Hiábavalóság, hasztalan erőlködés…2.?

Az élvezetek területén

„Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér. Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam… Szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat… Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam (meg nem tagadtam Új ford.) azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól… és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Préd 2, 1-3 Új ford. és 9-12) 

A fáradozás területén

„Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét… minden munkámat… el kell hagynom… oly embernek, a ki én utánam lesz. És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt… Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott… Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt? …Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!” (Préd 2, 5-7, 19-20, 22-23, és 27)

A legjobb dolognak azt tartotta a Prédikátor, ha az ember nem fáradozik különösebben, csak eszik, iszik, és jól él (Préd 2, 24), nem gyűjt, nem halmoz fel, nem törekszik meggazdagodásra. Minden utóbbi csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés, hiszen előbb-utóbb úgyis itt kell hagynia mindenét, aki pedig elörökli fáradozással szerzett javait, ki tudja milyen ember lesz, és hogyan bánik azzal. Ha pedig társtalanul él az ember és utód nélkül, akkor még-inkább fölöslegesen fáradozik és gyűjt, vagy törekszik meggazdagodásra. Csak annyit fáradozzon, amennyiből jól meg tud élni, részéről minden további hiábavalóság és hasztalan erőlködés (Préd 4, 7-9).

Azt is megfigyelte a Prédikátor, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Az emberek fölöttébb irigykednek egymásra, különösen a szerzett javakra. De ugyan mire mennek ezzel is? Az irigykedés szintén csak egy hiábavalóság és hasztalan erőlködés (Préd 4, 4). 

Az igazságszolgáltatás és az igazság területén

„… figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik… láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság! Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át… Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság.” (Préd 8, 9-12, 14) 

 

„Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Préd 9, 11 Új ford.)

A beszéd, az ismeret és a bölcsesség területén

 

„Ne beszélj elhamarkodottan… kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel… Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság…” (Préd 5, 2-3 és 7 Új ford.) 

 

„Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban? Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?” (Préd 6, 11-12) 

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött…” Préd 8, 7-8 Új ford.) 

„A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de… egy végök lesz mindezeknek… Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is… gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!” (Préd 2, 15, 17-18) 

 

„… Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? (Préd 7, 23-24) (…) Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni.” (Préd 8, 17 Új ford.) 

A Prédikátor nap alatti látása (végkövetkeztetése)

Arra a következtetésre jutott a Prédikátor, hogy az ember azt sem tudhatja a nap alatt, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van, minden érhet mindenkit. Ugyanaz történik a bölccsel, az oktalannal, az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik, úgy járhat a jó, mint a vétkes. Rossz dolog, hogy mindannak, ami a nap alatt történik, ugyanaz a vége, ugyanaz ér utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig válogatás nélkül valamennyien a halottak közé kerülnek. Ott már azután semmiről nem tudnak, semmiből nincs hasznuk, még az emléküket is elfelejtik előbb-utóbb. Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik (Péld 9, 1- 6) Igen nagy hiábavalóság, az egész élet egy nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor – minden hiábavalóság, hasztalan erőlködés, a léleknek gyötrelme és fájdalma! Minden hiábavalóság!

„Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül…” (Péld 5, 18 Új ford.) 

 

„Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat… Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján… mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amit fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!” (Préd 9, 7 és 9-10) 

 Folytatás holnap

 

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin