„Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét
szolgáltat.” (1 Móz 49, 20)
Ma így mondanánk: Áser dúskálni
fog a javakban, még a testvéreinek is juttat javaiból, vagy Áser gazdag lesz,
gazdaggá teszi még testvéreit is. Így mondanánk, de a történelem során ez
egyszer sem teljesedett be. Sőt! Amikor Józsué idejében sor került az elfoglalt
területek törzsek közötti felosztására, Ásernek az északi országrészben jutott
hely. Az ország későbbi kettészakadásakor ez a terület nem Júdához tartozott,
hanem a bálványimádó Izráel részévé vált, így hamar kivívta Isten haragját,
ezért rövid időn belül Asszír fogságba került. Lakossága megfogyatkozott, a
maradék idegenekkel keveredett. Pedig amikor Jákób után néhány évszázaddal
később Mózes áldotta meg immáron a Jákóbtól származó törzseket, Áser törzsére
Mózes is jót mondott áldás-próféciájában. Így olvashatjuk Bibliánkban:
„És Áserről monda: Áldott a
többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát
olajban.” (5. Móz 33, 24)
Ebben a három és fél ezer éves
próféciában olajról esik szó. Csak nem kőolajról? Ha netán mégis arról, akkor
az hogyan lehetséges, hiszen Izráel köztudottan kőolaj-behozatalra szoruló,
olajban kimondottan szegény ország. Államalapítása (1948) óta összesen annyi
olajat sikerült kibányásznia, mint amennyit Szaúd-Arábiában két nap alatt
hoznak a felszínre. Miféle mózesi prófécia ez? Az izráeliek már régóta
mondogatják, hogy ha tényleg ők a választott nép, Isten miért nem
Szaúd-Arábiában telepítette le őket? Golda Meir néhai miniszterelnök egyszer
azt mondta: „Mózes negyven évig rángatott minket a pusztában, hogy végül bevezessen
bennünket az egyetlen helyre a Közel-Keleten, ahol nincs olaj.” Biztosan jól
olvastuk? „Áldott… Áser! …áztassa lábát olajban.”
A bibliai próféciákban
olvashatunk egy olyan eseményről, amelyben a világ hadseregei Góg vezetésével
(aki valószínűsíthető, hogy maga a bűn embere, a 2Thessz 2-beli törvénytipró, a
kárhozat fia, a Fenevad /Antikrisztus/, majd rátámadnak Izráelre. Íme, a két és
félezer évvel ezelőtti prófécia Ezékiel prófétától:
„… behatolsz a fegyveres
pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül
gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a
népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. De te felvonulsz, betörsz, mint
a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a
földet beborító felhő… Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni,
hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül
összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett… Sebá, Dedán
és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy
zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy
elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd… a birtokot, és nagy zsákmányt ejts?”
(Ez 38, 8-9, 12-13 Új ford.)
Annak érdekében, hogy fogalmat
alkothassunk a majdan Izráelre támadó seregek nagyságrendjéről, megemlítjük,
hogy a Biblia kétszázmillió fős ellenséges hadseregről ír, de valószínűleg ez
„csak” a szárazföldi csapatok létszáma (Jel 9, 16). Mintegy zárójelben
jegyezzük meg, hogy Izráel területe mindössze fele a magyarországi Dunántúl
területének.
Vajon azonkívül, hogy Isten
szeretett népe a zsidó nép Sátán szándékai szerint egy mindenkor üldözendő és
elpusztítandó nép, a tévelygésen túl mi motiválhatja, mi indíthatja az istentelen
nemzeteket arra, hogy ilyen kíméletlenül, ekkora egyetértésben és ekkora
haderővel vonuljanak fel azokban a napokban Izráel ellen? Mekkora zsákmányra
számítanak, hogy még az osztozkodást követően is minden hadba lépett népnek
annyi jusson belőle, hogy megérje számukra egy háborús kockázat? Létezik, hogy
mégiscsak a kőolaj lenne ez? Tudjuk, hogy amikor ezekre az eseményekre sor
kerül, a világ olajkészletei már jócskán megcsappannak, az iránta való igény
viszont aligha csökken majd, tehát a kőolaj ára igen magas lesz. Azt is tudjuk,
hogy nem az első eset lenne a történelemben, hogy az olajforrások
megszerzéséért viselnek egymással kíméletlen háborút a nemzetek. Még egyszer
feltesszük a kérdést: Elképzelhető, hogy mégiscsak az olaj lesz az a kincs,
amit el akarnak majd venni a népek Izraeltől? Amiből minden hadba lépett ország
részesedni akar? Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez az ország kőolajban szegény
ország, mindmáig behozatalra szorul ebből a nyersanyagból. Napi olajkitermelése
olyan alacsony, hogy az ismert olajtermelő országok termelésével össze sem
vethető, egyszóval jelentéktelen.
2002 novemberében azonban az a
hír kezdett terjedni először ország-, majd világszerte, hogy egy izráeli
geológus, éppen a bibliai próféciák hitelességében bízva az egykori Áser törzs
területén kőolaj után próbál kutatni, és kutatásai egyre biztatóbb
eredményekkel járnak. Tovia Luskin, így hívják a szóban forgó geológust, Givat
Olam névvel magánvállalkozást alapított, és még intenzívebbé tette kutatásait.
Rövid időn belül a világ ámulatára számításai és kutatófúrásai csodálatos módon
egyre-másra igazolták a prófécia helyt állóságát, hiszen kiderült, hogy a
földalatti olajkészletek minden elképzelést felülmúlnak. Emellett még hatalmas
földgázkincset is talált ugyanott a földalatti sziklák rejtekében! Íme egy
három és fél ezer éves prófécia (Mózes próféciája), vagy mondhatjuk úgy, hogy
egy közel négyezer éves prófécia (Jákób próféciája) kezd életre kelni,
beteljesedni! Mindezek ismeretében teljesen világossá válik Ézsaiás egykori kijelentése
is:
„Néked adom a sötétségnek
kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr,
a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. Az én szolgámért, Jákóbért…” (Ézs
45, 3-4)
A kutatásban már amerikai cégek
is részt vesznek. Az Amerikai Geológiai Társaság (USGC) adatai szerint azon a
közel Magyarországnyi nagyságú (83 ezer négyzetkilométeres) területen, amely
Áser földjén a szárazföld alól mélyen a Földközi-tenger alá nyúlik, szinte
egészen Ciprus szigetéig: összesen 1, 7 milliárd hordó kőolaj és ezen felül még
8000 milliárd köbméter földgáz is található. (A mennyiségekre jellemző, hogy a
mai felhasználási szinttel számolva ezek a készletek Magyarországnak mintegy
1500 évig/!/ lennének elegendők.) A kitermelés már a jövő évben megkezdődhet.
Izráel bizony, hamarosan „olajemirátus” (olajfejedelemség), a legfőbb
olajkitermelő ország lehet. „Áser! …áztassa lábát olajban.”
Benjamin Netanjahu (napjainkban
Izráel miniszterelnöke) már a földalatti nyersanyagkincs ismeretében így
nyilatkozott: „Abszolút semmi akadályát nem látom annak, hogy Izráel ne
válhatna rövid időn belül a világ egyik legsikeresebb országává.” És ha csak
erre a hatalmas nemzeti vagyonra tekintenénk mi magunk is, azt kellene
mondanunk, hogy jól beszélt Izráel vezetője, és a vele egyetértő és örömittas
többi vezető is. Hiszen saját nemzetgazdasága ellátásához és
továbbfejlesztéséhez ennyi ásványkincsre nincs szüksége Izraelnek, így óriási
exportbevételekre számíthat, amelyekből eddig talán sehol és soha nem látott
mértékű életszínvonalra tehet szert, és hatalmas összegeket költhet
honvédelemre, hadseregének korszerűsítésére is. Olyan gazdagságban, békében és
biztonságban élhet, mint történelme során még soha. Csakhogy mi, újjászületett
keresztények ettől messzebbre tekintünk. Úgy véljük, hogy ilyen három-négy ezeréves prófécia beteljesedése láttán a döbbenettől áthatva, Isten
gondviselő szeretetén megindulva Izráelnek most kellene bűnbánóan leborulnia
Ábrahám, Izsák és Jákób Istene előtt. Hálát adnia azért, hogy ennyi hitetlenségük,
engedetlenségük és bűnük után sem vetette el Isten őket. Nem feledkezett meg
sem róluk, sem a nekik tett egykori ígéreteiről. A hálaadáson túl, az Isten
újszövetségi szent akaratának megfelelően, mint nemzetnek azonnal meg kellene
térnie az Úr Jézus Krisztushoz, Királyok Királyaként visszahívnia,
parancsolataiban járnia, Őt szolgálva alázatban élnie. Mert az idők gonoszak
(Ef 5, 16). Ismerve Isten további időkre kinyilatkoztatott próféciáit, nem
lenne szabad, hogy a mérhetetlen olajkincs tudatában Izráel napjai továbbra is
istentelenségben és euforikus ábrándozásokkal teljenek. Békesség és biztonság
lesz Izraelben, mondják Izráel vezetői. „Ó népem! Vezetőid félrevezetnek,
tévútra visznek téged!” – olvashatjuk az Új fordítású Bibliában (Ézs 3, 12). Mindezt
más megfogalmazásban is olvashatjuk:
„… elbolondítanak titeket: az ő
szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják
azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek… Nem
jő ti reátok veszedelem!”
„… az utolsó napokban értitek
meg e dolog értelmét.” (Jer 23, 16-17 és 20)
„Amikor azt mondják: Békesség
és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a
várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni.” (1 Thessz 5, 3 Új ford.)
Mert ezért az olajvagyonért
bizony hamarosan kopogtatni, zörgetni, és nem sok idő múlva elsöprő erővel
támadni fog az ellenség. Meg van írva. Csak eleinte nem tudtuk, hogy az
olajkincs megszerzése is szerepet játszik a csapásmérő Góg és seregei majdani
eljövetelében. Lám, a végső időkben „az ismeret gyarapodik”! (Dán 12, 4 Új
ford.).
„Nagy az Úr és igen dicséretes,
és az ő nagysága megfoghatatlan.” (145. Zs 3)
Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!