Miután úgy gondoltuk, hogy a
keresztelkedéssel kapcsolatos tanításunkat nem célszerű egyetlen tanításba összesűríteni,
a témát két részre bontottuk, úgymint egy elméleti és egy gyakorlati részre. Az
itt olvasható „Keresztelkedés: bemerítkezéssel” című tanításunk ennek a két
részre bontott anyagnak a második, gyakorlatiasabb része. Ha eddig még nem állt
módodban, viszont szeretnéd tanulmányozni a keresztelkedéssel kapcsolatos
elméleti részt is, akkor olvasd el az előző tanításunkat, amelynek címe: „Test,
lélek, szellem”. Mi azt tartjuk előnyösnek, ha valaki először az elméleti részt
tekinti át, és csak azután kezd hozzá ennek a most következő gyakorlatiasabb
tanításnak az olvasásához.
Ebben az írásunkban szeretnénk
egy világos tanítást adni a vízbe való bemerítéssel történő
megkeresztelkedésről, mint az egyetlen olyan keresztelkedésről, amely szellemi
látásunk szerint biblikusnak mondható. Tanításunk aktualitását az adja, hogy
egyes keresztyén körökben ismét terjedni kezd az az általunk tévesnek tartott
tanítás, amely szerint keresztelkedéskor nem szükséges vízbe meríteni a
megkeresztelendőt, hanem elégséges, ha az illetőt egy minimális mennyiségű
vízzel csak meghintik. Akik ezt az irányzatot képviselik, és ezt a gyakorlatot
folytatják arra hivatkoznak, hogy az Ószövetségben is mindent meghintéssel
tisztítottak meg, illetve arra, hogy az Újszövetség Igéiből (különös
tekintettel az eredeti görög szövegből) egyáltalán nem vezethető le (?) az,
hogy az akkori időkben bárki, bárkit is úgy keresztelt volna meg, hogy azt
vízbe merítette volna. A meghintéssel történő keresztelkedési gyakorlat
támogatói ettől még azt is elfogadhatóbbnak tartják, ha valakinek csupán
jelképesen a fejére öntenek (háromszor) egy kevéske vizet, miként azt több nagy
múltú, hazánkban is jólismert felekezetnél teszik. E gyakorlatok és irányzatok
téves – nem biblikus – voltára szeretnénk tehát rávilágítani ezzel a
tanításunkkal, illetve bizonyítani azt, hogy kizárólag a vízbe merítéssel
történő keresztelkedés az, ami Istenünk számára is az egyedül elfogadható
keresztelkedési gyakorlat.
Annak érdekében, hogy
tanításunkban világosan meg tudjuk különböztetni a lélekkel kapcsolatos (lelki)
dolgokat, a szellemmel kapcsolatos (szellemi) dolgoktól – hagyományainktól
eltérően, alkalmazkodva a Biblia eredeti görög szövegéhez – a Teremtő Isten
harmadik személyét minden esetben Szent Szellemnek írjuk majd.
Tekintve, hogy az Úr Jézus
Krisztus földi tartózkodása idején mindenben példát adott nekünk, így példát
adott nekünk saját megkeresztelkedésével is.
„Akkor eljöve Jézus Galileából
a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban
visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te
jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik
nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus
megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának
néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.
És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam (ez az én
szeretett fiam Új ford.), a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3, 13-17)
Jézus és János között – mint
olvashattuk – egy különös párbeszéd hangzott el. Jézus azért jött el Galileából
Jánoshoz, hogy János keresztelje meg Őt, aki ennek először nem akart eleget
tenni „… mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?”
Mit válaszolt erre Jézus? „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot
betöltenünk.” És lám: „Ekkor engede néki.” János tudta, hiszen hirdette is,
hogy aki őutána jön, az nagyobb őtőle, és az majd nem vízzel, hanem Szent
Szellemmel és tűzzel keresztel (Mt 3, 11). Egyértelműnek tartotta tehát, hogy
az lenne a helyes, ha fordítva történne a dolog, tehát nem ő keresztelné meg
Jézust, hanem Jézus keresztelné meg őt. Viszont azonnal engedett – mint
olvashattuk –, amikor Jézus azt mondta neki, hogy „… így illik nékünk minden
igazságot betöltenünk.” János ezt megértve azonnal megkeresztelte Jézust.
Röviddel ezután látta, hogy a Szent Szellem, mintegy galamb szállt le Jézusra,
sőt Isten hangját is hallotta, Aki azt mondta Jézus Krisztusról, hogy „Ez amaz én
szerelmes fiam (ez az én szeretett fiam Új ford.), a kiben én
gyönyörködöm.” János ebből egyebek mellett azt is megérthette, hogy Isten
elégedett a történtekkel, vagyis az itt végbementek mindenben egyeztek az Ő
szent akaratával. Így töltöttek be „minden igazságot”.
Sokat gondolkoztunk valamikor
azon, hogy mit jelenthet itt az a szó, hogy „igazság”, mert biztosan nem
ugyanazt, mint a Biblia egyéb helyein. Amikor megvizsgáltuk ezt az eredeti
görög szövegben, azt vettük észre, hogy az eredeti szöveg két olyan szót is
használ, amely a mi Bibliánkban mindig ugyanazzal a szóval, „igazság”-nak van
fordítva, márpedig ha annak idején a Szent Szellem úgy tartotta helyesnek, hogy
hol az egyik, hol a másik szót alkalmazza egy-egy Igében, akkor ez nem lehet
véletlen. Így tudatosult bennünk, hogy amikor például Jézus Krisztus a Szent
Szellemről azt mondja, hogy az Igazság Szelleme, akkor tulajdonképpen azt
mondja, hogy a Megigazulás Szelleme, amikor pedig arra kéri Jánost, hogy az Ő
keresztelkedésének ne álljon ellen, hiszen így töltenek be minden igazságot,
akkor az Isten rendjéről, Isten országa „alkotmányáról”, jogrendszeréről
beszél. Ezek szerint ebben az országban az a rend, hogy mindenkinek meg kell
keresztelkednie, és ha mindenkinek, akkor Jézusnak is. Az isteni rend miatt.
János megtérést követelt mindenkitől, amikor keresztelt (Apcsel 19, 4). Mivel
Jézus teljesen bűntelen volt, sem megtérnie, sem megkeresztelkednie nem kellett
volna Jánosnál. Tehát Jézus, amikor Isten rendjére hivatkozott, akkor alázatos
engedelmességgel alávetette magát Isten szent akaratának, az Isten országa
rendjének, példát mutatva ezzel is követőinek. Olvashattuk, hogy a Mennyei Atya
azonnal megajándékozta Őt a Szent Szellemmel, és ettől kezdve Ő már nem Jézus
volt, hanem Jézus Krisztus, azaz a „Felkent” Jézus.
Mivel láthattuk, hogy Isten
tetszésére történt Jézus megkeresztelése az a véleményünk, hogy mindenkinek így
kell megkeresztelkednie, ahogyan János keresztelte meg Jézust, vízbe való
bemerítéssel. Mert János, Jézust úgy keresztelte meg, hogy bemerítette Őt a
Jordán folyó vizébe. Hogy ezt bebizonyíthassuk, elsődlegesen induljunk ki János
nevéből, majd vizsgáljuk meg, hogy János milyen helyszíneken keresztelt és
miért éppen ott, majd térjünk vissza konkrétan Jézus megkeresztelkedésére, hogy
végül megvizsgálhassuk, hogyan történt a keresztelés az apostoli korban! És
hogyan történjék napjainkban? Vízbe történő bemerítéssel, vízzel való
meghintéssel, vagy szimbolikus módon a fej vízzel való háromszori leöntésével?
Folytatás holnap
Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!