Hozzászólás a tanításhoz...II.

Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

... immár eltántoríthatatlanul ragaszkodom a gyermekkori keresztségemhez, annak az emberek előtti szimbolisztikai hiányosságaival együtt! : A mi Urunk és Krisztusunk őrizzen Mindnyájatokat!

Szeretettel: Csaba

Drága Csaba Testvérem az Úr Jézus Krisztusban!

Én, amikor először hallottam a víz alá merítésről, mint keresztelkedésről, annak ellenére, hogy „katolikus módon” már csecsemőkorban meg voltam keresztelve, egy percig sem haboztam, máris igent mondtam, bár tudtam, hogy ez nem üdvösség kérdése, hiszen hit által üdvözülünk. Viszont elevenen élt bennem az a világi (matematikai) tudás, hogy amennyiben két tényező között összeadási jel van, akkor az eredmény csak és kizárólagosan akkor igaz, ha ezt az összeadást elvégezzük, hiszen bármelyik tag külön-külön nem lehet egyenlő a végeredménnyel. Nyelvtanilag ezt az „és-kapcsolat” fejezi ki. Te és én vagyunk testvérek. Együtt. Külön-külön nem vagyunk testvéreknek mondhatók. A ló és a kocsi alkotnak együtt lovas kocsit. Külön-külön nem. Tehát a + -jel, az élő és írott szövegben az „és”. Péter mit mondott az „első” Pünkösdkor? Térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Én megtértem ÉS megkeresztelkedtem, immáron olyan módon, ahogy a tanítványok kereszteltek. Azt mondtam magamban: mivel a keresztelkedésnek ez az apostoli módja nem fáj, és ártani bizonyára nem árthat, hát vállaltam azt – engedelmességből. Részben, mert példaként előttem állt az Úr Jézus, és különben is, a Szentlélek által beszélő Péter is valami miatt oda illesztette a fogalmak közé az „és”-t, egyben e kettő együtteséhez kötötte a Szentlélek elnyerését, ami a megszentelődésünkhöz szükséges ERŐ Lelke, egyebek mellett. ÉN meg vágytam erre. Füllentett esetleg Péter? Vagy nem tartotta elegendőnek az üdvösséghez a hitet? Azóta tudom, hogy a keresztség egyben könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért az Úr Jézus Krisztus által, egyben ezzel ismerjük el Isten alkotmányát, jogrendjét, honnan lenne bátorságom ezt félretolni. És vajon az én jó lelkiismeretemért talán annak idején a mondhatni hitetlen szüleim és kereszt szüleim könyörögtek talán, vagy ők vallották meg helyettem az én nem létező bűneimet, amelyeket akkor követtem el, amikor még a jót a rossztól meg sem tudtam különböztetni? Talán még átvállalták a bűnbánatomat is, és tettek a nevemben bizonyos ígéreteket? Csaba, esetleg helyetted is? És te ennek ismeretében a továbbiakban is kitartasz ennek a keresztségnek a megfelelősége mellett? Ha tehát egy katolikust akarsz helyreállítani, akkor annak nem beszélsz majd a keresztségről? Hogy gondolod te ezt? Túl enyhe most részemről az a kifejezés, hogy meg vagyok rajtad lepődve…Meg vagyok átalkodva! Ettől még szeretlek, már csak a Nagy Gábor próféciája szerint sem harcolok ellened, sőt! Szeretnélek csupán Helyreállítani.

Szeretettel, az Úr Jézus nevében: Attila (a Szerk.) 

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin