Özönvízszerű árvíz Magyarországon...1.

A „májusi eső aranyat ér” – mondja a magyar, hiszen a tavasszal földbe került magvaknak megöntözésre van szükségük. 2010-ben, időben meg is érkeztek a csapadékkal teli jótékony felhők, és kis hazánk szinte valamennyi területét locsolni kezdték növekedést adó vizükkel. Mivel ehhez kellemesen langyos hőmérséklet is társult, elmaradtak a szokásos tavaszi fagyok is, úgy tűnt, hogy abban az évben, ha csak ezen múlik, a mezőgazdaság gyümölcs- és növénytermelő ágazatában az ugyancsak bőséges termés várható. Csakhogy ezekből a jótékony felhőkből valahogy nem akart elállni a csapadék, egyre csak esett és esett az eső. Az időjárás viharossá vált, a záporokból esetenként jéggel kevert felhőszakadás lett, a levegő lehűlt, a Nap hetekig nem látszódott. A patakok, folyók megteltek vízzel, sok helyen a hegyekről lezúduló víz ezeket annyira megduzzasztotta, hogy kiléptek a medrükből, és a szűnni nem akaró esőzésekkel együtt katasztrofális áradásokat okoztak. Milliószámra töltötték az emberek a homokzsákokat, és próbálkoztak azzal, hogy a meglévő gátakat ezekkel erősítsék, a víz azonban sok helyen átszakítva a régi és az új gátakat is, feltartóztathatatlanul hömpölygött tovább. Az áradó vizek közutak fölött csaptak át, autópályákat, vasútvonalakat rongáltak meg, településeket öntöttek el és zártak el a külvilágtól, az emberek ezrei kényszerültek elöntött otthonaikból – sok helyen állataikkal együtt – menekülésre. Számtalan ház összedőlt vagy súlyosan károsodott, több ezer lakásban egy méternél is magasabban állt a víz. Megannyi családnak egy élet munkája lett oda, szinte mindenüket elveszítették, saját további sorsukat kilátástalannak tartották. Napjaink műholdképein jól látható volt, hogy Magyarország, a magasabban fekvő helyek kivételével egy csaknem összefüggő víztakaró alatt szenvedett.

Mi történt itt? Eső, eső és újra csak eső. Özönvízszerű eső és áradás… Éghajlatváltozás, globális felmelegedésből származó időjárási szélsőség? Közben pedig a föld más vidékein szárazság, aszály, totális vízhiány?

A Szentírás arról tanúskodik, hogy az eső, Istentől van, az eső megalkotója a Teremtő Isten. De nem csupán megalkotója, hanem parancsolója is, tehát eső ott esik, és olyan mennyiségben, ahol és ahogyan a Teremtő Isten akarja. A Szentírás azt is kijelenti, hogy a teremtésben Isten Fia, mint kézműves, mint gyakorlati megvalósító, alkotóként vett részt (Péld 8, 30), sőt Őérte és Őáltala teremtetett minden, ami lett (Kol 1, 16). Ha azt is tudjuk, hogy a megváltásban vállalt elévülhetetlen érdeme miatt az Úr Jézus Krisztusnak adatott most minden hatalom mennyen és földön, akkor az esőről szólva soha nem feledkezhetünk meg az Úr Jézus Krisztus személyéről, Isten Fiáról, a mi Megváltó Istenünkről.

„Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek… Milyen magasztos az Isten… összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.” (Jób 36, 22-24, 26-28 Új ford.) 

„… nedvességgel terheli meg a felleget… Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.” (Jób 37, 11-12 Új ford.) 

”Megparancsolja… a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.” (Jób 37, 6 Új ford.)

„… ezekkel ítélkezik a népek fölött…”(Jób 36, 29 és 31 Új ford.)

„Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.” (Jób 37, 13 Új ford.)

Az embereket sújtó árvizet Isten, előre ki nem számítható, váratlan, meglepetésszerű, nyomorúságos dolognak tartja (Jób 11, 14-16 Új ford.), (Jób 27, 20). Hasonlatos a viszályhoz. Eleinte csak ártatlannak tűnik, de azután kiterebélyesedik, később már szinte megfékezhetetlen, és sok kárért tehető felelőssé (Péld 17, 14 Új ford.).

„És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában… vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.” (Ézs 30, 30) 

A felsorolt Igék tükrében azt kell mondanunk, hogy szerető Urunk az égből hullatott esővel már évezredek óta folyamatosan gondoskodik az emberek létfenntartásáról, mindennapi kenyeréről, és személyválogatás nélkül „… felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Mt 5, 45). Viszont arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Ő Király, Akinek az irgalom gyakorlása mellett jogában áll és lehetősége van arra, hogy esetenként Önmagára terelve a figyelmet megmutassa - az embereknek és a szellemvilágnak is - mindenekfölött való szentségét és uralkodói mivoltját, újfent elismertesse, és újfent emlékezetükbe idézze, hogy ők csupán hatalom alá rendelt teremtmények. Életvitelükben – saját jogrendszere szerint – a Király elvárásokat támaszthat, és az attól való eltérést számon kérheti, illetve ítéleteivel büntetheti. Az ítélet egyik formája lehet az emberek megélhetési körülményeibe földrengés, tűzhányókitörés, cunami, aszály, sárlavina, vagy különféle egyéb természeti csapásokkal történő beavatkozás, vagy mint az ítéletként hazánkat sújtó csapás, tartós esőzés és az ebből kialakult súlyos árvíz. A bibliai kijelentések tükrében könnyen belátható, hogy hazánk lakossága és vezetősége egyáltalán nem az Isten által elfogadhatónak tartott utat járja, népként nem magasztalja, nem dicsőíti, és nem imádja Alkotóját, és egyáltalán nem támogatja még az emberek üdvösségéért végzett munkájában sem. Esetleges képmutató, látszatcselekedetei értéktelenek, megvetendők. Magyarországot most az Úr Jézus Krisztus megintette. Ébresztő Magyarország!

Sokan mondják, hogy lehetetlen, hogy ezek a természeti csapások a „Jóistentől” valók, hiszen Ő soha nem tenne ilyet. Aki ilyet állít, az tévelyeg, még arra is rest volt élete során, hogy Isten kijelentéseit tanulmányozza a Szentírásban.

„Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR cselekszem mindezt.” (Ézs 45, 7 Új ford.)

„… Ha valami baj éri a várost, nem az ÚR hozza-e azt?” (Ám 3, 6 Új ford.) 

Isten még szeretett zsidó népét is intette. Figyeljük meg az indoklást!

„… Jeremiás… megálla… és szóla az egész népnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé én ráhozom e városra és ennek minden városára mind ama veszedelmet, a melyről szóltam… mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.” (Jer 19, 14-15)

„… mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.” Vajon csak és kizárólag az akkori zsidó népről mondható ez el?

Magyarországot az Úr Jézus Krisztus megintette. Ébresztő Magyarország!

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin