Bibliai próféciák beteljesedése…2.

 „Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.” (1 Móz 49, 20) 

Ma így mondanánk: Áser dúskálni fog a javakban, még a testvéreinek is juttat javaiból, vagy Áser gazdag lesz, gazdaggá teszi még testvéreit is. Így mondanánk, de a történelem során ez egyszer sem teljesedett be. Sőt! Amikor Józsué idejében sor került az elfoglalt területek törzsek közötti felosztására, Ásernek az északi országrészben jutott hely. Az ország későbbi kettészakadásakor ez a terület nem Júdához tartozott, hanem a bálványimádó Izráel részévé vált, így hamar kivívta Isten haragját, ezért rövid időn belül Asszír fogságba került. Lakossága megfogyatkozott, a maradék idegenekkel keveredett. Pedig amikor Jákób után néhány évszázaddal később Mózes áldotta meg immáron a Jákóbtól származó törzseket, Áser törzsére Mózes is jót mondott áldás-próféciájában. Így olvashatjuk Bibliánkban:

„És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.” (5. Móz 33, 24) 

Ebben a három és fél ezer éves próféciában olajról esik szó. Csak nem kőolajról? Ha netán mégis arról, akkor az hogyan lehetséges, hiszen Izráel köztudottan kőolaj-behozatalra szoruló, olajban kimondottan szegény ország. Államalapítása (1948) óta összesen annyi olajat sikerült kibányásznia, mint amennyit Szaúd-Arábiában két nap alatt hoznak a felszínre. Miféle mózesi prófécia ez? Az izráeliek már régóta mondogatják, hogy ha tényleg ők a választott nép, Isten miért nem Szaúd-Arábiában telepítette le őket? Golda Meir néhai miniszterelnök egyszer azt mondta: „Mózes negyven évig rángatott minket a pusztában, hogy végül bevezessen bennünket az egyetlen helyre a Közel-Keleten, ahol nincs olaj.” Biztosan jól olvastuk? „Áldott… Áser! …áztassa lábát olajban.”

A bibliai próféciákban olvashatunk egy olyan eseményről, amelyben a világ hadseregei Góg vezetésével (aki valószínűsíthető, hogy maga a bűn embere, a 2Thessz 2-beli törvénytipró, a kárhozat fia, a Fenevad /Antikrisztus/, majd rátámadnak Izráelre. Íme, a két és félezer évvel ezelőtti prófécia Ezékiel prófétától:

„… behatolsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett… Sebá, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd… a birtokot, és nagy zsákmányt ejts?” (Ez 38, 8-9, 12-13 Új ford.)

Annak érdekében, hogy fogalmat alkothassunk a majdan Izráelre támadó seregek nagyságrendjéről, megemlítjük, hogy a Biblia kétszázmillió fős ellenséges hadseregről ír, de valószínűleg ez „csak” a szárazföldi csapatok létszáma (Jel 9, 16). Mintegy zárójelben jegyezzük meg, hogy Izráel területe mindössze fele a magyarországi Dunántúl területének.

Vajon azonkívül, hogy Isten szeretett népe a zsidó nép Sátán szándékai szerint egy mindenkor üldözendő és elpusztítandó nép, a tévelygésen túl mi motiválhatja, mi indíthatja az istentelen nemzeteket arra, hogy ilyen kíméletlenül, ekkora egyetértésben és ekkora haderővel vonuljanak fel azokban a napokban Izráel ellen? Mekkora zsákmányra számítanak, hogy még az osztozkodást követően is minden hadba lépett népnek annyi jusson belőle, hogy megérje számukra egy háborús kockázat? Létezik, hogy mégiscsak a kőolaj lenne ez? Tudjuk, hogy amikor ezekre az eseményekre sor kerül, a világ olajkészletei már jócskán megcsappannak, az iránta való igény viszont aligha csökken majd, tehát a kőolaj ára igen magas lesz. Azt is tudjuk, hogy nem az első eset lenne a történelemben, hogy az olajforrások megszerzéséért viselnek egymással kíméletlen háborút a nemzetek. Még egyszer feltesszük a kérdést: Elképzelhető, hogy mégiscsak az olaj lesz az a kincs, amit el akarnak majd venni a népek Izraeltől? Amiből minden hadba lépett ország részesedni akar? Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez az ország kőolajban szegény ország, mindmáig behozatalra szorul ebből a nyersanyagból. Napi olajkitermelése olyan alacsony, hogy az ismert olajtermelő országok termelésével össze sem vethető, egyszóval jelentéktelen.

2002 novemberében azonban az a hír kezdett terjedni először ország-, majd világszerte, hogy egy izráeli geológus, éppen a bibliai próféciák hitelességében bízva az egykori Áser törzs területén kőolaj után próbál kutatni, és kutatásai egyre biztatóbb eredményekkel járnak. Tovia Luskin, így hívják a szóban forgó geológust, Givat Olam névvel magánvállalkozást alapított, és még intenzívebbé tette kutatásait. Rövid időn belül a világ ámulatára számításai és kutatófúrásai csodálatos módon egyre-másra igazolták a prófécia helyt állóságát, hiszen kiderült, hogy a földalatti olajkészletek minden elképzelést felülmúlnak. Emellett még hatalmas földgázkincset is talált ugyanott a földalatti sziklák rejtekében! Íme egy három és fél ezer éves prófécia (Mózes próféciája), vagy mondhatjuk úgy, hogy egy közel négyezer éves prófécia (Jákób próféciája) kezd életre kelni, beteljesedni! Mindezek ismeretében teljesen világossá válik Ézsaiás egykori kijelentése is:

„Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. Az én szolgámért, Jákóbért…” (Ézs 45, 3-4)

A kutatásban már amerikai cégek is részt vesznek. Az Amerikai Geológiai Társaság (USGC) adatai szerint azon a közel Magyarországnyi nagyságú (83 ezer négyzetkilométeres) területen, amely Áser földjén a szárazföld alól mélyen a Földközi-tenger alá nyúlik, szinte egészen Ciprus szigetéig: összesen 1, 7 milliárd hordó kőolaj és ezen felül még 8000 milliárd köbméter földgáz is található. (A mennyiségekre jellemző, hogy a mai felhasználási szinttel számolva ezek a készletek Magyarországnak mintegy 1500 évig/!/ lennének elegendők.) A kitermelés már a jövő évben megkezdődhet. Izráel bizony, hamarosan „olajemirátus” (olajfejedelemség), a legfőbb olajkitermelő ország lehet. „Áser! …áztassa lábát olajban.”

Benjamin Netanjahu (napjainkban Izráel miniszterelnöke) már a földalatti nyersanyagkincs ismeretében így nyilatkozott: „Abszolút semmi akadályát nem látom annak, hogy Izráel ne válhatna rövid időn belül a világ egyik legsikeresebb országává.” És ha csak erre a hatalmas nemzeti vagyonra tekintenénk mi magunk is, azt kellene mondanunk, hogy jól beszélt Izráel vezetője, és a vele egyetértő és örömittas többi vezető is. Hiszen saját nemzetgazdasága ellátásához és továbbfejlesztéséhez ennyi ásványkincsre nincs szüksége Izraelnek, így óriási exportbevételekre számíthat, amelyekből eddig talán sehol és soha nem látott mértékű életszínvonalra tehet szert, és hatalmas összegeket költhet honvédelemre, hadseregének korszerűsítésére is. Olyan gazdagságban, békében és biztonságban élhet, mint történelme során még soha. Csakhogy mi, újjászületett keresztények ettől messzebbre tekintünk. Úgy véljük, hogy ilyen három-négy ezeréves prófécia beteljesedése láttán a döbbenettől áthatva, Isten gondviselő szeretetén megindulva Izráelnek most kellene bűnbánóan leborulnia Ábrahám, Izsák és Jákób Istene előtt. Hálát adnia azért, hogy ennyi hitetlenségük, engedetlenségük és bűnük után sem vetette el Isten őket. Nem feledkezett meg sem róluk, sem a nekik tett egykori ígéreteiről. A hálaadáson túl, az Isten újszövetségi szent akaratának megfelelően, mint nemzetnek azonnal meg kellene térnie az Úr Jézus Krisztushoz, Királyok Királyaként visszahívnia, parancsolataiban járnia, Őt szolgálva alázatban élnie. Mert az idők gonoszak (Ef 5, 16). Ismerve Isten további időkre kinyilatkoztatott próféciáit, nem lenne szabad, hogy a mérhetetlen olajkincs tudatában Izráel napjai továbbra is istentelenségben és euforikus ábrándozásokkal teljenek. Békesség és biztonság lesz Izraelben, mondják Izráel vezetői. „Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!” – olvashatjuk az Új fordítású Bibliában (Ézs 3, 12). Mindezt más megfogalmazásban is olvashatjuk:

„… elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek… Nem jő ti reátok veszedelem!”

 „… az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.” (Jer 23, 16-17 és 20)

 

„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni.” (1 Thessz 5, 3 Új ford.)

Mert ezért az olajvagyonért bizony hamarosan kopogtatni, zörgetni, és nem sok idő múlva elsöprő erővel támadni fog az ellenség. Meg van írva. Csak eleinte nem tudtuk, hogy az olajkincs megszerzése is szerepet játszik a csapásmérő Góg és seregei majdani eljövetelében. Lám, a végső időkben „az ismeret gyarapodik”! (Dán 12, 4 Új ford.).

Dávid egyik dicsőítő énekéből vett sorral zárjuk írásunkat:
 

„Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.” (145. Zs 3)

 Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin