"Vajjon érted-é, a mit olvasol?" 5….2.

 „Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Góg… Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész haderődet… Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük… továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarma a messze északról, minden csapatával - sok nép van veled! Készülj, állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! Egy idő múlva rendelkezést kapsz… behatolsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amikor megtudod, hogy népem, Izráel, biztonságban él, eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt… nagy sereg ez, roppant haderő. Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban hozlak el téged országom ellen…” (Ez 38, 1-9, 14-16 Új ford.) 

Nem célja ennek a tanításnak a felsorolt népek mai megfelelőinek azonosítása, némelyiket talán nem is tudnánk ma már tévedés nélkül beazonosítani. Viszont úgy gondoljuk, tehát nem tudjuk, csak feltételezzük, és elképzelhetőnek tartjuk, hogy Góg (a név jelentése többek között: „óriási” „hatalmas”) maga a Fenevad (Antikrisztus). „… Vesd tekintetedet Gógra…” „Én ellened fordulok, Góg… Megfordítalak…” Eddig támogattad Izráelt, mostantól üldözni fogod. „… te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… nagy sereg ez, roppant haderő.”

Annak ellenére, hogy ez a hatalom ittas utolsó földi uralkodó minden erejével a zsidóság teljes kiirtására és megsemmisítésére törekszik, egy idő után terve csúfos kudarcot vall – mint olvashattuk –, mihelyt az Úr Jézus Krisztus dicsőségben eljön, és angyalseregeivel együtt megveti lábát az Olajfák hegyén. Úgy a Fenevad, mint a nevében Izrael-szerte zsarnokoskodó Hamis próféta a tüzes tóban végzi (Jel 19, 20), a többiek pedig mind megöletnek a lovon ülő (Úr Jézus Krisztus) kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból, olvasható a Bibliában (Jel 19, 21). Megtorlás nélkül természetesen Sátán sem maradhat, egy angyal 1000 évre lánccal kötözi meg, és az alvilág mélységébe veti, hogy fogsága ideje alatt ne tudja megtéveszteni a népeket (Jel 20, 1-3).

„Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyről szólottam… És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak (értsd Góg földi maradványainak!) helyet, hol temetője legyen Izráelben… és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének. És temeti őket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig… És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között… És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, attól a naptól fogva és azután. És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke (bűneik Új ford.) miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orczámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe… Az ő tisztátalanságuk s bűneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tőlök… Most már… megkegyelmezek Izráel egész házának… visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről… megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára… És többé el nem rejtem orczámat tőlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 39, 8, 11-12, 21-25, és 27-29) 

Az ítéletek után tehát egy új korszak veszi kezdetét a földön. Az Úr Jézus Krisztus kormányzásával látható módon itt lesz az Isten országa (egy része), ismertebb nevén az 1000 éves Birodalom. Ebben a korban, hasonlóan a mi korunkhoz, bár más társadalmi-, gazdasági- és életkörülmények között, de élnek majd emberek a földön, születnek is és egyesek meg is halnak. Tanításunk szempontjából a lényeg az, hogy „Góg után” is még hosszú-hosszú ideig lesz élet itt a földön. 1000 évig feltétlenül!

Egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen hosszan időztünk az Izráel megtámadásával, pusztításával, az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével, a Góggal azonosítható Fenevad, és Sátán csúfos kudarcával, valamint az 1000 éves Birodalom megalakulásával kapcsolatos dolgokkal. Ne felejtsük el, hogy az alapkérdésünk így szólt: Vajon érted, amit olvasol? Vajon teljesen egyértelmű számodra, hogy Góg egy soha korábban nem látott már-már globális méretű és erejű hadsereg élén mikor támadja meg Izráelt? Hiszen ez két helyen is szerepel a Bibliában, először, mint láttuk Ezékiel próféta könyvében, (az abban írtak szerint Góg meghal és a tüzes tóba kerül, holttestét pedig Izráelben temetik el), másodszor pedig a Jelenések könyvében, amely szerint Góg és serege Isten csapásától – ismét(?) elpusztul.

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a… népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének… és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” (Jel 20, 7-10)

Most már a szövegösszefüggésekből (beleértve a Zakariás könyvét is) beláthatjuk, hogy a Gógról írottakat a Biblia, egyszer valóban az 1000 éves Birodalmat közvetlenül megelőző időpontra teszi, máskor pedig az 1000 éves Birodalom végére. „És mikor eltelik az ezer esztendő…” Már tanításunk elején is feltettük a kérdést: hogyan lehetséges ez?

Ezékiel és Zakariás próféciái esetében az úgynevezett prófétai látásmódról kell beszélnünk, mindketten (de ez kivétel nélkül igaz más prófétákra is) egy különleges, általunk soha meg nem tapasztalt, Istentől kapott látásmóddal rendelkeztek. A különlegesség részben az egész emberiséget érintő jövőbelátás, részben annak módja. (Több ez attól, minthogy az újjászületett keresztényeknek a Szentlélek kijelenti az eljövendő dolgokat is /Jn 16, 13/). A látásmódbeli különlegesség ahhoz hasonlítható, mintha valaki a távolba néz, és a messzeségben lát egy hegyet. De azt is látja, hogy a hegy mögött magasodik egy másik távolabbi hegy is, sőt még a mögött is. Az „egyszeri ember” ezeket a hegyeket jól meg tudja egymástól különböztetni, ha másból nem, hát a hegyek színéből érzékeli, hogy ezek egymás mögött, egymástól jókora távolságra helyezkednek el, hiszen amelyik messzebb van azt már kékebbnek látja. De más miatt is. Nyilván az van távolabb, amelyiket már elmosódottabban lát, nem olyan részletgazdagon, mint egy közelebbit. Ha valamennyi hegyen egy-egy építmény van, szálloda, torony, esetleg egy nagyobb kilátó, biztonsággal fel tudja sorolni, hogy melyik távoli hegyen látja vagy látta az egyiket, melyiken a másikat. Nem így a próféta. Ő nem térben, hanem időben lát. Nála a távolság időben, időként jelenik meg. Miután viszont tér nincs, egy időben, egyszerre látja a hegyeket, vagyis éppenséggel a történelmi eseményeket.  Ha a példánknál maradunk, akkor a próféta nem azt mondja majd, hogy láttam egymás mögött három hegyet, hanem azt mondja, hogy a távolban hegyet látok. Rajta egy szálloda van, meg egy torony. Kilátó is van ott. Történelmi eseményeknél az egymással hasonló események között számára nincs különbség. Így láthatták például egyszerre szamárcsikón és dicsőségben eljönni a Messiást is. Ezt nem értették meg az Írásokból még Izráel írástudó, mélyen vallásos vezetői sem. Nem értették és nem értik még ma sem, hogy Izráel Messiásnak két alkalommal történő eljöveteléről írtak annak idején prófétáik. A Messiásának egyszer szenvedő Messiásként kellett eljönnie, azaz Megváltóként, egyszer pedig majd dicsőséges Királyként, a Királyok Királyaként, Uraknak Uraként kell eljönnie. Ilyen esetben mondjuk azt, hogy az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatos prófécia már részben beteljesedett, de még hátra van a prófécia további beteljesedése. Ha azt a bizonyos képzeletbeli hegyet, aminek a tetején egy szálloda van, már kezünkkel meg tudnánk tapintani, még nem reklamálhatnánk, hogy hol a torony vagy a kilátó? Az majd a következő hegyeken lesz.

Természetesen hasonló prófétai látással, próféciával van dolgunk Góg esetében is. Az Ezékiel könyvében részletesen leírt prófécia részlegesen az 1000 éves Birodalom küszöbén, annak előzményeként következik majd be, sőt, mint láthattuk a halottak hét hónapig tartó temetése miatt már bele is nyúlik abba. A Próféciának lesz egy másodlagos, az elsővel hasonlatos bekövetkezése is, amelyet János apostol már megtörtént tényként látott a Jelenések könyve szerint az 1000 éves Birodalom záróakkordjaként.

A két esemény, éppen a prófétai látásmód következtében bár hasonlatos, de mégsem ugyanaz. Az 1000 éves Birodalom végén Góg (nyilvánvalóan – már csak nevéből eredően is – szintén egy felfuvalkodott, a rövid időre szabadon engedett Sátán által megtévesztett és feltüzelt karizmatikus személy lesz, de) nem ugyanaz a személy, mint az első esetben. Nem azonosítható a Fenevaddal (Antikrisztussal). Ezt Isten sem „megfordítani” nem akarja, sem a szentek városa ellen vezetni, legfőképpen nem akarja, hogy valaki is valaha az Ő Fia ellen induljon hadba. Természetesen ez az újabb Góg is belebukik vállalkozásába, de Sátán is, méghozzá véglegesen, a Szentírás szerint a tűznek tavába vettetik, ahol ekkor már ezer év óta szenved a Fenevad (Antikrisztus) és a Hamis próféta is. Ez nem megsemmisülés, ez az örök gyötrelem helye.

Ennek a Gógnak és cinkosainak már temetés sem jár, arra sincs már szükség, hogy tanúságként akár az ő, vagy seregei sírját lássák az arra járó népek. A Bibliában mindössze ennyi van megírva róluk, mint olvashattuk: „… Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.”

Ha nem is szorosan a témához tartozik, de bizonyára sokakban felvetődik a kérdés, hogy 1000 év után: ha csak rövid időre is, miért kell Sátánt szabadon bocsátani? Ennek két célja lehet. Egyik oka, hogy maga az emberiség legyen próbára téve. Az Úr Jézus Krisztus kormányzása idején sokak hűsége minden valószínűség szerint csak a külső előnyökön alapuló kényelemszeretet lesz, nem pedig a szívük mélyében gyökerező meggyőződés. Ennek kell majd az 1000 év után Sátán feloldoztatásával és tévelyítő befolyásával kapcsolatban kiderülnie. A másik cél az lehet, hogy végérvényesen kiderüljön Sátán igazi mivolta: az, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán megjavulnia, vajon megtörte-e jobb belátásra bírta-e az 1000 évnyi fogság ás megalázottság. És sajnos kiderül majd, hogy mind az ember, mind Sátán megmarad régi természetében. Az emberiség történelme befejeződik.

Péter apostol egyik leveléből tudjuk, hogy ezután:

„… az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (2. Pét 3, 10) 

Ítéletek, új ég, új föld… A trónuson a Teremtő Isten.

„A trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent…” (Jel 21, 5 Új ford.)

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin