Az Ige testté lett. Miért…2.?

Keresztelő János apja Zakariás, azt mondta a várva-várt és az Isten könyörülő irgalmából hamarosan eljövendő üdvözítőről, hogy Ő majd a magasságból érkező felkelő fényként látogat el hozzánk, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékának völgyében lakoznak. Eljön az üdvözítő – mondta Zakariás –, hogy lábunkat a békesség (az Istennel való megbékélés) útjára igazítsa (Luk 1, 78-79). Azért jön el, hogy megszabadítsa Izraelt az ellenségeitől és gyűlölői kezéből (Luk 1, 71). Isten majd általa emlékezik meg szent szövetségéről,

„arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” (Luk 1, 73-75 Új ford.) 

És az Ige testté lett. Megszületett, felnevelkedett, megkeresztelkedett, Istentől megkapta a Szentlelket, a pusztában megpróbáltatott, majd megkezdte földi szolgálatát. Jézus Krisztus…

„… méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombat napon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Luk 4, 16-19) 

Íme, a leghitelesebb személytől halljuk, hogy miért érkezett, milyen munkára kente fel és küldte el Őt Isten: „… felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem”, „… elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam”, „… elküldött… hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek”, „… elküldött… (hogy hirdessem) a vakok szemeinek megnyilását”, „… elküldött… hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat (megkínzottakat Új ford.)”, „… elküldött… hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.”. Olvashattuk, hogy Jézus Krisztus Ézsaiás próféta könyvéből mondta el mindezeket. Nagy csend lehetett ezt követően a zsinagógában. Az ott lévők többsége nyilván jól ismerte ezeket a sorokat. Hányszor, de hányszor felolvashatták már ugyanezt az évek során! Tudták, hogy ezekért a dolgokért jön el majd hozzájuk a Messiás. De vajon Jézus, az ács fia, mit fűz hozzá a felolvasottakhoz? Mi újat tud mondani Isten Igéivel kapcsolatban? Úgy tűnt, hogy semmit.

„És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.” (Luk 4, 20) 

Jézus Krisztus látva, hogy senki nem kapott kijelentést a Szentlélektől, senki más nem emelkedik szólásra, senki nem érti az idők jelét, összesen ennyit mondott:

„Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.” (Luk 4, 21) 

Hát nem értitek zsidó testvéreim? – gondolhatta Jézus – Hát nem értitek, amiről most hallottatok? Testvéreim, az Ézsaiás által valaha prófétált dolgok megcselekvésére engem küldött és engem kent fel az Isten. „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.” A ti fületek hallására, a ti szemetek előtt! A Mózesnek megígért próféta íme, itt áll előttetek, a megígért Ige íme, testté lett!

Jézus megpróbálta elmagyarázni nekik, de szavait ellenérzéssel fogadták, és egyre indulatosabbá váltak vele szemben. Az ott történteket így írta le Lukács:

„És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában… És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.” (Luk 4, 28-30) 

Emlékszünk még a János evangéliumában olvasottakra? „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága… de a sötétség nem fogadta be… a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.”

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin