Test, lélek, szellem…3.

Az ember szellemének három élet-működését, funkcióját ismerjük:

Ezek közül egyik az úgynevezett „belátás” (gör. szünió) (2 Tim 2, 7), (Kol 2, 2). A szellemünk, ha csak korlátozott mértékben is, de képes belelátni az Isten világába, munkálkodásába, és az írott Igéiben kijelentett szellemi részekbe.

A másik, a valódi tartalmával egyszerűen lefordíthatatlan úgynevezett „szellemi-együttismerés” Istennel (gör. szünejdézis) – amit a Károly fordítás lelkiismeretnek fordít helytelenül, mert sem az ember lelkéhez, sem az ilyen természetű ismerethez semmi köze. Az ember lelke ugyanis egyáltalán nem képes szellemi ismeretre. Szellemi-együttismerése minden embernek, még a bűn állapotában élőnek is van (Róm 2, 14-15), (2. Kor 4, 2). Ez jelzi, ha az ember Isten ellen, illetve törvénye ellen cselekszik. A bűnben élő embernek csupán jelez, megfelelő erőt azonban nem képes adni a lelkének ahhoz, hogy másként, Isten kedvére, Isten szerint cselekedjék. Eltérően a megtért, újjászületett emberrel, akinek a szelleme, az ővele közösségben élő Szent Szellemmel együtt, mint írtuk, már komoly befolyást tud gyakorolni az elméjére és ezáltal képessé teszi arra, hogy kifejezetten Istennek tetsző életet éljen. Sajnálatos, hogy a görög eredetiben olvasható kifejezést nem sikerült megfelelően érzékletes módon lefordítani. Mint írtuk, ezt a kifejezést Károlyék lelkiismeretnek fordították, és a többi magyar fordítás is átvette ezt a kifejezést, holott világosan látható, hogy itt szellemi és nem lelki funkcióról ad kinyilatkoztatást a Szent Szellem. Mi úgy tudunk ezen segíteni, hogy a szellemi-együttismerés és lelkiismeret kifejezések helyett magyarázatul egy olyan kifejezést alkalmazunk, amelyet ugyan a szemészeti betegségek közül választottunk, viszont ide kifejezetten alkalmasnak tartunk. Nem más ez, mint a „kettőslátás”. Ez azt jelenti, hogy a mi szellemünk nem csupán „belát” az Isten dolgaiba, de ezt úgy teszi, hogy egyúttal látja a saját helyzetünket, lehetőségeinket, körülményeinket is, tehát valóban „kettőslátással” rendelkezik. Ha ezt lelkiismeretnek mondjuk, ám legyen, de akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a keresztség nem más – mint olvashattuk Isten Igéjében –, könyörgés Istenhez jó, tehát kifogástalan „kettőslátásért”. Mit cselekszünk tehát amikor megkeresztelkedünk? Jó „kettőslátásért” könyörgünk. És Isten megadja ezt, méghozzá rendkívül bölcs módon, – „a feltámadt Jézus Krisztus által” (segítségével, személyének bevonásával). Az Újszövetség hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Isten előtt mindig jó legyen ez a lekiismeretnek fordított „kettőslátásunk”. A végső mérték mindenesetre a Szent Szellem, Aki egyedül képes arra, hogy a bűnöket feltárja, és mint olyanokat felismerhetővé tegye. Csak a Szent Szellem által megerősödött szellemünk tudja feljavult „kettőslátásával” a bűnt mindenkor bűnnek felismerni. Kifogástalan „kettőslátásunk” (lelkiismeretünk) tehát kizárólag akkor lesz, ha megkapjuk, ha belénk költözik az Isten Szelleme, az Úr Jézus Krisztus Szelleme, az Igazság Szelleme, Aki nem más, mint a Szent Szellem. Akit keresztelkedésünkkor magától az Úr Jézus Krisztustól kapunk, miután megfelelő bűnbánattal megvallottuk az Úr Jézus Kisztusnak, mint értünk szenvedő Megváltónknak a bűneinket, Ő pedig ígérete szerint megbocsátotta azokat, és miközben az Ő hatalmas nevére megkeresztelkedtünk, bemerültünk a vízbe, bemerített bennünket a Szent Szellembe. Isten tehát megmenekülésünkre, miként Noénak kegyelemből a bárkát, számunkra a keresztelkedést adta „a feltámadt Jézus Krisztus által”. Olyan hatalmas dolog ez a keresztelkedés, hogy az Isten teljes hármasságával közreműködik benne. Ezért keresztelkedünk az Atya-Fiú-Szent Szellem nevében, az Atya Isten jóságos kegyelméből, a Fiú Isten nevére, és megkapjuk Őtőle a Szent Szellem Istent. Aki ezután közösségben lesz velünk, és a továbbiakban kifogástalanul közvetíti felénk az Isten országát, szeretetével pártfogol, vigasztal, nevel, tanít, igazgat, és elvezet bennünket a teljes igazságra. Jó „kettőslátással” immáron tekintetünket mindenkor az Úr Jézus Krisztusra vetjük, szemünk elől soha többé nem tévesztve az Ő kereszthalálát, feltámadását és megdicsőülését, úgy tekintve Őreá, mint akié most minden hatalom mennyen és földön, úgy tekintve Őreá, mint aki mindenben példát hagyott ránk, hogy naponként magunkat megtagadva az Őbelé vetett feltétel nélküli bizalommal követni tudjuk Őt a keskeny úton.

Röviden szeretnénk még szólni az ember szellemének harmadik élet-működéséről, funkciójáról. (Röviden, mert tulajdonképpen érintettük már.) Ez a „közösség” (gör. kojnónia). Ilymódon kapcsolódik az ember szelleme, tehát a benne lakozó Szent Szellemmel Istenhez, és az Úr Jézus Krisztusban elrejtett hittestvéreihez. A szellemi keresztény ebben a „közösségben él és munkálkodik.

Miután úgy gondoltuk, hogy a keresztelkedéssel kapcsolatos tanításunkat nem célszerű egyetlen tanításba összesűríteni, a témát két részre bontottuk, úgymint egy elméleti és egy gyakorlati részre. Az elméleti részt a „Test, lélek, szellem” címmel, íme, letettük eléd. Ha szeretnéd tanulmányozni a keresztelkedéssel kapcsolatos gyakorlatiasabb részt is, akkor olvasd el a következő tanításunkat, amelynek címe: „Keresztelkedés: bemerítkezéssel”.

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin