A jégeső, mint Isten csapása…2.

Isten a felhőszakadások és árvizek után újabb figyelmeztetésként, büntetésként, csapásként adta tehát a jégesőt számunkra, és a nagyobb baj elkerülése érdekében – mielőbbi változást követel. Azt akarja, hogy országunk vezetői és lakosai változtassanak végre az Ővele való kapcsolatukon, mert gondolataik, cselekedeteik nem felelnek meg az Ő szent akaratának. Ébresztő Magyarország!

 

Az alábbiakban olyan bibliai Igéket sorolunk fel, amelyekből valamennyi (még) gondolkodó ember világosan beláthatja, hogy a pusztító jégesőt Isten minden esetben ítélete jeléül, csapásként szabadította rá a történelem során egy-egy népre. Így teszi ezt ma is, és így teszi ezt majd a jövőben is. Mert, megismételjük, jogában áll és lehetősége van arra, hogy esetenként Önmagára terelve a figyelmet megmutassa – az embereknek és a szellemvilágnak egyaránt – mindenekfölött való szentségét és uralkodói mívoltját, újfent elismertesse, és újfent emlékezetükbe idézze, hogy valamennyien csupán teremtményei vagyunk, és feltétel nélkül kötelesek vagyunk mindenben engedelmeskedni szent akaratának.

A felsorakoztatott Igék egy része az ókori Egyiptommal kapcsolatos, ahol Isten szeretett népe, a zsidónép négyszáz éven át raboskodott, a többi Ige más népre vagy népekre vonatkozik. Ezekből az Igékből következetesen kihagytuk a szenvedő „alany” kilétét és a csapás okát, hogy megakadályozzuk gondolataink megosztottságát, ne kelljen azon gondolkoznunk, hogy kit miért sújtott a csapás. Ezeknél az Igéknél magát a csapás tényét tartottuk fontosnak, annak ítélet jellegére figyelve.

Már megtörtént események:

„… holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul. Aki megijedt az ÚR kijelentésétől… hazamentette a szolgáit és jószágát. Aki azonban nem szívlelte meg az ÚR kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát… az ÚR pedig… jégesőt zúdított… Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és… Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.” (2. Móz 9, 18-21, 23-25 Új ford.)

„Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már… a jégesőből.” (2 Móz 9, 28 Új ford.) 

„Amikor menekültek… az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből… és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le…” (Józs 10, 11 Új ford.)

„… mennydörgött a Felséges jégesővel…” (18. Zs 13 Új ford.) 

„Szőlőjüket jégesővel pusztította el… Állataikat jégesővel verette… Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását…” (78. Zs 47-49 Új ford.)

„Eső helyett jégesőt adott nekik… Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.” (105. Zs 32-33 Új ford.)

Az eljövendő időkre vonatkozó kijelentések:

„Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában… orkánban, zivatarban és jégverésben.” (Ézs 30, 30 Új ford.)

„De jégeső hull, és ledől az erdő…” (Ézs 32, 19 Új ford.) 

„… így szól… az ÚR: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban.” (Ez 13, 13 Új ford.)

„… Ömlő záporesőt, jégesőt… hullatok rá… Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel, és megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR.” (Ez 38, 22-23 Új ford.) 

„… jégeső támadt… és lehullott a földre…” (Jel 8, 7 Új ford.) 

„És megnyílt az Isten temploma a mennyben… és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.” (Jel 11, 19 Új ford.) 

„… a… jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.” (Jób 38, 22-23 Új ford.) 

„… talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt.”(Jel 16, 21 Új ford.)

(Megjegyzés: A kiemelés önkényes, és részünkről kizárólag a figyelemfelkeltés érdekében történt. 1 talentumnyi jég súlya napjaink súlymértéke szerint kb 43, 5 kg-nak felel meg. /Az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt ilyen mértékű csapással is számolnia kell az akkor élő emberiségnek./ Külön érdekesség, hogy még ezek után sem a megtérésen gondolkoznak az emberek, helyette még mindig inkább Istent káromolják.)

Végkövetkeztetés:

„… hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.” (148. Zs 9-13 Új ford.)

 Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin