és ezáltal csaknem teljesen épségben konzerválódott mammutbébit találtak. Még nagyobb feltűnést keltett a tetem vizsgálatát végző tudóscsoport bejelentése, miszerint ha sikerül az állatból csak egyetlen nem roncsolódott sejtet is kinyerni, megkísérlik klónozással újra életre kelteni ezt a már egyszer kihalt mammutfajt. Az állatkertekben bizonyára sokan lennének kíváncsiak erre az egykor élt, négy-öt méter magasságú hatalmas testű őslényre. Ha a tudósok terve sikerrel jár, csak egy újabb szerencsés leletre van szükség, és egyszer ugyanígy sikerülhet majd a dinoszauruszok klónozása is. A tudomány mai technikai szintjén már képesek vagyunk arra, hogy egyetlen genetikailag sértetlen sejtből reprodukáljunk bármilyen bonyolult élőlényt: egy „Dolly” nevű bárányt, mint az már meg is történt, egy mammutbébit, egy dinoszauruszt, vagy akár a közeljövőben egy embert.

Az említett élőlények klónozásának az alapja az az egyszerű tény, hogy a testi sejtek mindegyike rendelkezik a szervezet felépítéséhez szükséges összes információval. Egy szőrszál, bőrdarab, vagy vércsepp egyetlen sejtjében (tehát mindegyikében) jelen van egy olyan adathordozó, amely tartalmazza az adott szervezet és csak annak az adott szervezetnek valamennyi adatát. Ez az adathordozó a sejtek magjában meghúzódó kromoszómák alkotó eleme: a DNS. Egy bárány DNS-éből, mint az már meg is történt, (megfelelő technológiával, orvosi módszerrel, úgynevezett klónozással) előállítható egy vele hajszálpontosan hasonlatos másik bárány („Dolly”), vagy akár több „Dolly” is, amelyek mindegyike szakasztott olyan, mint az az eredeti bárány, amelynek felhasználták a DNS-ét. A klónozás mint módszer, úgy tűnik elméletileg már teljes mértékben kidolgozott, a gyakorlati kivitelezés területén azonban mutatkoznak még bizonytalanságok, a tudósok esetenként kisebb nagyobb akadályokba ütköznek, de nyilatkozataik szerint nehézségeik már a közeljövőben megoldódnak.

Tekintettel arra, hogy klónozással emberek előállítására is van lehetőség, a keresztény egyházak hatalmas felháborodással tiltakoznak az ilyen jellegű kutatások és kísérletek ellen, félőnek tartva, hogy az emberi társadalom saját Teremtő Istene helyébe kíván lépni. Az egyes országok legmagasabb szintű vezetői, kormányai sem nézik jó szemmel e kutatásokat, mivel attól is lehet tartani, hogy bizonyos génmanipulációkkal akár különleges embercsoportok is létrehozhatók – tömegszerűen. Esetleg fájdalmat és félelmet nem érző, felelősségtudat és lelkiismeret nélküli robotkatonák, vagy még ki tudja előre milyen már-már nem is ember külsejű, állati génekkel kevert egyedek, stb. A klónozással nem csupán emberek, vagy velük hasonlatos lények, hanem úgynevezett „emberrészletek” is előállíthatók. Belátható időn belül készíthetők lesznek (netán megrendelésre) egyes szervek is, így egy gazdagabb szívbeteg a saját DNS-éből új szívet rendelhet magának, később májat, tüdőt abból a célból, hogy életkorát elvileg korlátlan időre kitolja. Miután hibátlan DNS akár elhunyt ember teteméből is (ahogyan a mammutból), bármikor kinyerhető, felvetődik annak lehetősége is, hogy nem sokára bárki „feltámasztható” lesz, vagyis saját hasonmásaként újra élheti az életét.

De vajon megengedhető-e, hogy valakit halála után klónozzanak annak tudta és beleegyezése nélkül, vagy etikus-e valakit életre hozni csak a májáért, vagy szívéért, tüdejéért, őt magát pedig ezután szemétmaradványként elégetni? Vagy egy adott célra torz egyedeket létrehozni, még akkor is, ha kimagasló intellektuális képességeket „helyeznek bele”? Etikus lehet-e számtalan azonos képességű Beethovenek, vagy Liszt Ferencek klónozással történő létrehozása? Belátható, hogy az emberi klónozás igazi etikai kihívás. Az Amerikai Egyesült Államokban erre hivatkozva tiltottak be mindenfajta humán klónozási kísérletet, míg a brit törvények szerint szabad 14 napnál fiatalabb emberi embriókkal, klónokkal kísérletezni.

Ismerve az embereket, ami tilos és törvénytelen, de megcselekvése hírnévvel, vagy jelentős anyagi előnnyel kecsegtet, az ha titokban is, de halad tovább, megállíthatatlanul. Az erkölcsöt és etikát a pénz mindenkor felülírja. Valahol a Földközi-tengeren évek óta cirkál egy hajó, mely valóságos törvényenkívüli úszó laboratórium, afféle biológiai és etikai „vámszabad-terület” – Sátán jachtja! –, s fedélzetén egy dúsgazdag, őrült olasz professzor senkitől sem zavartatva végzi genetikai kísérleteit. Valakik gátlástalanul szponzorálják, az olasz és nemzetközi hatóságok pedig hagyják háborítatlanul tevékenykedni, bármerre is járjon, mintha bizony az emberiség szebb jövőjén, kvázi mindnyájunk javára munkálkodna.

Álláspontunk szerint az emberek ilyen jellegű kísérletei, ha esetenként mégoly humánusnak tűnnek is, hiszen az eljárás tökéletesítése úgymond a minél korszerűbb gyógyítás érdekében történik, súlyos visszaélés a tudománnyal, ezen kívül mindenképp ellentétes Isten akaratával, tehát bűn. Ilyen tettet csak hitetlen, az e világ gonosz szellemi fejedelmének befolyása alatt álló emberek követhetnek el, hiszen aki hisz abban, hogy a halhatatlan szellemünket személyesen a Teremtő Istentől kaptuk, az tudja, hogy egy mesterséges lénybe a Teremtő Isten soha nem fog a saját szelleméhez kapcsolódó szellemet adni. (Az isteni rend szerint született ember: test, lélek és szellem egységében lát napvilágot. Az állatok nem rendelkeznek Istentől kapott szellemmel.) A klónozással született „ember” mindenképpen torzszülött lesz, aki bár külsőre megtévesztésig hasonlít DNS-ét adó elődjére, de megszületése pillanatától – Sátán fattyaként – kifejezetten e világ fejedelmének uralmi köréhez tartozik majd, mint szellem és lelkiismeret nélküli, ösztönei és környezete által vezérelt szaporítvány.

De hiszen éppen ez Sátán terve. Létrehozni olyan „embereket”, akiknek szellem hiányában már megszületésük pillanatától semmi kapcsolatuk Istennel, és úgy élik le az életüket, hogy lehetőségük sincs a kapcsolatfelvételre, a hitre jutásra, hiszen a Szentlélek hívogatására is teljesen érzéketlenek maradnak. Ezek a lények már biztosan az övéi, az ő irányítása szerint élnek. Képzeljük el azt a Sátán szelleme által irányított birodalmat, amikor a természetes úton születettek már kihaltak, és a földön csak ilyen klónok élnek!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

Mi az igazság?...3.

A „titok” nyitja ez esetben is a Biblia szövegének fordítási hiányosságában rejlik, ezért írtuk azt, hogy „e hiányosságok miatt sok értékes kijelentés veszítette el igazi tartalmát, vagy maradt a titkok homályában”. Hasonlóan ugyanis a halál és a lélek esetéhez, tüzetesen megvizsgálva az eredeti görög szöveget megállapítható, hogy két, jelentésében, tartalmában egymástól távol eső szót fordítottak Károliék (és követőik) ismét egy és ugyanazon szóval. Az egyik szó az „alétheja”, a másik a „dikajoszüne”. Márpedig ha a Szentlélek két szót használt, akkor el kell ismernünk, hogy itt két fogalomról is van szó, az nem lehet egy fogalom. Amikor rátaláltunk erre, sorra vettük mindazokat az Igéket az Újszövetségben, ahol a görög nyelvű Bibliában az „alétheja”, illetve a „dikajoszüne” szó szerepel. A szövegkörnyezetből megpróbáltuk megállapítani, hogy az „igazság” szót melyik magyar szóval, vagy kifejezéssel tudnánk azon a helyen behelyettesíteni úgy, hogy az ott lévő Ige ezáltal – eleget téve a szövegkörnyezet elvárásainak is – kifejezetten érthető és világos legyen. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az összes olyan Ige, amelynél a magyar fordításban az igazság szó szerepel, érthetőbbé válik, ha az „alétheját” megigazulásnak, megigazultságnak, a „dikajoszünét” pedig Isten rendjének, kijelentésének, alkotmányának, jogrendszerének fordítjuk, utólag persze már csak fejben.

Ha tehát a továbbiakban az igazsággal kapcsolatos valamelyik Ige kevésbé, vagy egyáltalán nem érthető számodra, és nincs görög Bibliád, sem újszövetségi görög-magyar szótárad, tehát nem tudhatod, hogy az ott lévő igazság szó helyén eredetileg éppen melyik görög szó áll, próbáld meg az általunk megadott szavakat behelyettesíteni, és valamelyikkel azonnal megvilágosodik az addig nehezen érthető Ige. Teljes szépségében, igazi mondanivalójával. Amikor ezt mi magunk is megtettük „annak idején”, mindenkor úgy éreztük, hogy egy-egy újabb és újabb kincsre találtunk rá!

Gyakorlatilag a mondanivalónk végére értünk. Mégis az a javaslatunk, hogy a korábbiakban nehezen értelmezhető Igéket vessük alá most közösen egy próbának, hogy valóban érthetőbbek-e, ha a fentiek szerinti behelyettesítéseket elvégezzük!

Előtte még vizsgáld meg, igazat állítunk-e akkor, ha azt mondjuk, hogy a halottaiból visszatért Lázár számára Jézus Krisztus nem csak egy egyszerű személy volt, hanem Lázár számára Jézus Krisztus maga volt a feltámadás! A betegek számára Jézus Krisztus maga volt a gyógyulás! Ha a betegek felkeresték Őt, vagy elébe vitték őket, meggyógyultak. De számunkra is, Ő most is több, mint megváltó, számunkra Ő maga a megváltás!

Az új behelyettesítéses megoldás szerint a Jn 18-ban Jézus Krisztus azt mondta Pilátusnak, hogy Ő azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen a megigazulásról, hogy kijelentse a megigazulást, hogy bemutassa a megigazulást, mert Ő az út, az igazság (?) és az élet, azaz Ő az egyetlen út az Atyához, Ő maga az élet, és Ő maga a megigazulás. Ő maga a megigazulás!!! Aki megigazul, (már megigazult) az hallgat az Ő szavára. Jézus Krisztus tehát a megigazulásról beszélt Pilátusnak, nem egy valósággal összevethető tényről, mint igazságról, és nem is a földi igazságszolgáltatás alapjairól, hiszen azzal Pilátus, mint jogász tisztában volt, különösen Róma megfellebbezhetetlen zsarnoki igazságával. Nem is Isten igazságáról beszélt. Ha ezekről beszélt volna neki Jézus Krisztus, soha nem kérdezte volna meg, hogy „… Micsoda az igazság?…”  Az Ige szerint pedig megkérdezte. Éppen azzal az „alétheja” szóval, amit Jézus kétszer is használt a mondatában. Mit kérdezett tehát Pilátus? Mi a megigazulás? Ismételjük el még egyszer, mit kérdezett! Mi a megigazulás? Mit jelent az, hogy igaznak lenni, és ugyan, ki előtt? Mivel tudta, hogy ő Róma szerint egy igaz ember, hiszen azért van a posztján, a kérdése költői marad, a válasz különösképpen nem is érdekelte, hiszen mint olvashattuk, a kérdés után kiment a helyiségből. Pilátus egyszer és mindenkorra elmulasztotta, hogy megtudja, mi a megigazulás. (Később a császár kivégeztette, és az ítélet után a kárhozatba kerül. Előtte viszont még fel kell támadnia, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelekor újra találkozhasson az általa ártatlannak tartott, de ennek ellenére halálraítélt Isten Fiával. /Jel 1, 7/)

„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” Itt a Bibliában már a „dikajoszüne” kifejezést használja a Szentlélek, tehát szóba sem jöhet, hogy ez a rész a megigazulással lenne kapcsolatos. Mit jelentene az, hogy „így illik nékünk betölteni minden megigazulást”? De az sem jelent ám semmit, hogy „így illik nekünk betölteni minden igazságot”. Ez egyszerűen nem érthető. Felületesen olvasva az Igét, nagyjából tudjuk, hogy mit akart mondani Jézus, de ha alaposabban megvizsgáljuk, hogy mit is mondott, akkor kiderül, hogy csak Keresztelő János értette. Ugyanis Jézus arra szólította fel, hogy ne álljon ellen János most az isteni rendnek, az erről szóló kijelentésnek, határozatnak, alapokmányban lefektetett előírásnak, mármint annak, hogy az Újszövetségben az az elrendelt és kijelentett rend, hogy vízalámerítéssel minden megigazulni vágyónak, minden Szentlélekre vágyónak meg kell keresztelkednie.

„… az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik…” Itt is az „alétheja” áll. Az igazság lelke, a Megigazulás Lelke, aki elvezet bennünket akár a teljes (tökéletes) megigazultság (itt is „alétheja” van! /Jn 16, 13/) állapotáig (ha engedünk neki). Milyen érdekes: amikor eljön a Szentlélek, akkor meggyőzi a világot (Jn 16, 8) bűn, igazság és ítélet vonatkozásában. Itt az igazság szó helyén mennyire érthetetlen lenne, ha az „alétheja” (megigazulás) szó állna az eredeti görög szövegben! Hát ettől következetesebb is az Írás, itt már a „dikajoszünét” szerepelteti, azaz, a Szentlélek amikor eljön, arról győzködi a világot, hogy Isten azt fektette le az Ő jogrendszerébe, hogy a kereszt és a feltámadás után a Fia Őhozzá megy vissza. (Ez Isten Országa Alkotmányának egyik pontja.) A Szentlélek pedig azért is lehet a Megigazulás Lelke, mert ha az Úr Jézus Krisztus maga a megigazulás, és a Szentlélek az Ő Lelke, következésképpen a megigazulásnak a Lelke, csakis a Megigazulás Lelke lehet.

„Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága…” Itt is a „dikajoszüne” áll. Isten törvény nélkül tette közkinccsé az alkotmányát, jogrendszerét… Tessék! Tessék! Figyeljetek emberek! Ennek alapján lehet Énhozzám bejutni bárkinek, zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez a rend. Azért az jár, ezért ez jár. A Teremtő Isten kiterítette újszövetségi lapjait.

Reméljük érthető volt fejtegetésünk és hozzásegít téged a további Igék megértéséhez is. Tudjuk, hogy ez egy „kemény” eledel volt, de bizakodunk abban, hogy ugyanolyan tápláló lehet, mint az  eddigiek, ezen felül úgy gondoljuk, hogy egy megigazult keresztény esetenként vágyik is ilyen kemény eledelekre.

Nyelvészeti fejtegetéseinkhez még a következőt szeretnénk megjegyzésként hozzáfűzni: Nyilvánvaló, hogy a fentiek ismerete nem üdvösség kérdése. Ezek ismerete nélkül is sokan bejutottak már a mennybe, és be is jutnak majd. Ha viszont te, vagy mások egy kicsivel több lehetőséget kaptál, illetve kaptak arra, hogy még inkább elmélyedhessenek Isten országa titkainak megismerésében és megértésében, hogy ez által hited és mások hite is méginkább növekedjen, szolgáljon örömödre és örömötökre ez a kemény eledelnek minősített tanítás is. Örüljetek, és adjatok érte hálát, ha egy-egy addig nem ismert dologról fellebben a fátyol, vagy világosságot nyertek olyan kijelentések felől, amelyek e világ fiai elől esetleg örökre zárva maradnak, mert nincs bennük érdeklődés Teremtő Istenünk iránt.

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

Mi az igazság?...2.

Mi az igazság? – tettük fel a kérdést írásunk címében. Vajon azokra a hiányosságra utaltunk a címben, amelyekről az imént rántottuk le a leplet? Egyáltalán nem. Az előző részben lévőket csupán bevezetőül írtuk, hogy érthető legyen a most következő további fejtegetésünk, hiszen ha szabad azt mondanunk, a továbbiakban is nyelvészkedni szeretnénk. A kiindulási pont és a módszer is azonos lesz, de még a felhasznált eszközök is. Kiindulási pontunk ismét az lesz, hogy „annak idején mi sem értettük”, viszont szerettük volna megérteni ezt és ezt az Igét, módszerünk megint a görög-magyar nyelvi kifejezések egymással történő összevetése lesz, mindezekhez újfent az eredeti görög nyelvű Bibliánkat és a korhoz illeszkedő szótárunkat használjuk majd. A továbbiakban a bibliai igazság szó valódi jelentését és értelmét igyekszünk megtalálni, tehát nem arra leszünk kíváncsiak, hogy Isten írott Igéje mit jelent ki igazságnak, tehát mit tart igazságnak a Teremtő Isten, hanem arra, hogy maga ez a szó, mint fogalom mit jelent. A felvetés jogossága azonnal megvilágosodik, mihelyt előhozakodunk azokkal az Igékkel, amelyeket „annak idején” olvastunk és mondogattunk is, de ha valaki komolyabban az értelmükről faggatott volna bennünket, azonnal kiderült volna, hogy csak „szajkózzuk”, de valójában mi magunk sem értjük azt amit mondunk. Nézzünk hát ezek közül néhányat!

„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.” (Mt 3, 13-15) 

Mit akart ezzel mondani Jézus, hogy: „így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”? Ugye belátható, hogy itt nem az vetődik fel, hogy mi az igazság Isten, Jézus vagy Keresztelő János szerint, hanem mit jelent maga a szó, mi az amit illik betölteni itt és most mindkettőjüknek? Az Ige szerint János viszont azonnal megértette, hiszen minden további nélkül: „… Ekkor engede néki.”

„Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15, 26)

Létezik tehát valamiféle igazság, amit illett Jézusnak és Jánosnak betölteniük (talán annak eleget tenniük?), ugyanakkor ennek az igazságnak Lelke is van, esetleg egy személy az Igazság Lelke? Őt kell betölteniük? Még tovább bonyolódik a helyzet, ha mindezeket összevetjük ezzel:

„… mert a Lélek az igazság.” (1 Ján 5, 6) 

Tehát maga az igazság egy lélek? Vagy maga az Úr Jézus Krisztus? Akkor pedig mit kell nekik betölteniük Jánossal? Pedig bizony Jézus Krisztus ezt mondta, hogy Ő az igazság!

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14, 6)

Most aztán hogyan döntsünk? A Lélek az igazság, vagy Jézus az igazság? Utoljára még egyetlen Igét nézzünk meg Pál rómaiakhoz írt levéléből!

„Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták.” (Róm 3, 21) 

Végülis azt az igazságot kellett betölteniük, talán annak kellett eleget tenniük, amely igazság az Atyától származik és egy személy, vagy a Szentlélek vagy Jézus Krisztus, vagy valami más, de olyan, hogy arról a törvény és a próféták is bizonyságot tettek, annak ellenére, hogy most a törvény nélkül jelent meg. Hát nem érezzük magunkat úgy, mint ahogyan Pilátus érezhette magát, amikor előtte állt Jézus Krisztus a kihallgatásakor? Ő is ezt kérdezte (pedig jogász volt):

„… Micsoda az igazság?…” (Jn 18, 38) 

Mondhatni nehéz helyzetben volt Ő is, mert közvetlenül azelőtt Jézus Krisztus ráadásul ezeket mondta neki:

„… Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18, 37) 

Kedves Testvérünk! Ha most azt mondod, hogy te mindezeket teljes összefüggéseiben érted, akkor örvendezhetsz. Mi is örvendezünk, mert számunkra is megadatott már, hogy megérthessük mindezeket. A mi elménket is megnyitotta ugyanis ezekre vonatkozóan az Úr Jézus Krisztus a Szentlélek által. Szeretnénk viszont most már az áldás tovább adásával mi magunk is megörvendeztetni azokat, akiknek ezekben az Igékben még nincs teljes világosságuk. Ha sikerül egy teljes képet adnunk az „igazság” szó valódi tartalmáról, akkor reményeink szerint nem csupán az említett Igéket, hanem Istennek valamennyi olyan Igéjét megértheti mindenki, amely a Bibliában az igazsággal kapcsolatosan került lejegyzésre,  ezáltal újabb betekintést kaphat Isten országának fölöttébb értékes és érdekes titkaiba.

„… Micsoda az igazság?…” – kérdezte Pilátus Jézustól. De Jézus válasza már nem érdekelte. „… És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.” Ha Pilátust nem is érdekelte, hogy Jézus Krisztus szerint mi az igazság, bennünket érdekelt, és tudd meg te is!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin

Mi az igazság?...1.

Amikor a Biblia iránt komolyabban kezdtünk érdeklődni, nagyon elgondolkoztatott bennünket a halál kérdése, különösen az olyan kijelentések, hogy aki hisz, az átment a halálból az életbe, vagy: aki hisz, az ha meghal is él, vagy annak nem árt a második halál… Hiába tudtuk már, hogy a földi élet után létezik egy további élet is, mégsem igazán értettük ezeket a bibliai megfogalmazásokat. Mi az, hogy második halál? Hogy jelenthette ki Lázár nevű barátjával kapcsolatban Jézus Krisztus, hogy annak betegsége nem halálos, majd egy idővel később, hogy Lázár csak elaludt, és menjünk, ébresszük fel? Később mégis úgy nyilatkozott Lázárról a tanítványainak, hogy Lázár meghalt. A kérdéskör kibogozásához sikerült (ajándékba) kapnunk egy görög nyelvű Bibliát, és szert tudtunk tenni egy olyan görög-magyar szótárra is, amely az Újszövetség idején írott és beszélt görög nyelv szavainak és egyes kifejezéseinek adta meg a jelenlegi magyar megfelelőjét. Szükségszerű volt, hogy a szótár a régi görög nyelv szavaival és kifejezéseivel foglalkozzon, mert a görög nyelv az idők folyamán azóta már sokat változott. A régi magyar nyelv sem azonos a mostanival, biztosan tudod, hogy az István király korabeli magyarok például a „vagyunk” szót „vogymug”-nak mondták, a „bizony” szót „isa”-nak. Az eredeti nyelven íródott Biblia és a szótár segítségével jutottunk annak felismerésére, hogy az eredeti bibliai szövegben a – szókincsében lényegesen gazdagabb – görög nyelv a halál kifejezésére két különböző szót használ, egyszer a „nekrosz”, másszor a „tanatosz” szót. Mivel a Biblia egykori fordítói, Károliék (és követőik), a szövegkörnyezetből úgy ítélték meg, hogy mind a két görög szó a halállal kapcsolatos, és miután a magyar nyelvben erre csak egyetlen szó áll rendelkezésre, másként nem is dönthettek, mint hogy munkájuk során mindkét görög szót halálnak fordították. Számítottak arra, hogy ezzel néhány Ige megértése nehézséget okozhat, ennek elkerülésére megalkottak és bevezettek egy addig soha nem ismert és nem használt fogalmat, a második halál fogalmát. (Tehát ez így, ilyen formában nem is szerepel az eredeti Szentírásban!) Tudatos keresgéléssel ezek után utolérhető, hogy ahol a „nekrosz” szó áll az eredeti görög nyelvű Bibliában oda Károliék következetesen halált írtak, illetve ahol a „tanatosz” szó áll, oda második halált írtak. (Lám, így jutottunk a kétféle halál ismeretéhez és így értettük meg, hogy „nekrosz” az: amikor elszakad az embernek Istentől kapott szelleme az emberi testtől, „tanatosz” pedig: amikor elszakad ez a szellem Istentől – végleg.) Jézus Krisztus a „nekroszt” nem is minősítette igazán halálnak, gyakran azt mondta az ilyen esetekben, hogy az illető személy nem halt meg, csak „aluszik”. Ebből az állapotából (mármint a „nekrosz”-ból) a 12 éves kisleánykát, a naini ifjút és Lázárt is vissza tudta hívni, fel tudta ébreszteni, azaz fel tudta támasztani. A második halál („tanatosz”) viszont már az örök halál, azaz a kárhozat, onnan már nincs többé visszaút. A fentiek megismerése nagy segítséget jelentett számunkra annak idején valamennyi halállal kapcsolatos Ige megértéséhez.

 A „pneuma” és a „pszyhé” szavakat, hasonlóan a halál szóhoz, a szegényesebb magyar szókincs következtében szintén csak egyetlen szónak, léleknek tudták fordítani. A „pneuma” valódi megfelelője ugyanis a szellem szó lett volna, míg a „pszyhé” szó jelentése: lélek. Ismerték ugyan a szellem szót is, de az akkori közgondolkodás megbotránkozott volna, ha például Szent Szellemről írnak a magyar fordítású Bibliában, hiszen a szellem szónak akkoriban sajátos értelmezést és ízt adtak az elhagyatott várak kísértet szellemei, a szellemidézők, az okkultizmus, a babonaság, a köznyelv. Más elfogadott szó viszont nem állt rendelkezésre. E két ok miatt Károliék – miként azt tapasztalhatjuk – úgy döntöttek, hogy akár „pneuma” akár „pszyhé” van írva az eredeti Bibliában, ők ezt tudatosan és következetesen léleknek fordítják. Egyedül az 1 Thessz 5, 23 Ige esetében nem tehették ezt meg, miután ott egyszerre szerepel mindkét szó. Ebben az esetben is, mint a második halálnál, egy új fogalom alkotásával hidalták át a nehézséget. Mint láthatjuk majd, a „szellemetek” („pszyhétek”) helyére a „ti egész valótok” fogalom került.

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok (szellemetek Új ford.), mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1 Thessz 5, 23) 

Bár jól tudjuk, hogy sokan jutottak üdvösségre az idők során még így is, hogy több ilyen és ehhez hasonló fordítási fogyatékossággal rendelkezik a Biblia, ennek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy e hiányosságok miatt sajnos sok értékes kijelentés veszítette el igazi tartalmát, vagy maradt a titkok homályában, és határozottan állítjuk, hogy e fogyatékosságok következtében néhány élménnyel szegényebbek is lettünk.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin