Bibliai próféciák beteljesedése…1.

Nem tudjuk, vette-e valaha is valaki a fáradtságot, hogy összeszámolja, vajon hány próféciát tartalmaz a Biblia, és abból mennyi azoknak a száma, amelyek az idők folyamán már beteljesedtek. Akik bizalmatlanok a Biblia kijelentéseivel szemben, azoknak a beteljesedésekről szóló bizonyságtétel kifejezetten rosszul esik, gyengíti pozíciójukat. Hiszen ők azt tartják, hogy a Biblia megannyi kijelentése hamis, megalapozatlan, minden valóságot nélkülöző, jövendölései nem egyértelműek, azok beteljesülése pedig a legtöbb esetben csak utólagos belemagyarázás, vagy egyszerűen a véletlen műve. Nekünk, újjászületett keresztényeknek viszont erősödik a hitünk azáltal is, ha mind több prófécia beteljesedéséről szerzünk tudomást, hiszen számunkra ez még inkább azt támasztja alá, hogy Isten kijelentései megbízhatóak és örök érvényűek. Számunkra egyre meggyőzőbbé válhat annak elfogadása is, hogy Isten prófétái, szószólói, valóban az Ő kijelentéseit adták tovább, szavaik csakis Istentől származhattak, miután a jövőbe csak Isten képes belelátni. Ha ezek a próféciák beteljesedtek, akkor mindezekben Teremtő Istenünk megdicsőülését kell látnunk, és tovább erősödhetünk abban a bizalomban, hogy Ő az Ura a mindenségnek, az időnek és a történelemnek egyaránt, amelyben élünk. Bár a próféták gyakran tettek jeleket és csodákat, saját személyük és kijelentéseik leghitelesebb bizonyítéka – a Biblia szerint – mégiscsak az, ha az általuk mondott próféciák beteljesednek, hiszen ezek támasztják alá, hogy kijelentéseik valóban egyeztek Isten kijelentéseivel (5. Móz 13, 4). A próféciák eredetéről ezt írta Péter apostol:

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2. Pét 1, 21)

A beteljesedett prófécia mindenképpen az ihletettség bizonyítéka, már csak amiatt is, mivel a jövendölés és a beteljesedés között általában annyira hosszú az idő (néha több ezer év), és sok az időközbeni változás is. Szinte lehetetlen ilyen távlatokból emberi okoskodásokkal, bölcselkedésekkel, találgatásokkal előre jelezni különféle dolgok (események, változások) bekövetkezését, esetleg személyek megjelenését a történelem színpadán. Ráadásul a megjövendöltek sokszor annyira részletesek, pontosak, hogy egyes bibliakritikusokban már komoly kételyt ébresztenek arra vonatkozóan, hogy ezek a próféciák nem utólag kerültek-e bele a Bibliába. Számukra mindenkor nagy csalódás, számunkra pedig ugyanekkora öröm, amikor (kivétel nélkül minden esetben) sikerül bebizonyítani, hogy a részletes és pontos jövendölések abból a korból származnak, ahol éppen olvassuk azokat.

A Szentírásból megismerhettük Mózest, aki hatalmas próféta volt, de ugyancsak kiemelkedő prófétaként említhetjük Ézsaiást, Jeremiást, Ezékielt, Dánielt, de maga Jézus Krisztus is végzett prófétai szolgálatot. Emlékezzünk csak vissza a Jeruzsálem pusztulásáról, az Ő egyházáról, a hitről, vagy dicsőséges eljöveteléről és az azzal kapcsolatos történelmi korszakról tett kijelentéseire! Szinte megmosolyogni való, amikor hallunk vagy olvasunk az úgynevezett „kisprófétákról”, akik pedig a maguk idejében ugyanúgy Isten szószólói voltak, és hatalmas kijelentések továbbadását bízta rájuk Isten. Hogy mégis ezzel a gyűjtőnévvel illetik őket az talán munkálkodásuk rövidebb időtartamának tudható be, vagy esetleg annak, hogy mégiscsak kevesebb prófécia kötődik a nevükhöz, írásaik rövidebbek, esetleg kisebb számban maradtak fenn az utókor számára.

Található a Bibliában olyan is, amikor Isten nem egy „hivatásos” próféta szájába adja a kijelentést, vagy ha mégis, akkor az áldásként, esetleg átokként hangzik el. Attól még az prófécia, csak úgynevezett rejtett prófécia, ami fölött gyakran átsiklunk, olvasás közben alig figyelünk föl rá. Izsák így áldotta meg például Jákóbot, illetve ezt mondta Ézsaunak:

 

„Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.”… Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl; És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod…” (1 Móz 27, 29,39-40) 

Néhány évtizeddel később már Jákób áldotta meg saját fiait, gyakorlatilag próféciát mondott mindegyikkel kapcsolatban. Áldássorozatát ekképpen kezdte:

„… Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.” (1 Móz 49, 1-2) 

„… hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.” – olvashattuk. Majd születésük szerint sorra vette gyermekeit Jákób, és jövendölt mindegyikük felől. Nyilván ezek után érdeklődéssel olvasnánk valamennyit, azonban – tekintettel hátralévő mondanivalónkra – most csupán az Áserre mondott jövendöléssel foglalkozunk.

Folytatás holnap

 

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin