Keresztelkedés: bemerítkezéssel...1.

Miután úgy gondoltuk, hogy a keresztelkedéssel kapcsolatos tanításunkat nem célszerű egyetlen tanításba összesűríteni, a témát két részre bontottuk, úgymint egy elméleti és egy gyakorlati részre. Az itt olvasható „Keresztelkedés: bemerítkezéssel” című tanításunk ennek a két részre bontott anyagnak a második, gyakorlatiasabb része. Ha eddig még nem állt módodban, viszont szeretnéd tanulmányozni a keresztelkedéssel kapcsolatos elméleti részt is, akkor olvasd el az előző tanításunkat, amelynek címe: „Test, lélek, szellem”. Mi azt tartjuk előnyösnek, ha valaki először az elméleti részt tekinti át, és csak azután kezd hozzá ennek a most következő gyakorlatiasabb tanításnak az olvasásához.

Ebben az írásunkban szeretnénk egy világos tanítást adni a vízbe való bemerítéssel történő megkeresztelkedésről, mint az egyetlen olyan keresztelkedésről, amely szellemi látásunk szerint biblikusnak mondható. Tanításunk aktualitását az adja, hogy egyes keresztyén körökben ismét terjedni kezd az az általunk tévesnek tartott tanítás, amely szerint keresztelkedéskor nem szükséges vízbe meríteni a megkeresztelendőt, hanem elégséges, ha az illetőt egy minimális mennyiségű vízzel csak meghintik. Akik ezt az irányzatot képviselik, és ezt a gyakorlatot folytatják arra hivatkoznak, hogy az Ószövetségben is mindent meghintéssel tisztítottak meg, illetve arra, hogy az Újszövetség Igéiből (különös tekintettel az eredeti görög szövegből) egyáltalán nem vezethető le (?) az, hogy az akkori időkben bárki, bárkit is úgy keresztelt volna meg, hogy azt vízbe merítette volna. A meghintéssel történő keresztelkedési gyakorlat támogatói ettől még azt is elfogadhatóbbnak tartják, ha valakinek csupán jelképesen a fejére öntenek (háromszor) egy kevéske vizet, miként azt több nagy múltú, hazánkban is jólismert felekezetnél teszik. E gyakorlatok és irányzatok téves – nem biblikus – voltára szeretnénk tehát rávilágítani ezzel a tanításunkkal, illetve bizonyítani azt, hogy kizárólag a vízbe merítéssel történő keresztelkedés az, ami Istenünk számára is az egyedül elfogadható keresztelkedési gyakorlat.

Annak érdekében, hogy tanításunkban világosan meg tudjuk különböztetni a lélekkel kapcsolatos (lelki) dolgokat, a szellemmel kapcsolatos (szellemi) dolgoktól – hagyományainktól eltérően, alkalmazkodva a Biblia eredeti görög szövegéhez – a Teremtő Isten harmadik személyét minden esetben Szent Szellemnek írjuk majd.

Tekintve, hogy az Úr Jézus Krisztus földi tartózkodása idején mindenben példát adott nekünk, így példát adott nekünk saját megkeresztelkedésével is.

„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam (ez az én szeretett fiam Új ford.), a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3, 13-17) 

Jézus és János között – mint olvashattuk – egy különös párbeszéd hangzott el. Jézus azért jött el Galileából Jánoshoz, hogy János keresztelje meg Őt, aki ennek először nem akart eleget tenni „… mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?” Mit válaszolt erre Jézus? „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” És lám: „Ekkor engede néki.” János tudta, hiszen hirdette is, hogy aki őutána jön, az nagyobb őtőle, és az majd nem vízzel, hanem Szent Szellemmel és tűzzel keresztel (Mt 3, 11). Egyértelműnek tartotta tehát, hogy az lenne a helyes, ha fordítva történne a dolog, tehát nem ő keresztelné meg Jézust, hanem Jézus keresztelné meg őt. Viszont azonnal engedett – mint olvashattuk –, amikor Jézus azt mondta neki, hogy „… így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” János ezt megértve azonnal megkeresztelte Jézust. Röviddel ezután látta, hogy a Szent Szellem, mintegy galamb szállt le Jézusra, sőt Isten hangját is hallotta, Aki azt mondta Jézus Krisztusról, hogy „Ez amaz én szerelmes fiam (ez az én szeretett fiam Új ford.), a kiben én gyönyörködöm.” János ebből egyebek mellett azt is megérthette, hogy Isten elégedett a történtekkel, vagyis az itt végbementek mindenben egyeztek az Ő szent akaratával. Így töltöttek be „minden igazságot”.

Sokat gondolkoztunk valamikor azon, hogy mit jelenthet itt az a szó, hogy „igazság”, mert biztosan nem ugyanazt, mint a Biblia egyéb helyein. Amikor megvizsgáltuk ezt az eredeti görög szövegben, azt vettük észre, hogy az eredeti szöveg két olyan szót is használ, amely a mi Bibliánkban mindig ugyanazzal a szóval, „igazság”-nak van fordítva, márpedig ha annak idején a Szent Szellem úgy tartotta helyesnek, hogy hol az egyik, hol a másik szót alkalmazza egy-egy Igében, akkor ez nem lehet véletlen. Így tudatosult bennünk, hogy amikor például Jézus Krisztus a Szent Szellemről azt mondja, hogy az Igazság Szelleme, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy a Megigazulás Szelleme, amikor pedig arra kéri Jánost, hogy az Ő keresztelkedésének ne álljon ellen, hiszen így töltenek be minden igazságot, akkor az Isten rendjéről, Isten országa „alkotmányáról”, jogrendszeréről beszél. Ezek szerint ebben az országban az a rend, hogy mindenkinek meg kell keresztelkednie, és ha mindenkinek, akkor Jézusnak is. Az isteni rend miatt. János megtérést követelt mindenkitől, amikor keresztelt (Apcsel 19, 4). Mivel Jézus teljesen bűntelen volt, sem megtérnie, sem megkeresztelkednie nem kellett volna Jánosnál. Tehát Jézus, amikor Isten rendjére hivatkozott, akkor alázatos engedelmességgel alávetette magát Isten szent akaratának, az Isten országa rendjének, példát mutatva ezzel is követőinek. Olvashattuk, hogy a Mennyei Atya azonnal megajándékozta Őt a Szent Szellemmel, és ettől kezdve Ő már nem Jézus volt, hanem Jézus Krisztus, azaz a „Felkent” Jézus.

Mivel láthattuk, hogy Isten tetszésére történt Jézus megkeresztelése az a véleményünk, hogy mindenkinek így kell megkeresztelkednie, ahogyan János keresztelte meg Jézust, vízbe való bemerítéssel. Mert János, Jézust úgy keresztelte meg, hogy bemerítette Őt a Jordán folyó vizébe. Hogy ezt bebizonyíthassuk, elsődlegesen induljunk ki János nevéből, majd vizsgáljuk meg, hogy János milyen helyszíneken keresztelt és miért éppen ott, majd térjünk vissza konkrétan Jézus megkeresztelkedésére, hogy végül megvizsgálhassuk, hogyan történt a keresztelés az apostoli korban! És hogyan történjék napjainkban? Vízbe történő bemerítéssel, vízzel való meghintéssel, vagy szimbolikus módon a fej vízzel való háromszori leöntésével?

 Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin