A hit hiperbolája…1.

Egy nagyon egyszerű matematikai függvényt választottunk abból a célból, hogy grafikusan bemutassuk az emberiség Istenbe vetett hitének (bizalmának) időbeli változását, illetve bemutassuk, hogy az emberiség az idő múlásával, vagy egy adott időpontban milyen mértékben, mennyire engedelmeskedik Istenének. A fordított arányosságot találtuk erre legalkalmasabbnak, amely mindösszesen ennyi: y=1/x. Már a legalapvetőbb matematikai jártasság is elegendő annak belátásához, hogy amennyiben az x változó helyére különböző számokat írunk, az y értéke más-más értékű lesz. A „képletből” az is kiolvasható, hogy minél nagyobb az x értéke, annál kisebb az y értéke, és minél kisebb az x értéke, annál nagyobb az y értéke. Gyakorlatilag ez a fordított arányosság. Könnyen belátható az is, hogy amennyiben az x helyén negatív (mínusz) számok szerepelnek, akkor az y értéke is mindenkor negatív (mínusz) lesz, pozitív (plusz) x számok esetében pedig az y értéke is minden esetben pozitív (plusz) lesz. Befejezve írásunk matematikával foglalkozó részét annyit említünk még meg, hogy ennek a függvénynek a grafikus ábrázolásánál egy sajátos problémába ütközünk, mégpedig akkor, amikor az x változó helyére 0-t (nullát) írunk. Ebben a pontban ugyanis az 1/x (1/0) értéke végtelen, (végtelen nagy), azaz elvileg „megrajzolhatatlan” a függvény, itt úgynevezett szakadása van. Azt írtuk, hogy „megrajzolhatatlan”, viszont így is kiválóan értelmezhető! Hát éppen e sajátossága miatt (is) választottuk ezt a fordított arányosságot szemléltető, egyszerű hiperbola-függvényt! (Tanításunk szerves részét képezi egy rajzos melléklet. A mellékleten található az a jól áttekinthető, mindössze néhány vonalból álló ábra, amely – reményeink szerint – egyaránt alkalmas az eddigiek és a továbbiak megértéséhez is.)

Az ábrán két tengelyt fedezhetünk fel, mégpedig egy vízszintes és egy erre merőleges, függőleges tengelyt. Egy vízszintes vonalat és egy rá merőlegesen megrajzolt függőleges vonalat. A vízszintes tengelyt „időtengely”-nek neveztük el, amellyel az idő múlását, az idő előrehaladását kívántuk szemléltetni. Ez azt jelenti, hogy (balról jobbra haladva) elvileg a teremtéstől, tehát az emberiség legtávolabbi múltjától indulva egészen az örökkévalóságig, tehát az 1000 éves Birodalom végéig egyetlen vonallal rajzoltuk meg az emberiség „történetét” (üdvtörténetét) oly módon, hogy közben valahol (egy függőleges tengely behúzásával) „kettévágtuk” azt. Mégpedig annál a pontnál, amikor Isten egyedülálló, hathatós és drámai módon beavatkozik majd az emberiség üdvtörténetébe. Az időtengelyen ez az a pont, amikor megtörténik az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele, amikor összecsap a két világbirodalom, a jó és a rossz, a világosság és a sötétség, az igazság isteni és a gonoszság sátáni birodalma. Az összecsapás kimenetele nem kétséges, a harc Sátán és akkori szövetségesei totális bukását eredményezi.  Az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele és győzelme után a gonosz által manipulált Fenevad (Antikrisztus) és a Hamis próféta örökre a tüzes tóba kerül, Sátánt pedig minden szempontból magatehetetlenné, cselekvőképtelenné téve 1000 évre megkötözi egy angyal.

Miután Isten országa a magasabb rendű, ezért ezt a birodalmat az ábra legfelső részén, míg a részünkről is megvetett, alacsonyabb rendű sátáni birodalmat az ábra legalsó részén tüntettük fel. A két birodalom között húzott függőleges tengelyről (függőleges vonalról) olvasható majd le, hogy egy adott időpontban éppen mekkora az emberiség Istenbe vetett hite (bizalma), illetve, hogy az emberiség egy adott korban mennyire engedelmeskedik Istenének. Figyelem! A hit (bizalom) mindenkori mértékét a függőleges tengelynek az időtengely alatti szakaszáról tudjuk leolvasni, míg az engedelmesség mindenkori mértékét pedig a függőleges tengelynek az időtengely fölötti szakaszáról tudjuk leolvasni. Ez abból adódik, hogy amíg az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt – mintegy kétezer éven át – a hit (bizalom) mértéke az egyedüli és kizárólagos mérce, addig az 1000 éves Birodalom idején az engedelmesség lesz az a mérce, amellyel az üdvösség céljából megméretnek majd az emberek. (Az 1000 éves Birodalomban ugyanis már nincs szükség arra, hogy az akkor élők hittel kapcsolódjanak az Úr Jézus Krisztushoz, hiszen saját szemükkel bármikor láthatják Őt, ezért az Őbenne való hitet alapvetően felváltja akkoriban az Őneki való engedelmesség.)

Ha az időtengelynek azt a pontját, amikor az Úr Jézus dicsőségesen eljön, egy időszámítás szerinti kitüntetett pontként kezeljük, „nulla” pontnak neveztük el, akkor ettől a ponttól balra távolodva az időtengelyen növekszenek az évek számai, hasonlóképpen növekszenek az évek számai ezen a tengelyen, ha ettől a „nulla” ponttól jobb irányba távolodunk. Ha az évek számát feltüntettük volna az ábrán, akkor a teremtés irányába növekvő („nulla ponttól balra távolodó) számok elé mínusz előjelet írtunk volna, az örökkévalóság irányába növekvő (tehát a „nulla” ponttól jobbra távolodó) számok elé pedig plusz előjelet írtunk volna. Ennek következményeként a hiperbola-függvény az ábra bal oldalán mindvégig az időtengely alatt fut, azaz az y értéke mindig negatív lesz, az ábra jobb oldalán viszont mindvégig az időtengely fölött fut, azaz az y értéke mindig pozitív lesz. Mindez akkor válik fontossá, amikor az időtengelynek adunk egy másik elnevezést is. Ez a másik elnevezés a következő: „Isten erkölcsi elvárási szintje”. Lehet, hogy egyszerűbb nevet is kaphatott volna, mi ezt találtuk legkifejezőbbnek, ezért ennek a vízszintes tengelyvonalnak – megtartva az időtengely elnevezést is – második elnevezésként ezt a „nevet” adtuk.

Mit jelent az, hogy „Isten erkölcsi elvárási szintje”? A Teremtő Isten minden időben elvárta, és elvárja ma is, hogy emberi teremtményei kapcsolatot tartsanak Ővele, mindenkor fogadják el szentségét, akaratának – törvényei, parancsolatai betartásával – feltétel nélkül engedelmeskedjenek, emellett bízzanak mindenhatóságában, és mindenek fölötti szeretetéből eredő jóságában, irgalmában, kegyelmében. Elvárja továbbá, hogy – ha csak részben is ismerheti fel az ember az Ő szentségét, végtelen erkölcsi tisztaságát és szeretetét – próbáljon meg ebből az ember a saját életére is alkalmazni néhány alapvető dolgot. Először is éljen háládatosan Istene felé, ismerje fel, hogy mindene Őtőle van, szeresse embertársait, vagy legalábbis éljen velük békességben, tartsa tiszteletben azok életét, jogait és tulajdonait, és így tovább. Istennek ez az erkölcsi elvárása az emberek felé. S miután Ő dönt arról, hogy az ember biológiai halála után (egy azt követő létezési formában) hol tölti majd az örökkévalóságot: Ővele vagy Őnélküle, azaz üdvözül, vagy elkárhozik, joggal elvárhatja teremtményeitől, hogy figyeljenek Őreá, és engedelmességükkel mindenkor igyekezzenek elvárásaihoz igazítani az életüket. Isten erkölcsi elvárási szintje az emberiség története során eddig soha nem változott, legfeljebb annak kinyilatkoztatási, felismerhetőségi, gyakorolható formája. Eleinte, és a „nemzetek” korai időszakában az emberek alapvető „lelkiismeretére” bízta az erkölcsi döntéseket, később választott és szeretett népének adott követendő törvényeket, elvárva tőlük, hogy mindezt közvetítsék más népek felé is, majd a világ világosságául és a világ bűnei megváltásául elküldte saját Fiát, hogy az egész emberiség a Fiúba, az Úr Jézus Krisztusba vetett hitével mutathassa ki az Isten erkölcsi elvárásaihoz való feltétel nélküli igazodását. Jézus Krisztus megdicsőülésétől egészen dicsőséges eljöveteléig ez az a norma, ez az a minimális elvárási szint, ez az az ábránkban vízszintesen meghúzott vonal, ami fölött ha teljesít az ember: üdvözül, ha ez alatt marad: elkárhozik. Mint írtuk, az 1000 éves Birodalomban annyiban változik az Istennek való „megfelelőség” tartalma, hogy ott a hit helyett az engedelmesség kerül előtérbe, nyilván az Úr Jézus Krisztusnak történő engedelmesség. Döntéseihez, parancsolataihoz való feltétel nélküli hozzáigazodás, nem felejtve, hogy Ő Isten országa Mindenható Királyaként uralkodik majd a földön, Isten képviseletében Istenként, tehát az engedelmességbe mindazok az erkölcsi elvárások is beletartoznak, amelyekről már a korábbiakban írtunk. (Felebaráti tisztelet, szeretet, megbecsülés, jóindulat…)

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin